A magyar szurkolók ezúttal valósággal megszállták Vaires-sur-Marne-t, a település határában található pályát és környékét minden eddiginél több piros-fehér-zöldbe burkolózott drukker látogatott ki a kajak-kenu utolsó versenynapjára.
A nyitány nagyszerűen alakult: a Csepeltől Marosvásárhelyig mindenféle helyről érkező drukkerek már az első középfutam előtt megmutatták, ki az úr a lelátón, a hangosan feltett költői kérdésre, mi szerint ki a jó, kórusban jött a magyarokat a csúcsra emelő válasz, majd folyamatos buzdításuk mellett megkezdődött a kajak egyesek harca a döntőért, ahova 500 méteren Gazsó Alida Dóra és Csipes Tamara, a királyszámban pedig Kopasz Bálint és Varga Ádám is futamgyőztesként jutott be.
Szurkolóinknak ez kellőképpen megadta az alaphangot, alaposan megünnepeltek mindent döntőst, aztán alig bírták kivárni a folytatást. Az ebédszünetben akadt olyan, aki egy falatot sem bírt lenyelni az izgalomtól, míg mások lelkes esélylatolgatás közepette várták ki hosszú sorukat a büféknél, hogy némi harapni- és innivalóhoz jussanak az eléggé szegényes kínálatból. Többen a hazai lelátókon a kínálat biztos részének számító sört, vagyis a folyékony kenyeret hiányolták, de másoknál a zöldségkrémmel töltött hamburger verte ki a biztosítékot – kétségtelenül nem volt túl tápláló – szerencsére úgy tűnt, mindenki túltette magát ezen, s a szünet után még hangosabban szólt a buzdítás.
A délutáni döntőkön ismerős arcok is feltűntek a nézőtéren, hogy szorítsanak a magyar versenyzőkért:
Azok, akik eljutottak a finálékig, a korábbi versenynapokkal összehasonlítva a legjobb időjárás mellett küzdhettek meg az érmekért: a nap sütött, s a szél egy irányból sem zavarta fel a vizet. Az ebéd utáni felhozatal rögtön egy rendkívül izgalmas csatával indult: a jelen állás szerint utolsó olimpiáján versenyző Csipes Tamara és Gazsó Alida Dóra is dobogóra esélyesként szállt harcba az új-zélandi legendával, Lisa Carringtonnal, honfitársával, Aimee Fisherrel, valamint a dán Emma Jörgensennel.
A rajt után Csipes gyorsan az élre lapátolt, sokakat meglepve, hiszen Carrington rendre jól kezd, és a féltávnál is a szám tokiói ezüstérmese vezetett, az új-zélandi azonban nem maradt le, s végül lassacskán le is előzte a magyar klasszist. A futam alatt minden „üzemanyagát” elhasználó Csipes így legutóbbi helyezését ismételte meg, míg legyőzője nyolcadik olimpiai aranyát szerezte a sportágban, utolérve a csúcstartó német Birgit Fischert. Mindeközben Gazsó Dorkának nem sikerült az élmezőnnyel tartania, végül hatodikként ért be. Csipes egy cseppet sem tűnt csalódottnak második helyével, Carringtonnal lelkesen gratulálnak egymásnak a partra szállást követően – Gazsón pedig az látszott, nem úgy sikerült a döntő, ahogyan eltervezte…
Még ideje sem volt megünnepelni a magyar szurkolóknak az ezüstöt, amikor újabb két érem miatt ugrálhattak örömükben, a királyszám döntője után. Két versenyzőnk, Kopasz Bálint és Varga Ádám egymás mellől rajtolt el az 5-ös és a 4-es pályáról. Az ezer métert Tokióban világcsúccsal megnyerő kajakosunk féltávnál harmadik volt, de úgy tűnt, ha be tudja gyújtani rakétáit a hajrában, megvédheti címét.
Mögötte Varga sem jött el rosszul, a negyedik-ötödik helyek között ingázott. Az élen eközben sokáig a japánban bronzot szerző portugál Fernando Pimenta haladt meggyőzően a cél felé. Aztán meglepetésre a portugál kifulladt, egyre csak lassulni kezdett, egészen a hatodik pozícióba visszacsúszva, míg közben az erejével remekül tartalékoló cseh Josef Dostál az élre vágott. Kopaszon sajnos az látszott, nem tud még egy nagyot durrantani a végén, így kezdhetett lemondani a győzelemről, miközben Varga Ádám nem tudni, honnan csalt ennyi erőt elő még magából, de fantasztikus hajrát indított meg!
A közönség nemzetiségtől függetlenül teljes eksztázisba került a csatától, hihetetlen hangzavarban zajlott a küzdelem, ahogy fogytak az utolsó méterek, már valósággal beremegtek a vékony, ideiglenes fémszerkezetre felhúzott lelátók. A szektorok mellett állóhelyeket is kialakítottak, ahol már nehezen látszott, mi történik elől, a tömeget azonban ott is teljesen magával ragadták az izgalmak. Varga Ádám eközben megérkezett Kopasz Bálint mellé, majd lehagyta, s végül előtte, ezüstérmesként ért be. Óriási üvöltések hallattszódtak ki ekkor a vízből: a cseh a bajnoki címének, a két magyar pedig egymásnak örült. A hajóból kiszállva lelkesen egymás nyakába borultak, s ahogy korábban női versenyzőinken, úgy rajtuk is látszódott, számukra édes mindegy volt, melyikük kerül előrébb, csak minél jobb helyen végezzenek.
A sajtó számára kijelölt részt a szurkolókétól elválasztó kordonok egyikén egy meglepő felirat állt angolul: „Sajnáljuk, a karácsonyi vásár építés miatt zárva” – vélhetően még a mobilkerítés előző használati helyéről maradt ott. Ennek ellenére találhatott magának ajándékot, aki ott járt az elmúlt napokban Vaires-sur-Marne-ban: a magyar kajak-kenusok négy ezüst- és három bronzérmet szereztek Magyarországnak, egytől egyig nagy munka után, kiélezett csatában. Annak az érzését azonban még szokni kell, hogy nem született magyar arany – az 1984-es játékokat leszámítva legutóbb 48 éve, 1976-ban Montrealban fordult elő hasonló az olimpiák történetében.
A kenusoknál a női C–1 200 volt a zárószám, amelyben Takács Kincső rosszul kezdett, azonban összeszedte minden erejét és odaért a még A-döntőt érő negyedik helyre. Kiss Ágnes utolsó lett a középdöntőben, ezzel a B-fináléban állhatott rajthoz délután, ahol harmadik lett, ez összesítésben a 11. helyezést jelenti számára. Ezután rendezték az A-döntőt, ahol Takács ismét lemaradt a rajtnál, s nem tudott a többiek nyomába érni, nyolcadik helyezést ért el. Az élen a korábbi világbajnok kanadai Katie Vincent világrekordot érő idővel ért célba, egy másodperccel a címvédő amerikai Nevin Harrison előtt. „Azért is tudtam ilyen jó pályákat evezni az olimpián, mert nem voltak nagy elvárásaim magammal szemben, ezen kívül más sem helyezett rám nagy nyomást. Lépésről lépésre haladtam futamról futamra, s aztán a döntőben életem legjobb idejét eveztem. A kissé nyomasztó hangulatú tokiói olimpia után felszabadító érzés volt itt lenni ebben a barátságos légkörben. Nagyon sok erőt adott nekem az, hogy velem lehetett a családom, akikkel ki is mozdulhattunk a szálloda közelében. Szép élményekkel hagyom itt Párizst. Nincs hiányérzetem a szereplésemet illetően” – összegezte tapasztalatait Takács Kincső, aki kitért a szombati versenynap magyar szurkolók által teremtett fantasztikus atmoszférájára is. „A középdöntő idején az az érzés fogott el a hangulat kapcsán, hogy ezt már ismerem, megszoktam. Szegedi hangulat volt!” |
A DÉLELŐTTI KÖZÉPFUTAMOKRÓL ITT OLVASHAT!
Döntők
Női K–1 500
1. Lisa Carrington (Új-Zéland) 1:47.36
2. Csipes Tamara (Magyarország) 1:48.44
3. Emma Jörgensen (Dánia) 1:49.76
4. Aimee Fisher (Új-Zéland) 1:49.91
5. Nan Vang (Kína) 1:50.89
6. Gazsó Alida Dóra (Magyarország) 1:51.19
Férfi K–1 1000
1. Josef Dostál (Csehország) 3:24.07
2. Varga Ádám (Magyarország) 3:24.76
3. Kopasz Bálint (Magyarország) 3:25.68
4. Uladziszlau Kravec (semleges) 3:28.10
Agustín Vernice (Argentína) 3:28.10
6. Fernando Pimenta (Portugália) 3:29.59
Női C–1 200
1. Katie Vincent (Kanada) 44.12
2. Nevin Harrison (Egyesült Államok) 44.13
3. Cirilo Duboys (Kuba) 44.36
4. Antía Jácome (Spanyolország) 44.78
5. Julija Truskina (semleges) 44.83
6. Sophia Jensen (Kanada) 45.08
... 8. Takács Kincső (Magyarország) 45.68
Női C–1 200 B-döntő
Kiss Ágnes 46.54-ös idővel a futamában a 3., összesítésben a 11. helyen végzett