Szitáló esőben kezdődött a szerdai versenynap a vaires-sur-marne-i pályán. Az időjárás legalább annyiban kegyes volt a versenyzőkhöz, hogy hátszelet adott nekik, a nagy hullámokat verő vízben ugyanakkor már rajthoz állni sem volt könnyű.
A kajak-kenu versenyekre tizenkétezer nézőt befogadó létesítmény nem telt meg az utolsó olyan napra, amelyen még nem rendeznek döntőket, ám így sem volt egyszerű eljutni a bejárathoz a néhány kilométerrel arrébb haladó gyorsvasút megállóhelyeiről. Azok a szurkolók, akik elértek a ráhordó buszjáratokig, konzervdobozba zárva érezhették magukat húsz percen át. De nem volt mindenki ennyire szerencsés, az egyik megállót időközben biztonsági óvintézkedésből kiürítették a hatóságok, így néhányan már csak akkor értek oda, amikor az első futamok véget értek. Legalább addigra a nap is elkezdett előbújni a felhők mögül…
Mindeközben elsőként női kajakosaink szálltak vízre, egyesben 500 méteren. Az élete első olimpiáján szereplő Gazsó Alida Dóra és a távon Tokióban olimpiai ezüstérmes, Szegeden Európa-bajnok, K–4-ben kétszeres olimpiai bajnok Csipes Tamara egyaránt sikerrel vette az első akadályt, mindketten továbbjutottak a szombati középdöntőbe.
Gazsó kiválóan kezdett, majd végig vezetve az első helyen érkezett be, akárcsak Csipes – neki azonban már nehezebb út vezetett idáig. Riválisa, a dán Emma Jörgensen idő előtt elrajtolt, így a mezőny másodszor is neki vágott a távnak. Nem csoda, bosszús is volt miatta kiválóan kezdő kajakosunk, a visszafújás után utoljára állt meg társai közül és érződött, hogy lendületben volt. A figyelmeztetésben részesülő dán az ismételt rajtot követően nagyon bekezdett, a táv felénél nagy előnyben volt, a magyar versenyző azonban ekkor szédületes hajrába kezdett és előzött, megnyerve a futamot.
Mire a férfi K–1-esek vízre szálltak, már szikrázóan sütött a nap – a királyszám olimpiai címvédője, Kopasz Bálint végig az élen haladva lett futamgyőztes. A Tokióban ezüstérmet szerző Varga Ádám erőfelmérőnek szánta futamát, amiből azt a következtetést vonhatta le, kiváló formában van: 500 méternél fél hajóval vezetett a második helyen haladó német Jakob Thordsen előtt, és nagy fölénnyel győzve lépett tovább.
Ezután váratlan közjátékot élhettünk át. Kopasz Bálint éppen a futamát értékelte a helyszínen dolgozó magyar újságíróknak, amikor hirtelen légvédelmi sziréna hangja hasított a levegőbe – helyszínen lévők közül sokan forgatták a fejüket, miért és honnan szól. Az égen szerencsére nem látszott semmilyen érkező harci repülőgép vagy rakéta, a mintegy kétperces riadózás után kiderült, Párizs környékén minden hónap első szerdáján tesztelik a vészjelző rendszert, ezért szólt a riasztás – amely a helyszínen lévő ukrán, menekült csapathoz tartozó, vagy épp bármilyen más, háborús körülményeket megélő sportolónak bizonyára igen rossz élmény lehetett…
Amint a sziréna elhalkult, folytatódtak a versenyek. Egyesben ezer méteren induló kenusainknak kajakosainknál jobban meg kellett izzadniuk azért, hogy a döntő előszobájába kerülhessenek. Fejes Dániel csak negyedik lett abban az előfutamban, amelyben sokáig az élen nagy csatát vívó világbajnok cseh Martin Fuksát és az olimpiai címvédő brazil Isaquias Queirozt üldözte, Adolf Balázs pedig hiába állt háromnegyed távnál is a második helyen, harmadikként ért be. Ezzel mindketten a délutáni reményfutamban folytatták, ahonnan a továbbjutás már könnyű feladatnak tűnt, azonban hátrányt jelentett, hogy a pluszfutam tovább fárasztotta a sportolókat. Meg kell hagyni, az atlétikához hasonlóan ebben a sportágban is akad panasz a lebonyolításra…
A reményfutamban mindkét magyar elsőként vívta ki helyét a pénteki középdöntőben. Fejes a sokáig az élen álló, kétszeres világbajnok kubai José Pelier Córdovát hagyta le a hajrában, Adolf pedig a kínai Csi Po-vennel vívott nagy csatát, majd a végén nagy előnnyel nyert.
Folytatás csütörtökön: ha sikerrel veszik a középdöntőt, három döntőben is szurkolhatunk a mieinknek.
„Elkezdett a hajóm jobbra húzni, és attól féltem, ha nem tudom beállítani egyenesbe, kimegyek a pályáról. Más érzés egyesben versenyezni, mint csapathajóban, mert magamra vagyok utalva. Kicsit izgultam is miatta, de túl vagyok az első pályán, lekerült rólam a teher.” Gazsó Alida Dóra, középdöntős K–1 500 méteren |
„Felbosszantott Emma Jörgensen hibás rajtja. Nekem mindegy volt, hogy kettőnk közül melyikünk ér be elsőnek, gondoltam, hogy ő presztízskérdést csinál belőle – én nem akartam, spórolni kell az energiával a későbbiekre. A táv közepénél éreztem, van bennem annyi, hogy betegyem elé a hajót.” Csipes Tamara, középdöntős K–1 500 méteren |
„Elnéztem a futam időpontját, emiatt túl hamar szálltam vízre, de szerencsére kellemes volt az idő – kánikulában rosszabb lehetett volna… A táv közben jobban kellett fognom a hajót alkarból a nagy hullámok miatt, mint amire számítottam. A végén rákapcsoltam, ami elég volt a győzelemhez.” Kopasz Bálint, középdöntős K–1 1000 méteren |
„Nemcsak az volt a célom, hogy egyből továbbjussak, hanem az is, hogy megnyerjem a futamot, illetve szerettem volna összemérni tudásomat Jakob Thordsennel. A próba sikeres volt, úgy tűnt, ő jobban elfáradt, mint én. Valamiért szédültem menet közben, talán a páratartalom vagy időjárási front miatt.” Varga Ádám, középdöntős K–1 1000 méteren |
„Nem láttam értelmét, hogy nekiállok csatázni a legjobbakkal úgy, hogy még sohasem vertem meg őket, a második futamra aztán esetleg nem lesz erőm. Éreztem is hatszáznál, hogy megvan, amit akartam, onnantól kicsit visszavettem, aztán megcsináltam a hajrát, hogy a második pályám már jó legyen. És jó is lett!” Fejes Dániel, középdöntős C–1 1000 méteren |
„Nem szégyen olyan versenyzőktől kikapni, mint Sebastian Brendel és Liu Hao. Amikor elkezdtem lemaradni tőlük, azt éreztem, hogy nagyon fájna, ha megpróbálnám behúzni az előfutamot. A csütörtöki párosra is gondoltam, az volt a kevésbé fárasztó megoldás, hogy bevállaltam a reményfutamot.” Adolf Balázs, középdöntős C–1 1000 méteren |
EREDMÉNYEK
Előfutamok. Magyar érdekeltségű eredmények.
Férfiak. K–1 1000 m. 3. előfutam: 1. Kopasz Bálint 3:26.44. 4. előfutam: 1. Varga Ádám 3:28.56 – Kopasz és Varga továbbjutott a középdöntőbe. C–1 1000 m.
2. előfutam: 1. Fuska (cseh) 3:50.39, 4. Fejes Dániel 3:56.00.
5. előfutam: 1. Brendel (német) 3:45.48, 3. Adolf Balázs 3:48.21 – Fejes és Adolf reményfutamba jutott.
Reményfutam. 1. futam: 1. Fejes 3:47.88. 3. futam: 1. Adolf 3:53.65 – Fejes és Adolf középdöntőbe jutott.
Nők. K–1 500 m. 1. előfutam: 1. Gazsó Alida 1:50.78, 6. előfutam: 1. Csipes Tamara 1:50.21 – Gazsó és Csipes középdöntőbe jutott.
„Köszönöm szépen azt a rengeteg segítséget az orvosoknak, amit az edzőm Franciaországban kapott. Már jobban érzi magát” – mondta Bahodir Jalolov kétszeres olimpiai bajnok üzbég ökölvívó az olimpia hivatalos oldalán, majd külön kiemelte a brit orvosi csapatot is, amely a leggyorsabban reagált ebben a váratlan szituációban, amivel valószínűleg megmentette Kilicsev életét.
Kilicsev múlt csütörtökön a férfiak 51 kilós döntője után a bemelegítőteremben ünnepelte Haszanboj Duszmatov győzelmét, amikor hirtelen összeesett, és megállt a szíve. A britek orvosi stábja egyből megkezdte a szívmasszázst, majd defibrillátor segítségével újraélesztette a szövetségi kapitányt.
Az üzbég szövetség hétfőn közösségi oldalán közölte: Kilicsev állapota stabil, egyúttal bizakodását fejezte ki, hogy hamarosan visszatérhet a szorító mellé.
Az üzbég bokszolók öt aranyéremmel térhettek haza a vasárnap zárult párizsi olimpiáról, mivel a férfiak 51, 57, 71, 92 és a +92 kilogrammos súlycsoportjában is az ő öklözőjük nyert.
Az Európa-bajnokságot követően a párizsi olimpia alatt is folyamatosan jelentkeztünk élő hírfolyamunkkal, ahol próbáltuk rendszeresen színes tartalmakkal szórakoztatni olvasóinkat, de a gyors eredményközlések, frappáns nyilatkozatok, csodálatos fotók sem maradtak el. Hírfolyamunk az ötkarikás játékok lezárultával véget ért, köszönjük, hogy velünk tartottak!
Három hete indult az utazás. A Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtéren reggelente a megszokottnál is nagyobb volt a sürgés-forgás, a magyar olimpiai csapatot szállító gép folyamatosan ingázott Budapest és Párizs között. Miközben a többi utas a reggeli kávéját kortyolgatva törölgette a szemét, az élénkpiros szerelésben érkező sportolóink kicsattantak az energiától, izgatottan várták a felszállást. És nemcsak az ötkarikás újoncok, hanem a rutinos klasszisok is, elvégre az olimpia éppen attól különleges, hogy sohasem tudod, mire számíthatsz.
Mi sem tudtuk, de reménykedtünk a sikeres szereplésben, mert az elvégzett munka és a hároméves „csonka” ciklus eredményei alapján minden okunk megvolt rá.
Aztán fellobbant a láng, több mint két héten keresztül szoríthattunk a magyar sportolókért. Ahogy teltek a napok, az olimpiai járat kihasználtsága is változott, már nem Párizsba, hanem a francia fővárosból Budapestre kellett szállítania a küldöttség tagjait. A vasárnap esti záróünnepség után hétfő délután felszállt az Aranygép is, rajta csupa vidám utassal – és jelentős mennyiségű nemesfémmel. A biztonsági ellenőrzésnél természetesen az érmeket is át kellett világítani, olimpiai bajnok tekvandósunk, Márton Viviana gondosan külön dobozba helyezte az aranyát.
„Kellemes délutánt kívánunk a pilótafülkéből! Kérem, engedjétek meg, hogy a járat személyzete és minden magyar nevében tolmácsoljam gratulációnkat és köszönetünket a hihetetlen eredményeitekért, amelyeket magyar színekben elértetek az olimpián. Hatalmas megtiszteltetés a sok érem súlyától nehezített repülőt hazavezetni” – mondta a kapitány a felszállás előtt, s rögtönzött beszédét tapsvihar fogadta a fedélzeten, ahogy azt megtudtuk a Team Hungary oldalán megosztott videófelvételből.
Olimpikonjaink még a levegőben voltak, amikor a Puskás Szoborparkban már gyülekeztek a szurkolók, sőt, amikor megpillantották a gépet, integettek is a sportolóknak. A hangulatfelelősök, Fazekas Erzsébet és Léderer Ákos kvízzel tesztelték az érdeklődők tudását, nem tudtak olyan nehezet kérdezni, amire ne tudták volna a választ a sportrajongók. Az úszástól a víváson át a kajak-kenuig terítékre kerültek a sikersportágak, a párizsi hősök mellett a múlt nagyjait is megidézték, a zenét pedig a férfi vízilabda-válogatott kedvenc lemezlovasa, DJ Szecsei szolgáltatta.
Időközben befutott a férfi kardcsapat legfiatalabb tagja, Rabb Krisztián, olimpiai ezüstérmével a nyakában boldogan osztogatta az aláírásokat a kordon túloldalán várakozóknak. Sokan a fák árnyékába húzódva igyekeztek elviselni a rekkenő hőséget, de amint bemondták, hogy a sportolói buszok már a Népligetben járnak, összegyűltek a színpad előtt a szurkolók.
Schmidt Ádám sportért felelős államtitkár mellett a Magyar Olimpiai Bizottság elnöke, Gyulay Zsolt és a szervezet főtitkára, Fábián László vezette fel a színpadra a delegációt, amelyet hatalmas üdvrivalgással köszöntött a közönség. A Freed from Desire szólt, a párizsi hősök virágcsokorral a kezükben integettek, a tömegben a magyar zászlók mellett ballagási lufikat is kiszúrtunk.
„A nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam – kezdte bibliai idézettel beszédét Gyulay Zsolt, aki köszönetet mondott a sportolóknak, edzőiknek és a sportvezetőknek. – Olyan eredményt értünk el, amelyre méltán lehetünk büszkék, olimpikonjaink a határon innen és túl tizenötmillió magyarnak szereztek örömet. Döcögősen indult, de fantasztikusan ért véget az olimpia, többek között a Grand Palais-ban, az uszodában, a kajak-kenu pályán és a Versailles-i kastélyban is felejthetetlen pillanatokat éltünk át. Az elmúlt százhuszonnyolc évben mindig hoztunk aranyat a nyári olimpiáról, amikor részt vettünk rajta. Az éremtáblázaton és a ponttáblázaton elfoglalt helyezésünk mutatja, mennyire sikeres a magyar sport.”
A közönség segítségével külön szólították az érmeseket: a vezetéknevüket a műsorvezetők, a keresztnevüket a szurkolók mondták – vagyis inkább kiabálták. Olimpiai ezüstérmes kalapácsvetőnk, Halász Bence köszöntésénél dobszólót is hallottunk, és az utolsó párizsi aranyérmünket szerző Gulyás Michelle-t is népes szurkolótábor éltette, alighanem ő volt a legfáradtabb a színpadon.
Végezetül az edzőket, orvosokat, gyúrókat, táplálkozási tanácsadókat és pszichológusokat, vagyis azokat a szakembereket ünnepelték, akik a háttérben segítették a sportolók párizsi felkészülését. Noha nem voltak reflektorfényben az elmúlt két és fél hétben, ők is ugyanolyan tapsot kaptak, mint a versenyzők, akik az ünnepélyes köszöntés után a szurkolókkal is találkoztak, beszélgettek.
A számok sohasem hazudnak. Hat arany, hét ezüst, hat bronz, vagyis 19 érem, 14. hely az éremtáblázaton. És ami mögötte van: emberfeletti teljesítmények, örömkönnyek, különleges történetek, emlékezetes pillanatok. Párizs tényleg megért egy misét.
Az olimpikonokkal együtt Schmidt Ádám sportért felelős államtitkár is hazatért Párizsból, az ünnepélyes köszöntés után lapunknak összegezte a játékokat. „Felemelő volt megélni az olimpiát – hangsúlyozta Schmidt Ádám. – Köszönettel tartozom minden sportolónak, az őket felkészítő szakembereknek, kluboknak, szövetségeknek, a sportot a nehéz időszakokban is támogató családoknak. Nagy büszkeség és kiváltság volt magyarnak lenni Párizsban, mikor meglátták a Hungary-feliratot a pólónkon, tisztelettel és szeretettel közelítettek felénk. Ebből adódóan büszkék lehetünk arra, hogy van egy olyan szegmens, amelyben Európában a hatodik, a világon a tizennegyedik legsikeresebbek vagyunk. Sokatmondó, hogy a tizenkilenc érem mellett huszonkét pontszerző helyet szereztünk, egy érmet leszámítva megismételték a sportolók a tokiói teljesítményt, ami elismerésre ad okot.” |
„A kinti klubjuk edzője megkereste a magyar szövetséget, megkérdezték, indulhatnának-e a lányok magyar színekben. Akkor még nem látszott, hogy belőlük később olimpiai bajnok lehet, de az igen, hogy nagyon tehetségesek. Öt éve befogadtuk őket, azóta folyamatosan észrevehető volt rajtuk a fejlődés. Jó kapcsolat alakult ki a madridi klub és a magyar szövetség között” – mondta Márton Zsolt Krisztián a Márton ikrekről.
„Szerencsés helyzetben vagyunk, mert sok fiatal, feltörekvő versenyzőnk van. Sokan vannak Vivianáék mögött, akik szeretnének kijutni. Érdemes megjegyezni, hogy ez hosszú évek folyamata, munkája volt” – tette hozzá a szövetség elnöke.
A teljes beszélgetést IDE KATTINTVA hallgathatja meg!
Az alábbi fotót Hector Vivas készítette: a 18 éves Márton Viviana örömében nagyot üvölt az olimpiai döntő megnyerése után, s az erről készült fotót a világhírű mulató, a Moulin Rouge oldalfalára vetítették ki a döntő után.
Jazmin Felix-Hotham, az új-zélandi rögbicsapat tagjaként olimpiai bajnok lett Párizsban. Pihenésnek a budapesti Sziget Fesztivált választotta helyszínnek.
A 30 éves sportoló Tokióban aranyérmes volt ebben a versenyszámban, valamint egyéniben a dobogó harmadik fokára is felállhatott. Korábban Londonban és Rióban is egy-egy bronzérmet nyert, így a párizsi játékokkal lett teljes az éremkollekciója.
„Nagyon szürreálisnak tűnik ez az egész” – mondta Daley, majd hozzátette, nagyon ideges volt Párizsban, mivel tudta, hogy ez lesz az utolsó olimpiája, éppen ezért hatalmas volt rajta a nyomás, hogy jól szerepeljen.
„A torony tetején végül nagyon megható volt, tudva, hogy ez az utolsó versenyem. De egy ponton meg kell hoznom ezt a döntést, és most úgy tűnik, ez a megfelelő pillanat” – zárta gondolatait a British Vogue-nak Daley, aki négy világbajnoki és öt Európa-bajnoki címet nyert pályafutása során, előbbiből 2017-ben, utóbbiból 2021-ben egyet-egyet Budapesten.