„Az idővel egyáltalán nem vagyok elégedett – kezdte értékelését az M4 Sportnak Kerekes Gréta, aki meglepődött az időeredményén, mert azt érezte, ez egy jó futás volt tőle. – Nagy mosollyal jöttem le a pályáról, nagyon élveztem ezt a futást. Az elmúlt napokban nem volt szerencsém, mert egy héttel ezelőtt az ausztrál lányhoz hasonlóan én is estem egy nagyot, aztán tegnap a kézfejemet ütöttem be. Múlt héten elveszítettem a nagypapámat – eléggé sok minden összejött... Úgy érkeztem az olimpiára, hogy a negyvenedik, utolsó helyen kvalifikáltam magam, és az volt a célom, hogy ne úgy menjek haza, hogy a negyvenedik vagyok. És ez sikerült, úgyhogy teljesítettem a kívánságomat.”
„Hazudnék, ha azt mondanám, könnyű lenne az olimpián való szereplés. Én és a családom is elfogadta azt az áldozatot, amit beletettem. Hétfőn érkeztem meg az olimpiára (addig otthonról követtem mindent) és nagyon szomorú vagyok, hogy nagyon sok magyar ember, magyar szurkoló nagyon negatívan kommentál és éli meg egy-egy magyar sportoló teljesítményét – mondta Kerekes, és emlékeztetett, hogy női 100 méter gáton is csupán 40-en kvalifikálhatták magukat. – Van olyan barátnőm, aki a 42. lett, és ezért otthonról nézi, és zokog, és azt mondta, hogy depressziós. Igenis az ide vezető út nagyon kemény, és én harminc évet áldoztam ezért az életemből, nem éltem normális civil életet. Igenis büszkék lehetünk mindenkire, aki ide kijutott és bármit is csinált!”
Kerekes Gréta az M4 Sport riportere után a Nemzeti Sport és az MTI tudósítójának is elmondta a véleményét a futásáról.
„A kezem nincs túl jól, de nem is az kell a futáshoz. Délután elvisznek röntgenre, mert eléggé nehezen tudok fogni a bal kezemmel, ám hála Istennek ez nem akadályozott a futásban, csak a rajtnál, amíg leraktam. Nem vártak sokat szerencsére, úgyhogy ez rendben volt, inkább a kezemmel legyen baj, mint a lábammal… A fő célom az volt, hogy a szerdai futással ellentétben sikerüljön a rajtom, ami az erősségem, az legyen meg – bár láttam a cikkeket a horroresésekről. Legyen, hogy azt mondják, na, ez a Kerekes Gréta, és úgy éreztem, ezúttal nagyon harcos és nagyon jó volt a start. Néztük a lányokkal a kijelzőt, nem értettük, hol ment el az idő, mert belülről azt éreztem, jó futás volt. Voltak benne apró hibák, de tökéletes futás nincsen. Örülök neki, hogy a horrorfutam után egy ilyen is összejött, harcos volt, küzdöttem, nem adtam fel, nem maradtam le, nem estem szét mentálisan. Nehéz szituáció volt, és az elmúlt napok, hetek nagyon kemények voltak nekem, hiszen másfél hete otthon én is horroresést mutattam be. Biztos vagyok benne, ha lelkileg kicsit szerencsésebb lettem volna az elmúlt két hétben, akkor jobb lett volna, de ezt sosem tudjuk meg. Összességében fárasztó szezonom volt, mert nem egy éve vagy tavasszal, hanem egy hónappal ezelőtt tudtam meg, hogy rajthoz állhatok az olimpián, addig hajszolnom kellett a kvótát. A sportoló mindig a jobbra törekszik, de a nap végén büszke vagyok magamra, hogy harminckét évesen idáig eljutottam, nem adtam fel az álmomat és remélem, nagyon jó példa vagyok otthon sok embernek, akár sportolónak, akár civilnek, hogy az álmok valóra válnak és sose adjuk fel!”
Kozák Luca a 100 gát harmadik reményfutamában csupán hét századra volt a továbbjutást, az elődöntőt érő második helytől, 12.96-os ideje szép szezoncsúcs, először futott élesben 13 másodpercen belül 2024-ben.
„Összességében nem volt rossz futás, főleg a szerdai nap után össze kellett magam szednem és helyretennem fejben, hogy igenis képes vagyok egy jó futásra. Örülök, hogy versenyben voltam végig, azt éreztem, hogy ami meg szokott lenni nálam, még egy fokozat a végén, az most nem volt meg, de nagy mennyiségű edzés kimaradt. Azt próbáltuk elérni, hogy a gyorsaságom jöjjön vissza és technikailag is legyek rendben, mert annyira nem volt arra idő, hogy az állóképességet is javítsuk, ami viccesen hangzik száz gáton, de szükség van rá. Ha tavaly megkérdeznek, nem azt mondom, hogy ezért jöttem Párizsba, de most tudok örülni ennek, és annak, hogy versenyben voltam, hiszen nagyon erős a száz gátas mezőny. Az elmúlt hat-hét évben mindig hoztam az extrát, ebben az évben nem jött össze, de majd jövőre megint sikerül talán. Alapvetően nem tetszik, ha valamit újítanak, pont az volt a lényege ennek a számnak, hogy van egy esélyed és mindenkinek ugyanennyi. Most jó, hogy nem olyan szájízzel állok itt, mint egy nappal korábban, ettől függetlenül a klasszikus lebonyolítás híve vagyok, amibe belenőttem, amit gyerekként láttam, arrafelé húzok, de nem az én dolgom ezekről dönteni. Amire jó volt a reményfutam, hogy élveztem a futást, ami az utóbbi időben nem nagyon volt jellemző, és megjött a kedvem, hogy versenyezzem augusztusban és szeptemberben még egyet-kettőt!”
Kozák Luca az M4 Sportnak így értékelt!
„Köszönöm szépen azt a rengeteg segítséget az orvosoknak, amit az edzőm Franciaországban kapott. Már jobban érzi magát” – mondta Bahodir Jalolov kétszeres olimpiai bajnok üzbég ökölvívó az olimpia hivatalos oldalán, majd külön kiemelte a brit orvosi csapatot is, amely a leggyorsabban reagált ebben a váratlan szituációban, amivel valószínűleg megmentette Kilicsev életét.
Kilicsev múlt csütörtökön a férfiak 51 kilós döntője után a bemelegítőteremben ünnepelte Haszanboj Duszmatov győzelmét, amikor hirtelen összeesett, és megállt a szíve. A britek orvosi stábja egyből megkezdte a szívmasszázst, majd defibrillátor segítségével újraélesztette a szövetségi kapitányt.
Az üzbég szövetség hétfőn közösségi oldalán közölte: Kilicsev állapota stabil, egyúttal bizakodását fejezte ki, hogy hamarosan visszatérhet a szorító mellé.
Az üzbég bokszolók öt aranyéremmel térhettek haza a vasárnap zárult párizsi olimpiáról, mivel a férfiak 51, 57, 71, 92 és a +92 kilogrammos súlycsoportjában is az ő öklözőjük nyert.
Az Európa-bajnokságot követően a párizsi olimpia alatt is folyamatosan jelentkeztünk élő hírfolyamunkkal, ahol próbáltuk rendszeresen színes tartalmakkal szórakoztatni olvasóinkat, de a gyors eredményközlések, frappáns nyilatkozatok, csodálatos fotók sem maradtak el. Hírfolyamunk az ötkarikás játékok lezárultával véget ért, köszönjük, hogy velünk tartottak!
Három hete indult az utazás. A Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtéren reggelente a megszokottnál is nagyobb volt a sürgés-forgás, a magyar olimpiai csapatot szállító gép folyamatosan ingázott Budapest és Párizs között. Miközben a többi utas a reggeli kávéját kortyolgatva törölgette a szemét, az élénkpiros szerelésben érkező sportolóink kicsattantak az energiától, izgatottan várták a felszállást. És nemcsak az ötkarikás újoncok, hanem a rutinos klasszisok is, elvégre az olimpia éppen attól különleges, hogy sohasem tudod, mire számíthatsz.
Mi sem tudtuk, de reménykedtünk a sikeres szereplésben, mert az elvégzett munka és a hároméves „csonka” ciklus eredményei alapján minden okunk megvolt rá.
Aztán fellobbant a láng, több mint két héten keresztül szoríthattunk a magyar sportolókért. Ahogy teltek a napok, az olimpiai járat kihasználtsága is változott, már nem Párizsba, hanem a francia fővárosból Budapestre kellett szállítania a küldöttség tagjait. A vasárnap esti záróünnepség után hétfő délután felszállt az Aranygép is, rajta csupa vidám utassal – és jelentős mennyiségű nemesfémmel. A biztonsági ellenőrzésnél természetesen az érmeket is át kellett világítani, olimpiai bajnok tekvandósunk, Márton Viviana gondosan külön dobozba helyezte az aranyát.
„Kellemes délutánt kívánunk a pilótafülkéből! Kérem, engedjétek meg, hogy a járat személyzete és minden magyar nevében tolmácsoljam gratulációnkat és köszönetünket a hihetetlen eredményeitekért, amelyeket magyar színekben elértetek az olimpián. Hatalmas megtiszteltetés a sok érem súlyától nehezített repülőt hazavezetni” – mondta a kapitány a felszállás előtt, s rögtönzött beszédét tapsvihar fogadta a fedélzeten, ahogy azt megtudtuk a Team Hungary oldalán megosztott videófelvételből.
Olimpikonjaink még a levegőben voltak, amikor a Puskás Szoborparkban már gyülekeztek a szurkolók, sőt, amikor megpillantották a gépet, integettek is a sportolóknak. A hangulatfelelősök, Fazekas Erzsébet és Léderer Ákos kvízzel tesztelték az érdeklődők tudását, nem tudtak olyan nehezet kérdezni, amire ne tudták volna a választ a sportrajongók. Az úszástól a víváson át a kajak-kenuig terítékre kerültek a sikersportágak, a párizsi hősök mellett a múlt nagyjait is megidézték, a zenét pedig a férfi vízilabda-válogatott kedvenc lemezlovasa, DJ Szecsei szolgáltatta.
Időközben befutott a férfi kardcsapat legfiatalabb tagja, Rabb Krisztián, olimpiai ezüstérmével a nyakában boldogan osztogatta az aláírásokat a kordon túloldalán várakozóknak. Sokan a fák árnyékába húzódva igyekeztek elviselni a rekkenő hőséget, de amint bemondták, hogy a sportolói buszok már a Népligetben járnak, összegyűltek a színpad előtt a szurkolók.
Schmidt Ádám sportért felelős államtitkár mellett a Magyar Olimpiai Bizottság elnöke, Gyulay Zsolt és a szervezet főtitkára, Fábián László vezette fel a színpadra a delegációt, amelyet hatalmas üdvrivalgással köszöntött a közönség. A Freed from Desire szólt, a párizsi hősök virágcsokorral a kezükben integettek, a tömegben a magyar zászlók mellett ballagási lufikat is kiszúrtunk.
„A nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam – kezdte bibliai idézettel beszédét Gyulay Zsolt, aki köszönetet mondott a sportolóknak, edzőiknek és a sportvezetőknek. – Olyan eredményt értünk el, amelyre méltán lehetünk büszkék, olimpikonjaink a határon innen és túl tizenötmillió magyarnak szereztek örömet. Döcögősen indult, de fantasztikusan ért véget az olimpia, többek között a Grand Palais-ban, az uszodában, a kajak-kenu pályán és a Versailles-i kastélyban is felejthetetlen pillanatokat éltünk át. Az elmúlt százhuszonnyolc évben mindig hoztunk aranyat a nyári olimpiáról, amikor részt vettünk rajta. Az éremtáblázaton és a ponttáblázaton elfoglalt helyezésünk mutatja, mennyire sikeres a magyar sport.”
A közönség segítségével külön szólították az érmeseket: a vezetéknevüket a műsorvezetők, a keresztnevüket a szurkolók mondták – vagyis inkább kiabálták. Olimpiai ezüstérmes kalapácsvetőnk, Halász Bence köszöntésénél dobszólót is hallottunk, és az utolsó párizsi aranyérmünket szerző Gulyás Michelle-t is népes szurkolótábor éltette, alighanem ő volt a legfáradtabb a színpadon.
Végezetül az edzőket, orvosokat, gyúrókat, táplálkozási tanácsadókat és pszichológusokat, vagyis azokat a szakembereket ünnepelték, akik a háttérben segítették a sportolók párizsi felkészülését. Noha nem voltak reflektorfényben az elmúlt két és fél hétben, ők is ugyanolyan tapsot kaptak, mint a versenyzők, akik az ünnepélyes köszöntés után a szurkolókkal is találkoztak, beszélgettek.
A számok sohasem hazudnak. Hat arany, hét ezüst, hat bronz, vagyis 19 érem, 14. hely az éremtáblázaton. És ami mögötte van: emberfeletti teljesítmények, örömkönnyek, különleges történetek, emlékezetes pillanatok. Párizs tényleg megért egy misét.
Az olimpikonokkal együtt Schmidt Ádám sportért felelős államtitkár is hazatért Párizsból, az ünnepélyes köszöntés után lapunknak összegezte a játékokat. „Felemelő volt megélni az olimpiát – hangsúlyozta Schmidt Ádám. – Köszönettel tartozom minden sportolónak, az őket felkészítő szakembereknek, kluboknak, szövetségeknek, a sportot a nehéz időszakokban is támogató családoknak. Nagy büszkeség és kiváltság volt magyarnak lenni Párizsban, mikor meglátták a Hungary-feliratot a pólónkon, tisztelettel és szeretettel közelítettek felénk. Ebből adódóan büszkék lehetünk arra, hogy van egy olyan szegmens, amelyben Európában a hatodik, a világon a tizennegyedik legsikeresebbek vagyunk. Sokatmondó, hogy a tizenkilenc érem mellett huszonkét pontszerző helyet szereztünk, egy érmet leszámítva megismételték a sportolók a tokiói teljesítményt, ami elismerésre ad okot.”  |
„A kinti klubjuk edzője megkereste a magyar szövetséget, megkérdezték, indulhatnának-e a lányok magyar színekben. Akkor még nem látszott, hogy belőlük később olimpiai bajnok lehet, de az igen, hogy nagyon tehetségesek. Öt éve befogadtuk őket, azóta folyamatosan észrevehető volt rajtuk a fejlődés. Jó kapcsolat alakult ki a madridi klub és a magyar szövetség között” – mondta Márton Zsolt Krisztián a Márton ikrekről.
„Szerencsés helyzetben vagyunk, mert sok fiatal, feltörekvő versenyzőnk van. Sokan vannak Vivianáék mögött, akik szeretnének kijutni. Érdemes megjegyezni, hogy ez hosszú évek folyamata, munkája volt” – tette hozzá a szövetség elnöke.
A teljes beszélgetést IDE KATTINTVA hallgathatja meg!
Az alábbi fotót Hector Vivas készítette: a 18 éves Márton Viviana örömében nagyot üvölt az olimpiai döntő megnyerése után, s az erről készült fotót a világhírű mulató, a Moulin Rouge oldalfalára vetítették ki a döntő után.
Jazmin Felix-Hotham, az új-zélandi rögbicsapat tagjaként olimpiai bajnok lett Párizsban. Pihenésnek a budapesti Sziget Fesztivált választotta helyszínnek.
A 30 éves sportoló Tokióban aranyérmes volt ebben a versenyszámban, valamint egyéniben a dobogó harmadik fokára is felállhatott. Korábban Londonban és Rióban is egy-egy bronzérmet nyert, így a párizsi játékokkal lett teljes az éremkollekciója.
„Nagyon szürreálisnak tűnik ez az egész” – mondta Daley, majd hozzátette, nagyon ideges volt Párizsban, mivel tudta, hogy ez lesz az utolsó olimpiája, éppen ezért hatalmas volt rajta a nyomás, hogy jól szerepeljen.
„A torony tetején végül nagyon megható volt, tudva, hogy ez az utolsó versenyem. De egy ponton meg kell hoznom ezt a döntést, és most úgy tűnik, ez a megfelelő pillanat” – zárta gondolatait a British Vogue-nak Daley, aki négy világbajnoki és öt Európa-bajnoki címet nyert pályafutása során, előbbiből 2017-ben, utóbbiból 2021-ben egyet-egyet Budapesten.
