Ilyés Ferenc: Sajnos nem tudtuk megcáfolni a nemzetközi közvélemény várakozásait
Húsz év után, összességében pedig negyedszer szerepelt egy olimpián a magyar női és a férfi csapat is. „Óriási boldogság volt, hogy az olimpiai ciklus vége felé mindkét csapatunk kiharcolta a párizsi részvételt, ráadásul hazai pályán, de ehhez csapatainknak az azt megelőző három évben kellett sokat dolgozniuk. A kvalifikáció tehát sikeres volt, de ezt már áprilisban tudtuk. Ami a Párizs előtti közvetlen várakozásokat illeti, mindkét csapatunk rengeteget készült, a klubszezon után rövid pihenőt kaptak a játékosok, majd belevágtak a felkészülésbe, és tudom, milyen munkát végeztek el június végétől kezdve a kerettagok és a szakmai stábok. Az Elnökséggel közösen úgy éreztük, reálisan megfogalmazható cél mindkét együttesünk számára a negyeddöntőbe jutás, és ezt a csapatok sem gondolták másként.” – értékelt Ilyés Ferenc, az MKSZ honlapján.
A szövetség elnöke így folytatta a férfi csapat értékelését: „Senkinek nem tehetünk ezért szemrehányást, legfeljebb a sorsolást, esetleg a meccs-sorrendet átkozhatjuk. Érdekes, hogy a csoportban előttünk végző négy csapat közül csak egy, a végül győztes dán jutott be az elődöntőbe, de ennek akár az is lehetett az oka, hogy az A-csoportban valóban óriási küzdelem folyt a négy továbbjutó helyért. Sajnos az Egyiptom elleni első meccs első félideje a mieink számára nem sikerült jól, nyilván alaposan ki kell elemezni ennek, valamint az egész tornának a tanulságait, de utólag kimondhatjuk: Egyiptomot azon a meccsen mindenki esélyesebbnek tartotta előzetesen a sportág berkein belül, sajnos nem tudtuk megcáfolni a nemzetközi közvélemény várakozásait. Az argentinokat nagyon magabiztosan győzte le Chema Rodríguez csapata, aztán a norvégok elleni vesztes találkozón játszott talán a legjobban, de a végjátékban nem volt szerencsénk. A dánokat teljes erőbedobásra kényszerítettük, csakúgy, mint a hazai pályán küzdő franciákat. Fájdalmas volt a kiesés, de a játékunkat elnézve nagyon nagy potenciált látok a csapatban, semmivel sem érzem magunkat gyengébbnek az olimpia legtöbb csapatánál. Javulni persze mindig lehet, és biztos vagyok benne, hogy tovább fejlődik a válogatott.”
„A női válogatott komoly fejlődésen ment át, a férfiakhoz hasonlóan fantasztikusan küzdött minden meccsen, hozta azokat a sikereket, amelyek a negyeddöntőbe jutáshoz kellettek, a jó teljesítményhez pedig – miként a fiúknál is – hozzátettek a rutinosabb játékosok és a legfiatalabbak is. A svédek elleni negyeddöntő külön történet, nagyon sajnáltam, hogy nem jött össze a végjáték, mert a rendes játékidőben szerintem önmagát múlta felül a csapat. Sok gratulációt kaptunk a helyszínen is, mindenki elismerte, hogy a torna legfiatalabb válogatottjával milyen remek összképet sugárzott magáról a magyar válogatott, Klujber Katrin pedig – mindkét tornát figyelembe véve – az egyetlen játékos volt az All Star-csapatokban, aki nem a legjobb négy közé jutott együttesek egyikéből került ki” – fogalmazott Ilyés a női válogatott kapcsán.
Az interjú végén Ilyés a célkitűzéseket is megfogalmazta: „Természetesen a Los Angeles-i olimpiára való kijutás a cél. Ez többszörösen nehéz lesz. Egyrészt látszik, hogy egyre több országban fektetnek még több energiát, tudást, forrást a sportágba, ami örvendetes, de tudnunk kell tartani a lépést, szakmailag, a feltételek biztosításában, a sportág minden szegmensében – ehhez stabil alapokkal, állami támogatással és támogató partnerekkel rendelkezünk, amelyet meg kell becsülnünk és meg kell szolgálnunk. Másrészt, és ez már egy fokkal talán így egy nappal a záróünnepség után túlzottan a részletekben való elmerülésnek tűnik, de a következő időszakban azt is figyelembe kell vennünk, hogy a házigazda amerikai válogatottak rendezőként „elvisznek” majd egy-egy helyet 2028-ban, amelyre alapból kevés esélyük lenne, míg Párizsba a francia csapatok önerőből is kijutottak volna, így mondhatjuk, hogy eggyel kevesebb hely lesz mind a férfi, mind a női tornára, és természetesen az sem látszik még, hogy a további országok csapatai, lehetőségei miként alakulnak. Ettől függetlenül természetesen a legfőbb célunk, hogy újra végrehajtsák válogatottjaink azt a bravúrt, hogy ott legyenek az olimpián. Minden lehetséges eszközünkkel szeretnénk ehhez megfelelő alapot nyújtani számukra!”
Hanusz Egon: Szerencsére még időben kapcsoltunk
Férfi kézilabda: Finnországban is mi vagyunk az esélyesek
Podcast: Szabaddobás Bánhidi Bencével és Bodó Richárddal
Imre Bence: Azért nem kell a kardunkba dőlni
Döntő lépésre szánta el magát Putyin
Fejet hajtanak csapattársai Gyökeres Viktor előtt
Andrei Mangra ügye: ez vár a sztártáncosra, ha elszökik Magyarországról
Rákérdeztek az Európai Bizottságnál, Magyarország mikor kapja meg a 19 milliárd euróját – a válasz sokatmondó
Szoboszlai Dominiknak befellegzett? Liverpoolban már tudják a megoldást
Valami készül: sorra zárnak be a nagykövetségek Kijevben
Női kézi El: német, lengyel és francia ellenfelet kapott a Mosonmagyaróvár
Magyar Péter megfenyegette a gyermekotthon vezetőjét: „Ennek k…rva nagy következményei lesznek”
Fennakadás a határon, nem akarták beengedni az F1-es pilótát az Egyesült Államokba
„Rafa nagysága ennél többet érdemelt volna” – David Ferrernél kiverte a biztosítékot Nadal búcsúztatása
Csütörtöki sportműsor: a Szeged és a Veszprém is meccset játszik a kézi BL-ben
Az osztályozó elérésétől sem lett közkedvelt Szerhij Rebrov
Párizs 2024: jobban van az üzbég bokszedző, akinek ünneplés közben állt le a szíve
„Köszönöm szépen azt a rengeteg segítséget az orvosoknak, amit az edzőm Franciaországban kapott. Már jobban érzi magát” – mondta Bahodir Jalolov kétszeres olimpiai bajnok üzbég ökölvívó az olimpia hivatalos oldalán, majd külön kiemelte a brit orvosi csapatot is, amely a leggyorsabban reagált ebben a váratlan szituációban, amivel valószínűleg megmentette Kilicsev életét.
Kilicsev múlt csütörtökön a férfiak 51 kilós döntője után a bemelegítőteremben ünnepelte Haszanboj Duszmatov győzelmét, amikor hirtelen összeesett, és megállt a szíve. A britek orvosi stábja egyből megkezdte a szívmasszázst, majd defibrillátor segítségével újraélesztette a szövetségi kapitányt.
Az üzbég szövetség hétfőn közösségi oldalán közölte: Kilicsev állapota stabil, egyúttal bizakodását fejezte ki, hogy hamarosan visszatérhet a szorító mellé.
Az üzbég bokszolók öt aranyéremmel térhettek haza a vasárnap zárult párizsi olimpiáról, mivel a férfiak 51, 57, 71, 92 és a +92 kilogrammos súlycsoportjában is az ő öklözőjük nyert.
Köszönjük többhetes figyelmüket!
Az Európa-bajnokságot követően a párizsi olimpia alatt is folyamatosan jelentkeztünk élő hírfolyamunkkal, ahol próbáltuk rendszeresen színes tartalmakkal szórakoztatni olvasóinkat, de a gyors eredményközlések, frappáns nyilatkozatok, csodálatos fotók sem maradtak el. Hírfolyamunk az ötkarikás játékok lezárultával véget ért, köszönjük, hogy velünk tartottak!
Ezeket a képeket nehéz szavakkal leírni
Üdvrivalgás fogadta a hazatérő olimpikonokat
Három hete indult az utazás. A Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtéren reggelente a megszokottnál is nagyobb volt a sürgés-forgás, a magyar olimpiai csapatot szállító gép folyamatosan ingázott Budapest és Párizs között. Miközben a többi utas a reggeli kávéját kortyolgatva törölgette a szemét, az élénkpiros szerelésben érkező sportolóink kicsattantak az energiától, izgatottan várták a felszállást. És nemcsak az ötkarikás újoncok, hanem a rutinos klasszisok is, elvégre az olimpia éppen attól különleges, hogy sohasem tudod, mire számíthatsz.
Mi sem tudtuk, de reménykedtünk a sikeres szereplésben, mert az elvégzett munka és a hároméves „csonka” ciklus eredményei alapján minden okunk megvolt rá.
Aztán fellobbant a láng, több mint két héten keresztül szoríthattunk a magyar sportolókért. Ahogy teltek a napok, az olimpiai járat kihasználtsága is változott, már nem Párizsba, hanem a francia fővárosból Budapestre kellett szállítania a küldöttség tagjait. A vasárnap esti záróünnepség után hétfő délután felszállt az Aranygép is, rajta csupa vidám utassal – és jelentős mennyiségű nemesfémmel. A biztonsági ellenőrzésnél természetesen az érmeket is át kellett világítani, olimpiai bajnok tekvandósunk, Márton Viviana gondosan külön dobozba helyezte az aranyát.
„Kellemes délutánt kívánunk a pilótafülkéből! Kérem, engedjétek meg, hogy a járat személyzete és minden magyar nevében tolmácsoljam gratulációnkat és köszönetünket a hihetetlen eredményeitekért, amelyeket magyar színekben elértetek az olimpián. Hatalmas megtiszteltetés a sok érem súlyától nehezített repülőt hazavezetni” – mondta a kapitány a felszállás előtt, s rögtönzött beszédét tapsvihar fogadta a fedélzeten, ahogy azt megtudtuk a Team Hungary oldalán megosztott videófelvételből.
Olimpikonjaink még a levegőben voltak, amikor a Puskás Szoborparkban már gyülekeztek a szurkolók, sőt, amikor megpillantották a gépet, integettek is a sportolóknak. A hangulatfelelősök, Fazekas Erzsébet és Léderer Ákos kvízzel tesztelték az érdeklődők tudását, nem tudtak olyan nehezet kérdezni, amire ne tudták volna a választ a sportrajongók. Az úszástól a víváson át a kajak-kenuig terítékre kerültek a sikersportágak, a párizsi hősök mellett a múlt nagyjait is megidézték, a zenét pedig a férfi vízilabda-válogatott kedvenc lemezlovasa, DJ Szecsei szolgáltatta.
Időközben befutott a férfi kardcsapat legfiatalabb tagja, Rabb Krisztián, olimpiai ezüstérmével a nyakában boldogan osztogatta az aláírásokat a kordon túloldalán várakozóknak. Sokan a fák árnyékába húzódva igyekeztek elviselni a rekkenő hőséget, de amint bemondták, hogy a sportolói buszok már a Népligetben járnak, összegyűltek a színpad előtt a szurkolók.
Schmidt Ádám sportért felelős államtitkár mellett a Magyar Olimpiai Bizottság elnöke, Gyulay Zsolt és a szervezet főtitkára, Fábián László vezette fel a színpadra a delegációt, amelyet hatalmas üdvrivalgással köszöntött a közönség. A Freed from Desire szólt, a párizsi hősök virágcsokorral a kezükben integettek, a tömegben a magyar zászlók mellett ballagási lufikat is kiszúrtunk.
„A nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam – kezdte bibliai idézettel beszédét Gyulay Zsolt, aki köszönetet mondott a sportolóknak, edzőiknek és a sportvezetőknek. – Olyan eredményt értünk el, amelyre méltán lehetünk büszkék, olimpikonjaink a határon innen és túl tizenötmillió magyarnak szereztek örömet. Döcögősen indult, de fantasztikusan ért véget az olimpia, többek között a Grand Palais-ban, az uszodában, a kajak-kenu pályán és a Versailles-i kastélyban is felejthetetlen pillanatokat éltünk át. Az elmúlt százhuszonnyolc évben mindig hoztunk aranyat a nyári olimpiáról, amikor részt vettünk rajta. Az éremtáblázaton és a ponttáblázaton elfoglalt helyezésünk mutatja, mennyire sikeres a magyar sport.”
A közönség segítségével külön szólították az érmeseket: a vezetéknevüket a műsorvezetők, a keresztnevüket a szurkolók mondták – vagyis inkább kiabálták. Olimpiai ezüstérmes kalapácsvetőnk, Halász Bence köszöntésénél dobszólót is hallottunk, és az utolsó párizsi aranyérmünket szerző Gulyás Michelle-t is népes szurkolótábor éltette, alighanem ő volt a legfáradtabb a színpadon.
Végezetül az edzőket, orvosokat, gyúrókat, táplálkozási tanácsadókat és pszichológusokat, vagyis azokat a szakembereket ünnepelték, akik a háttérben segítették a sportolók párizsi felkészülését. Noha nem voltak reflektorfényben az elmúlt két és fél hétben, ők is ugyanolyan tapsot kaptak, mint a versenyzők, akik az ünnepélyes köszöntés után a szurkolókkal is találkoztak, beszélgettek.
A számok sohasem hazudnak. Hat arany, hét ezüst, hat bronz, vagyis 19 érem, 14. hely az éremtáblázaton. És ami mögötte van: emberfeletti teljesítmények, örömkönnyek, különleges történetek, emlékezetes pillanatok. Párizs tényleg megért egy misét.
Az olimpikonokkal együtt Schmidt Ádám sportért felelős államtitkár is hazatért Párizsból, az ünnepélyes köszöntés után lapunknak összegezte a játékokat. „Felemelő volt megélni az olimpiát – hangsúlyozta Schmidt Ádám. – Köszönettel tartozom minden sportolónak, az őket felkészítő szakembereknek, kluboknak, szövetségeknek, a sportot a nehéz időszakokban is támogató családoknak. Nagy büszkeség és kiváltság volt magyarnak lenni Párizsban, mikor meglátták a Hungary-feliratot a pólónkon, tisztelettel és szeretettel közelítettek felénk. Ebből adódóan büszkék lehetünk arra, hogy van egy olyan szegmens, amelyben Európában a hatodik, a világon a tizennegyedik legsikeresebbek vagyunk. Sokatmondó, hogy a tizenkilenc érem mellett huszonkét pontszerző helyet szereztünk, egy érmet leszámítva megismételték a sportolók a tokiói teljesítményt, ami elismerésre ad okot.”  |
Az olimpia kabalafigurája is búcsúzik
Sportrádió: Öt éve fogadtuk be a Márton ikreket – Márton Zsolt Krisztián
„A kinti klubjuk edzője megkereste a magyar szövetséget, megkérdezték, indulhatnának-e a lányok magyar színekben. Akkor még nem látszott, hogy belőlük később olimpiai bajnok lehet, de az igen, hogy nagyon tehetségesek. Öt éve befogadtuk őket, azóta folyamatosan észrevehető volt rajtuk a fejlődés. Jó kapcsolat alakult ki a madridi klub és a magyar szövetség között” – mondta Márton Zsolt Krisztián a Márton ikrekről.
„Szerencsés helyzetben vagyunk, mert sok fiatal, feltörekvő versenyzőnk van. Sokan vannak Vivianáék mögött, akik szeretnének kijutni. Érdemes megjegyezni, hogy ez hosszú évek folyamata, munkája volt” – tette hozzá a szövetség elnöke.
A teljes beszélgetést IDE KATTINTVA hallgathatja meg!
Márton Viviana örömét a Moulin Rouge-ra vetítették
Az alábbi fotót Hector Vivas készítette: a 18 éves Márton Viviana örömében nagyot üvölt az olimpiai döntő megnyerése után, s az erről készült fotót a világhírű mulató, a Moulin Rouge oldalfalára vetítették ki a döntő után.
Igaza van Haliburtonnek?
Aranyérem Párizsban, ünneplés a Sziget Fesztiválon
Jazmin Felix-Hotham, az új-zélandi rögbicsapat tagjaként olimpiai bajnok lett Párizsban. Pihenésnek a budapesti Sziget Fesztivált választotta helyszínnek.
Párizs 2024: visszavonul a britek olimpiai bajnok műugrója
A 30 éves sportoló Tokióban aranyérmes volt ebben a versenyszámban, valamint egyéniben a dobogó harmadik fokára is felállhatott. Korábban Londonban és Rióban is egy-egy bronzérmet nyert, így a párizsi játékokkal lett teljes az éremkollekciója.
„Nagyon szürreálisnak tűnik ez az egész” – mondta Daley, majd hozzátette, nagyon ideges volt Párizsban, mivel tudta, hogy ez lesz az utolsó olimpiája, éppen ezért hatalmas volt rajta a nyomás, hogy jól szerepeljen.
„A torony tetején végül nagyon megható volt, tudva, hogy ez az utolsó versenyem. De egy ponton meg kell hoznom ezt a döntést, és most úgy tűnik, ez a megfelelő pillanat” – zárta gondolatait a British Vogue-nak Daley, aki négy világbajnoki és öt Európa-bajnoki címet nyert pályafutása során, előbbiből 2017-ben, utóbbiból 2021-ben egyet-egyet Budapesten.