Éremért megy az olimpiára a Nádas, Tótka páros

HA AZT MONDJUK, akadtak kétségeink a férfi kajak kettesekkel kapcsolatban a szezon első versenyein, akkor nem túlzunk. Nádas Bence tavaly, a duisburgi olimpiai kvalifikációs világbajnokságon a kvótaszerzések maximalizálása miatt még Kopasz Bálinttal szerzett ezüstérmet, de ennek az évnek már megint régi, jól bevált párjával Tótka Sándorral vágott neki. Csak éppen az eredmények maradtak el, a duó az első hazai válogatóversenyen kikapott a Kurucz Levente, Opavszky Márk egységtől, aztán a szegedi világkupán utolsó, azaz kilencedik lett, miközben a hazai rivális duó negyedik. Innen kellett elindulni felfelé, és Tótkáék fel is szívták magukat, megnyerték a második válogatót, majd néhány nappal később a szétlövést is, aztán lendületből aranyérmesek lettek a szegedi Európa-bajnokságon. A fejlődés megkérdőjelezhetetlen, miként a páros becsvágya, hite is azzal kapcsolatban, hogyan szerepelhetnek a párizsi olimpián.

 „Az olimpiai játékokra utazunk, és benne van a nevében, hogy ez egy játék, amit élvezni kell  – kezdte Tótka Sándor, aki három éve egyesben, 200 méteren aranyérmes lett Tokióban. – Nem érzem, hogy be lennék feszülve és Bencén sem látom ezt. A párosunk már nem ugyanaz, mint akár a szétlövésen volt, sokkal előrébb tartunk. Imádom, amikor bejönnek a harminc fok feletti hőmérsékletek, ilyenkor a teljesítményem szintet ugrik, talán mert nyári gyerek vagyok. Bírom a meleget, és olyan remek eszközeink vannak, mint a Formula 1-ben is használt hűtőmellények. A tokiói olimpián nem volt akkora meleg, és kétszáz méter után más érzés kiszállni a hajóból, mint egy ötszázas pályát követően, így nem is kellett a mellény. Az ötszáz után néha azt érzem, hogy »földet rám«, nehezen tolerálható a fájdalom, de ezért alakítottunk ki regenerációs stratégiát. Két nap alatt négy pályát megyünk Párizsban, szükség van erre is.”

Nádas Bence sem izgul és más sportágakból is erőt merít az olimpiai felkészüléshez.

„Egyelőre nem emelkedik az adrenalinszintem, mondtam is az edzőmnek, Hüvös Viktornak, hogy nem tudom, mikor kap el az olimpiai hangulat. Aztán az egyik streaming szolgáltatón megnéztem a Sprint című sorozatot, amely a rövidtávfutókról szól, láttam, mekkora köztük a verseny és mi mindenen kell átmenniük, így máris átéreztem én is, mire készülünk!”

A gyengébb idei kezdés után a kétkedőknek is csattanós választ adott a duó Tótka Sándor töretlenül hisz benne, hogy Párizsban is nagyot alakítanak.

„A legjobb csapatépítő a siker, ezt négyesben már megtapasztaltuk, párosban viszont Bencével a kudarcok kovácsoltak össze minket. Utólag visszanézve örülök, hogy így alakult a szezonunk és megéltük a mélypontokat. Bencének szerencsére meg sem fordult a fejében, esetleg rossz döntést hozott azzal, hogy mellettem tette le a voksát, csak még jobban akartunk bizonyítani magunknak és másoknak is. Az olimpia évében a kajakos társadalom is megosztott, ugyanúgy, mint fociban, a tízmillió szakértő országa vagyunk. Néha olyanok döntenek, akik meg sem kérdezik a versenyzők véleményét, és akadnak kritikusok, akik ki sem jönnek a versenyre. Halljuk ezeket a hangokat, de csak motiválnak, feltüzelnek minket. Köszönet jár a romboló kritikáért, mert mi építkezünk belőle és ez vonatkozik a négyesre is. Párizsban megmutatjuk mi a helyzet, és pokoli jó pályát megyünk majd!”

Nádas Bence annak örül a leginkább, hogy szezon közben folyamatosan léptek előre és képesek voltak megújulni, rátenni egy lapáttal a teljesítményükre:

„Jó visszajelzés volt, hogy a gyengébb szezonkezdet után azonnal korrigáltunk. Túlságosan is az olimpiát tekintettük a fő célpontnak, és nem figyeltük, hogy előtte milyen versenyeken kellene olyan teljesítményt hozni, amely már majdnem olimpiai szintű. Szerencsére képesek voltunk reagálni, aminek eredménye a szépen csillogó Eb-aranyérem. Egyre jobb állapotba kerül a párosunk, így nagyon bizakodó vagyok.”

Amikor két sportoló együtt versenyzik, készül, edzőtáborozik hónapokon, akár éveken át, nemcsak a szakmai, hanem az emberi kapcsolatok is fontossá válnak. Szerencsére ezen a téren sincs probléma Tótka Sándornál és Nádas Bencénél.

„Egyenlő felekként kezeljük egymást Bencével, illetve az edzőnkkel is – mondta előbbi. – Talán én vagyok inkább a hangadó, mondhatjuk, hogy mediátorkodom is, amely nem áll messze az egyéniségemtől, szeretem meghallgatni, megérteni az embereket. Nagyon jó csapat vagyunk – nem csupán Bencével, hanem a négyesünk többi tagjával, Csizmadia Kolossal és Kuli Istvánnal is.”  

„Régebben is közel álltunk egymáshoz, jó barátok voltunk – vette át a szót Nádas. – Akadt, amikor rivalizáltunk, például hét évvel ezelőtt, de azóta mindkettőnknek benőtt a feje lágya. Egyértelműen Sanyi a vezető a csapatban, nagyon jól mutatja az utat, kiváló megérzései vannak, szeret új dolgokat kipróbálni, és ami működik, azt mindenki előszeretettel alkalmazza. Párosban egyenrangú társak vagyunk, amiben ő jó, abban hagyatkozom rá, próbálom megérteni a nézőpontját és tanulni belőle. Viszont ő is figyel rám, a megérzéseimre, úgy gondolom, harmonikus a kapcsolatunk.”     

Csak egy ilyen harmonikus kapcsolatból születhetnek nagy eredmények, akár egy dobogós helyezés Párizsban. Ennek a kettősnek erre minden esélye meg is van.

„Dobogóra szeretnék állni az olimpián. Mindegy, milyen színű az érem, és az is, hogy a párossal, vagy a négyessel szerezzük meg – jelentette ki Tótka. – Nem akarok terhet magamra tenni, most arra figyelek, amire ráhatásom van, napról napra jobb formát szeretnék mutatni, mentális erőt adni a társamnak, társaimnak, illetve olyan technikai tudást, ami hasznos és működik. Úgy érzem, kezd beérni ez a munka. Mindenkinek elmondom a véleményem, van akit érdekel, akad, akit nem, de akik számítanak, a társaim, az edzőm, a szövetségi kapitány, azok meghallgatnak, érdekli őket és számításba is veszik, amit mondok. Talán nem nagyképűség, de a visszajelzéseimet a különböző műszerek mérései is igazolják.”

Nádas Bence hangzatos kijelentéseket nem tenne, de jó érzésekkel szeretne hazatérni Párizsból:

„Nem szeretek eredményességről beszélni, ha tudásunk legjavát adjuk akkor a családunk, edzőnk, a sajtó és a szurkolók is büszkék lesznek ránk, legfőképpen pedig mi is elégedetten szállhatunk ki a hajóból. Nem tudom, ez mire lesz elég, egy olimpiára általában mindenki csúcsformában érkezik és az aznapi mentális állapot dönt majd a helyezésekről.”

Meglepő, ha valaki a saját sportágán kívül választ példaképet, Tótka Sándor ilyen. Olimpiai bajnokunk libabőrös lesz, amikor megnézi az amerikai kosárlabda-válogatott közösségi oldalait, és azt látja, hogy LeBron James, Stephen Curry vagy éppen Kevin Durant ugyanazért dolgozik, küzd, mint ő, vagyis az olimpiai aranyéremért. Tótkának már van ilyen, de ez nem teszi elégedetté, elképesztő pluszmotivációt adnak neki az ötkarikás előkészületek, az olimpiai ruhák átvétele, az eskütétel, a csapatbemutató és a sajtónap. Terhet nem akar pakolni magára, ha megint lenne 200 egyes, akkor egyértelműen kijelentené, hogy az aranyért megy Párizsra, az érem lebeg a szeme előtt.

A PÁRIZSI  PROGRAM
Férfi K–2 500 méter
Augusztus 6.
11.30: előfutam
Augusztus 9.
11.10: középfutam
13.30: DÖNTŐ