A béke hírnökei – Bobory Balázs jegyzete

Három nap párizsi lét után már megéltünk ezt-azt. Megtapasztaltuk a szervezés hiányosságait – a hibák mértékét udvariassággal igyekeznek csökkenteni a szervezők. Aztán érdekes a helyi közlekedés is, amely gyakori és a hálózattal sincs baj, csak néha nagy a tömeg, pénteken pedig fennakadások is voltak. És jártunk nem éppen biztonságosnak tűnő környékeken, de veszélybe nem kerültünk, maradjon ez végig így.

Az összes bajt, gondot háttérbe szorítja az olimpia mindenható szellemisége, hangulata, nyüzsgése. A nemzetek legfontosabb találkozója ez, nincs még egy ehhez hasonló dzsembori a földkerekségen, nem találunk ekkora lehetőséget ahhoz, hogy ember az emberre mosolyogjon, kezet fogjon, váltson néhány udvarias mondatot, vagy elmélyüljön fontos témákat taglaló beszélgetésben, majd váljon el tisztelettel, barátsággal, megbecsüléssel.

Vérzivataros éveket élünk, különösen fontos tehát ez az esemény, amelynek üzenete csak a múlt században volt ennyire hangsúlyos: versenyezzünk sportszerűen, rivalizáljunk meghatározott kereteken belül, szemtől szemben, és csak a lőtéren, vagy a páston fogjunk fegyvereket.

Párizs remélhetőleg sok szemet kinyit a világban és akár az origója is lehet olyan folyamatoknak, amelyek megszüntetik a szenvedést, az esztelen gyilkolást, a pusztítást szerte a világban.
A modern civilizáció egyik fellegvárának számító francia fővárosban sincs minden rendben, de fontos üzenetet küldhetnek az olimpián résztvevő sportolók, akik egymás ellen, de képletesen egymás kezét fogva állhatnak ki az alapvető emberi értékek és érzelmek, a szeretet, a békevágy, a másik tisztelete mellett.

Nincs kétségem, honfitársaink ebben a szellemben képviselik majd hazánkat Párizsban. Mondhatnánk, hogy az eredmény másodlagos, de Magyarország annyira sikeres az olimpiák történetében, hogy magasan van a léc, ennek tudatában a teher is nagyobb mindenkori versenyzőinken, így a mostaniakon is. Hogy a sikert aranyban mérik-e, vagy az egyének, csapatok tudásának maximalizálásában, ez örök kérdés, de talán az elmúlt évtizedekben eljutottunk oda, hogy az utóbbit is nagyra értékeli a közvélemény. Persze, jó lenne sokszor hallani nemzeti fohászunkat.

A fentiek miatt hatványozottan nagy jelentőséggel bíró párizsi olimpia – tizenkét év után az első európai, és valószínűleg jó sokáig az utolsó is – elkezdődött, igyekezzünk élvezni minden pillanatát.

 A Nemzeti Sport munkatársainak további véleménycikkeit itt olvashatja!