Mint megírtuk, Hakan Calhanoglu nem játszott a Fluminense elleni klub-vb-nyolcaddöntőben (0–2), mégis jórészt róla szóltak a hírek. Lautaro Martínez nem említett nevet, amikor az Inter irányában nem eléggé elkötelezett csapattársakról beszélt igen kemény hangon, de később Giuseppe Marotta kimondta: a csapatkapitány alighanem Calhanoglura célozgatott.
Sajtóhírek szerint Calhanoglu szeretne a Galatasarayba igazolni, és Martínez kimondatlanul azt sugallta, hogy emiatt már nem dolgozik az Interért annyit, amennyi elvárható lenne.
Calhanoglu – aki a nyolcaddöntő előtt nem sokkal visszaindult Európába – azzal kezdte válaszközleményét, hogy bár a Bajnokok Ligája-döntőben megsérült, elutazott a csapattal a klubvilágbajnokságra, ott azonban edzésen újabb sérülést (izomszakadást) szenvedett.
„A sérülésen kívül nincs más oka annak, hogy nem léptem pályára… – idézi a játékos szavait a Football Italia. – Tegnap kikaptunk, ami nagyon fájt. Nemcsak játékosként éreztem keserűséget, hanem a többiekkel együtt érző társként is. Rögtön a mérkőzés után felhívtam néhány csapattársamat, hogy lelket öntsek beléjük, mert a csapat tagjaként ez így helyes. Ezek után váratlanul értek a szavak, amelyek a mérkőzés után elhangzottak. Kemény szavak. Olyanok, amelyek megosztanak, nem pedig összekovácsolnak.”
Calhanoglu felhívta a figyelmet, hogy emlékei szerint karrierje során sohasem keresett mentségeket, mindig vállalta a felelősséget minden tettéért.
„Előfordult, hogy fájdalmak közepette is játszottam, de akkor sem szavakkal vezettem a csapatot, hanem tettekkel. Tisztelem mindenki véleményét, a csapattársamét és a klubelnökét is, de a tisztelet nem lehet egyirányú. A pályán és azon kívül is tiszteletet tanúsítok, hiszek abban, hogy erős kapcsolatok csak tiszteleten alapulhatnak, különösen akkor, amikor magasra csapnak az érzelmek hullámai. Sohasem árultam el a klubot, sohasem mondtam, hogy nem érzem jól magam az Internél. A múltban kaptam ajánlatokat, csábítóakat is, de maradtam, mert nagyon sokat jelent nekem ez a mez, amit, azt hiszem, a játékommal bizonyítottam is. Volt részem abban a megtiszteltetésben, hogy viselhettem hazám válogatottjának csapatkapitányi karszalagját. Úgy tanultam, hogy a vezérnek ki kell állnia a csapatáért, és nem mutogatni ujjal senkire akkor sem, ha az a legegyszerűbb megoldás. Imádom a futballt, rajongok a klubért, minden egyes nap a színeiért harcolok. Meglátjuk, mit hoz a jövő. Az azonban bizonyos, hogy a történelem azok nevét őrzi meg, akik kimagaslanak a többiek közül, és nem azokét, akik a leghangosabban üvöltöznek.”
A németországi Mannheimben született Calhanoglu a Karlsruhe, a Hamburg, a Leverkusen és a Milan érintésével 2021-ben lett az Inter labdarúgója, szerződése 2027. június 30-ig szól.