– Honnan származik a Mátrix becenév?
– Az Interben kaptam. A klub tévécsatornája készített egy közvélemény-kutatást, hogy mit szeretnének a legjobban a szurkolók, és a Mátrixra szavaztak. Ma már mindenhol ismerik, és nekem is tetszik.
– Az olasz válogatottban 2001-ben léptél először pályára. Mit jelentett ez az életedben?
– Ha valaki Angliában játszik, de szeretne a hazája válogatottjában is lehetőséget kapni – mert akkoriban csak olyannak járt ez, aki a Serie A játékosa volt –, vajon mi lehet a hazatérése indoka? Ez volt a legfontosabb az életemben.
– Milyen elvárásokkal vágtál neki a 2006-os vébének?
– A csapatot Marcello Lippi építette fel a 2002-es világbajnokságot követően, amikor jobb együttesünk volt, de különböző okokból mégsem tudtunk nyerni. Nem csak a játékvezetésről és a Dél-Korea elleni nyolcaddöntőről van szó. Úgy raktuk össze magunkat, és Lippi irányítása alatt egyre inkább nőtt az önbizalmunk. Olaszország mindig úgy vág neki egy nagy tornának, hogy nyerni akar.
– Aztán jött a vége és az összezördülés Zidane-nal. Néhányan megkérdezték már 2006 óta, mit gondolsz az esetről. Mire emlékszel?
– Most komolyan, még mindig erről beszélünk? Ennek véget kell vetni, vagy komolytalanná válunk. Leírtam a könyvemben, el kell olvasni.
– Mégis emiatt emlékeznek rád sokan. Hogyan szeretnéd, hogy emlékezzenek rád?
– Nem kell, hogy emlékezzenek rám. Még ma is sértegetnek azzal, hogy csak azért léphettem pályára a világbajnokságon, mert Nesta megsérült. Pedig ott voltam, két gólt szereztem is. Úgy emlékeznek rám, ahogy akarnak, nem válaszolok nekik. Tudom, mi vagyok: világbajnok. Minden más csak az irigységből fakad.
A teljes interjút elolvashatja a FourFourTwo.hu-n, ide kattintva!