Az Atalanta receptje a Fradinak vagy a Mol Fehérvárnak is példa lehet

SÍRNI CSAK A TOVÁBBJUTÓNAK SZABAD

„Egyedül akartam maradni, nem utaztam el a csapattal, így egyedül sírtam otthon a győzelem után” – nyilatkozta boldogan az Atalanta BC elnöke, Antonio Percassi csapata történelmi győzelme után: a bergamóiak a pocsék rajt után és ellenére továbbjutottak a Bajnokok Ligája legjobb 16 csapata közé.

„Megírtuk a magunk történelmét, most megyünk az egyetemre tanulni egy kicsit” – mondta az elnök májusban a BL-szereplés kiharcolása után, majd azzal fordult játékosaihoz: „Egy álmot adtatok nekünk”.

Sokat elmond a sikerről, hogy az Atalanta csapatkapitányát, Alejandro Gómezt december 23-án Bergamo díszpolgárává avatják. A hajnalban Harkivből (korábban éppen ott légióskodott „Papu”) hazaérő csapatot ezrek várták a repülőtéren, előrébb hozva a karácsonyt. A Gómeznek adott elismerés indoklása külön kitér arra, hogy a csapatkapitány több kedvező ajánlatot is visszautasított szeretett Atalantájáért.

Persze Bergamóban sem jár anyagilag rosszul, hárommillió eurót keres évente, minimum, és lesz miből premizálni, lévén a klub 40 millió eurót kapott a BL-szereplésért az UEFA-tól: 23.6 milliót a csoportkör jelentett eleve, 6.3 milliót a pontokból szedtek össze, 9.5 milliós a továbbjutási díj; és további 7.4 millió jön össze az egyéb bevételekből, plusz 3.4 millió euró a jegyeladásokból (a klub a hazai BL-mérkőzéseit a San Siróban rendezi).

A továbbjutással külön történelmet írtak, eleve ritka, ha egy abszolút újonc azonnal továbbjut, erre pedig még soha nem került sor úgy, ha egy csapat nem nyert egyszer sem az első négy mérkőzésén! Sőt: Gian Piero Gasperini legénysége egyenesen elveszítette az első három találkozóját…

Ilyen az, amikor valaki felveszi az egyetem ritmusát.

Mi tagadás, nagyon sokan csak a totóból ismerik idehaza is az Atalantát, a legendás mondabeli futó- és vadászlányról elnevezett egyesületet. Az 1907-es alapítású csapat 1963-as Olasz Kupa-győzelmét belepte a por, a Serie A 1980-as és 1990-es évekbeli fénykorában olyan játékosai voltak, mint Glenn Strömberg, Roberto Donadoni, Evair, Claudio Caniggia, Sergio Porrini, Paolo Montero, Alessio Tacchinardi, Iván Valenciano, Leonardo Rodríguez, Maurizio Ganz, Franck Sauzée, Christian Vieri, Filippo Inzaghi, Gianluigi Lentini, Sandro Tovalieri vagy Cristiano Doni, de csak két kupaezüst jött össze és egy elődöntő a Kupagyőztesek Európa-kupájában (a hazai kupagyőztes Napoli a Bajnokcsapatok Európa-kupájában indult).

A Total sornál az éves költségvetés, millió euróban
(fentről lefelé a sorok: jegybevétel, pénzdíjak a szereplés után, közvetítési és kereskedelmi és játékoskölcsönzési bevételek)

ÚJ ARANYKOR

A 2000-es években háromszor is megmártóztak a bergamóiak a Serie B-ben, de mindig csak egy-egy idényre, majd a bundabotrányban besározódtak ők is. Az aranykor Gasperini kinevezésével kezdődött, 2016 nyarán (addig általában a bennmaradásért küzdött a klub), érdemes megnézni, hogyan épült fel azóta a csapat!

Gasperini a Juventus neveltjeként sem futott be nagy játékoskarriert, de szerepelt az élvonalban, edzőként a Juventus fiataljai után a Crotone, Genoa, Internazionale, Palermo, Genoa útvonalon került az Atalantához, és az azt megelőző szezonban a „senki földjén, a 12. helyen” végzett csapatot vett át a nagy öregtől, Edoardo Rejától. Reja a Marten de Roon, Marco Sportiello, Alejandro Gómez, Jasmin Kurtic, Andrea Masiello, Luca Cigarini, Boukary Dramé, Gabriel Paletta, Rafael Tolói magra épített, végül is sikerrel, mert érkezésekor, 2015 kora tavaszán három ponttal előzték meg a legjobb kiesőt.

Óvatosan kell bánni azzal a toposszal, hogy az új mester elővette a nagyseprőt, és alaposan kitakarította a keretet, mert a transzfersorozatunk olvasói képben vannak már az Atalanta ipari mennyiségű nyári vásárlásaival és vételeivel: Merca-tói Hunorként ötven-ötven jó leventét szoktak kiszemelni és hozni-vinni a szakvezetők, nagymértékű elkallódásokkal, melléfogásokkal (Luca Valzania, Matteo Ardemagni) és gyöngyhalászattal (Franck Kessié, De Roon, Remo Freuler értéke mind 20 millió euró fölött hegyel, és mindannyiukat kétmillió eurónál olcsóbban vették meg, de az Andrea Petagna, Davide Zappacosta, Manolo Gabbiadini hármason is jól kerestek).

Gasperini a Transfermarkt nyilvántartása szerint első idényében alig 16 játékost igazolt, a költekezés alapjait a Mattia Caldara, De Roon, Davide Brivio, Cigarini, Roberto Gagliardini, Richmond Boakye hatos eladása teremtette meg, miközben az edző elengedte két magyar fiatalját, Kecskés Ákost és Forgács Dávidot is, és az idény alatt összesen hatvannál is többen távoztak.

Nyolcadik nővér?
(bevételek az élcsapatoknál)

Tv-s jogdíjak az előző öt évből. Döbbenet

Alberto Paloschira, Bryan Cabezasra, Hans Hateboerre, Alessandro Santopadrére és Ervin Zukanovicra nem sokkal többet költöttek, mint amennyit De Roonért kaptak, és ugyan döcögősen indult a bajnokság – az öt forduló alatt gyűjtött három pont idegesebb elnöknél már edzőváltást jelentett volna –, de a türelem itt Európa-ligát és egy Serie A-s 4. helyet termett, nem mellesleg végleg befutott Petagna, Andrea Conti, Freuler, Kessié és Spinazzola. A csapat már akkor is jól hajrázott, az utolsó tíz fordulóra az Intertől kapott hetessel fordult rá, de húsz pontot szerzett.

A jó szereplés természetesen anyagi sikert is jelentett,Bastoniért az Inter, Contiért és Kessiéért a Milan fizetett őrült összeget, 86.4 millió eurós bevétel mellett 55 milliót költöttek 11 játékosra, Robin Gosens, José Luis Palomino, a visszavett De Roon, Timothy Castagne, Josip Ilicic a BL-sikerekben is részes lehetett, Andreas Cornelius most talál éppen magára a Parmában, több ötmillió euró körül vett olasz fiatal egyelőre még nem bizonyított – ismerős a helyzet, a hazai fiatalokat bombaáron mérik, sokkal olcsóbb egy ugyanolyan tudású légiós.

Felemásra sikerül a következő idény, de a 7. hely is El-t ért, az előző európai sorozatban – 26 év után tértek vissza Európába! – továbbjutottak a csoportból a Lyon és az Everton előtt, a Dortmund csak nagy nehezen ütötte ki őket tavasszal; második nekifutásra már a selejtezőkben elvéreztek a Köbenhavn ellen, két 0–0 után a tizenegyesekkel nem volt szerencséjük, Cornelius és Gómez is hibázott.

Érdekes, hogy éppen akkor nem gyengült jelentősen a csapat, Kurtic, Cristante, Paloschi és Petagna eladása mellett 53 milliót költöttek, csak Duván Zapatát 14 millióért vették kölcsön a Sampdoriától, és az előző idénybeli hasznot ismét tizenéves fiatalokba fektették be, akiket gyorsan kölcsönadtak, az idén a már válogatottban is bemutatkozó kapus, Pierluigi Gollini kivételével.

Az állandóság jót tett az Atalantának (is), amely eljutott az Olasz Kupa döntőjébe, bár ott kikapott a hajrát sokkal jobban bíró, hazai pályán játszó Laziótól, de a Serie A-ban a szokásos pocsék rajt (az első nyolc fordulóban hat pont, egy első fordulóbeli győzelemmel és három iksszel) után a harmadik helyen végeztek, a Juventus és a Napoli mögött, de a két milánói gigász előtt!

Olasz módi szerint ezen a nyáron aratott az Atalanta, a Kessié, Cristante, Petagna hármasért a 16 millió eurós kölcsöndíjon felül ekkor érkezett 57 millió euró, mint ahogyan a fiatal bekkért, Gianluca Manciniért kétmilliót fizetett idén a Roma, jövőre 13 milliót fog, nyolcmilliós bónuszprogrammal, és a vételár tíz százaléka a bergamóiaké maradt (Mancini már felnőttválogatottként távozott, tehát ez nem éppen bombaüzlet).

Az lehet ellenben az Olaszországban az Év csapatába is bekerült Zapata, akinek játékjoga 45 millió eurót ér, a liga ezüstcipősét jövőre lehet megvenni a Samptól 12 millióért. A kölcsönvételi díj egyébként akkor világrekord volt, James Rodríguezt csak 13 millióért vette kölcsön a Bayern München a Real Madridtól! Idén már megelőzte őt kétmillió euróval a Giovani Lo Celso, Tottenham, Betis hármas, illetve kiderült, hogy könyvelésileg Kylian Mbappé 180 milliós vételárából 35 millió euró számított kölcsönzési díjnak.

Zapata mostanában sokat sérült, de ha játszik, nem bírni vele: 9 mérkőzésen 7 gólt és 3 gólpasszt termelt, 694 perc alatt! Néha vele sem megy, az Empoli ellen tavasszal 47 (negyvenhét) lövésből és fejesből sem született Atalanta-gól.

Az Atalanta pedig az előző idényt 24.4 millió eurós, adózás utáni eredménnyel zárta, és ez bizony 2.3 millióval kevesebb volt, mint az előző idénybeli profit. Az előző idényben kifizetett bérek a Serie A-ban, bruttó összeg, a teljes klubra vonatkozóan. Az Atalanta az összbevétel felét költi a bérekre, ez a Serie A-ban a harmadik legjobb mutató az Udinese (45 százalék) és a Crotone (48) után! A legpocsékolóbb a Genoa, amely bevételei 81 százalékát bérekre fordítja!

FIATALSÁG, BOLONDSÁG

A nyáron, a BL-re készülve az Atalanta látványosan szakított az addigi transzferpolitikájával, a drága olasz tinédzserek helyett két „kész” játékosra költötte a legtöbb pénzt: a Sevillától vett kolumbiai Luis Muriel korábban az Udinesében és a Sampdoriában is bizonyított (de a La Ligában nagyon nem ment neki), a Serie A-ban első 7 bajnokiján 8-szor volt eredményes; az ukrán karmester, Ruszlan Malinovszkij a Genkben villogott, nemrégiben azt javasolta Claude Makélélé Frank Lampardnak, hogy mindenképpen vetesse meg a Chelsea-vel a középpályást.

A kakukktojás az olasz U21-es válogatott védő, Marco Varnier, őt kölcsönadták a Pisának, ahol nagyon súlyos sérülést szenvedett. Ingyen szereztek csak ismeretlen fiatalokat, kölcsönbe jött a Sevillától a brazil bal oldali mindenes, korosztályos válogatott Guilherme Arana, nyolcmilliós vételi lehetőséggel, és a 30 éves dán védelmi oszlop, Simon Kjaer itt kapta meg karrierje utolsó nagy lehetőségét, szintén kölcsönben.

Rá azért volt szükség, mert a nyáron tovább idősítették a védelmet az akkor 34 éves Martin Skrtellel, Gasperini kifejezett kérésére, de őt néhány hét után már el is engedték, érdemei el nem ismerése mellett – Gasperini kifejezett kérésére.

Nem meglepő tehát, hogy acélosabb a csapat, mint tavaly, a kezdeti botladozásokat is feledtetni tudta, bár mint láthattunk fentebb, az ősz nem a Gasperini-féle Atalanták kedvenc időszaka. A San Siro csak félig telt meg az Atalanta BL-mérkőzéseire (a klub saját stadionját éppen renoválták), a szurkolóknak pedig jár egy rovó a Dalbert-féle rasszista incidensért.

A SERIE A LEICESTERE?

A saját stadionra most egyébként 40 millió eurót költenek, 21 300 helyett 24 000 néző fér majd el benne (a várost nem sokkal lakják 100 ezernél többen!), csak a tető 9.5 millió euróba kerül. Teljesen 2021-re lesz kész az építmény, a stadiont az Atalanta két évvel ezelőtt vásárolta meg a bergamói önkormányzattól 11.2 millió euróért. Itt jegyeznénk meg, hogy ha az Atalanta kikap a Sahtartól, akkor is 27 millió eurós bevétellel száll ki a BL-ből!

Még a végén igaza lesz a Juventus sportigazgatójának, Fabio Paraticinek, aki szerint az Atalanta lehet a Serie A Leicester Cityje…

Találó a kifejezés, már csak azért is, mert mint láttuk a fentiekből, üzletileg is megáll a lábán a klub, amely a Serie A-ban csak a 13. legtöbb pénzt költi a fizetésekre, évi 36 millió eurót, Zapata és A. Gómez bruttóban évi hárommilliónál is többet keres, de a lista végén kullogó Arana, Gosens páros havi 40, illetve 50 ezer eurót keres.

Az évi átlagfizetés egymillió euró fölött van, de jellemző módon Cristiano Ronaldo majdnem annyit (31 millió) kap egymaga a Juventustól, mint amennyit a komplett Atalanta hazavisz, a tabellán megelőzött Internél 139 millió euró az éves bérkeret, a Milannál 115 millió, de még a Torinónál is 54, a Cagliarinál 44, a Bolognánál 41 millió.

TÖBBET ÉSSZEL…

Az üzlet pedig pörög szépen tovább, 2016-ban 165 ezer euróért megvett, még mindig tizenéves svéd szélsőért, Dejan Kulusevskiért már most 35 millió eurót adna az Inter, de a kölcsönben a Parmában villogó játékosért a Bayern München, az Arsenal, a Manchester United, a Chelsea és a Liverpool is érdeklődik, lévén a támadó a gyengécske Parmában már tíz kanadai pontot termelt.

Megviselte picit a többfrontos küzdelem az Atalantát, amely a tabella 5. helyén áll, öt ponttal lemaradva a dobogóról, de mint köztudott, tavasszal Bergamóban nemcsak a természet születik újjá…

Egyébként az olasz futball „hét nővérét”, a Milan, Juventus, Lazio, Fiorentina, Roma, Parma, Inter hetest meg-megviccelő „ La Dea”, azaz „Istennő” még egy dologban példát mutathat a magyar futballvezéreknek: amikor 1990-ben, azaz még először átvette a hatalmat elnökként Percassi, azonnal új alapokra fektette az utánpótlást: a jelentős anyagi befektetéssel együtt szigorú követelményrendszert vezetett be, egyfajta életpályamodellt adott az edzőknek és a játékosoknak is, utóbbiak tisztán látták maguk előtt az első csapathoz vezető utat.

Percassi leigazolta a Comótól az éles szemű megfigyelőt, Fermo Favinit, azóta húsz országos bajnoki címet nyertek a klub korosztályos csapatai, 2018-ban és 2019-ben is megnyerte a bajnokságot a Primavera, azaz az U19-es csapat, és ismét nagy fölénnyel vezeti a tabellát, az U15-ösök és az U17-esek országos bajnokok lettek, és jegyezzük meg azt is, hogy az akadémia tavalyelőtti 303 játékosa közül 43 külföldről került az Atalantához. És már a nagy felfutás előtt, 2014-ben a világ nyolcadik legjobb akadémiájának választották a bergamóit, abban az évben 25 egykori tanulója szerepelt a topligákban!

Érdekes, hogy a fiatalok fejét nem tömik tele taktikával, a technikai alapokra helyezik a hangsúlyt (A 3–5–2, 4–3–3, 4–5–1 csak telefonszámok maradnak, ha technikailag nem tudják pontosan végrehajtani a feladatokat – tartja a helyi utánpótlásguru, Stefano Bonaccorso), a bemelegítés mindig lábtenisz, mint a régi szép magyar futballidőkben...

A LEGFONTOSABB IGAZOLÁSOK 2010-TŐL

2010
Érkezett: Marilungo (Sampdoria, 4.7 millió euró), Ardemagni (Cittadella, 3.8), C. Carmona (Reggina, 2.6), Basha (Frosinone, 2), Dalla Bona (Napoli, kölcsönbe)
Távozott: Guarente (Sevilla, 5.5), J. Valdés (Sporting CP, 3.3), Garics (Bologna, 3), Layún (CF América, ingyen), Gabbiadini (Cittadella)

2011
É: Maxi Moralez (Vélez Sarsfield, 5.3), Masiello (Bari, 3), Gabbiadini (Cittadella, 1), Germán (Udinese, k., 0.5), Cigarini (Napoli, k.)
T: Barreto (Palermo, 5.3), Padoin (Juventus, 5), Nicola Amoruso (visszavonult)

2012
É: Livaja (Inter, 5.1), Denis (Udinese, 5), Canini (Genoa, 1), Scaloni (Lazio, i.), Stendardo (Lazio, i.)
T: Gabbiadini (Juventus, 11), E. Schelotto (Inter, 5.3), Basha (Torino, 1.2), Peluso (Juventus, k., 1), Doni (vv.)

2013
É: Cigarini (Napoli, 4.2), Gouano (Juventus, 1.5), Baselli (Cittadella, 0.8), Yepes (Milan, i.), M. Estigarribia (Maldonado, k.
T: Federico Peluso (Juventus, 4.8)

2014
É: A. Gómez (Metaliszt Harkiv, 4.5), Boakye (Juventus, 2.7), Spinazzola (Juventus, k.), M. D'Alessandro (Roma, 2.5), Benaluan (Parma, 1)
T: Bonaventura (Milan, 7), Livaja (Rubin Kazany, 6.5), Consigli (Sassuolo, 3), Troisi (Juventus, 2), Yepes (szerződése lejárt)

2015
É: Valzania (Cesena, 6.2), Tolói (Sao Paulo, 3.9), Freuler (Luzern, 2), Kessié (Stella Club, 1.5), De Roon (Heerenveen, 1.3), Petagna (Milan, 1)
T: Grassi (Napoli, 8), Benaluan (Leicester, 7), Baselli (Torino, 6), Zappacosta (Torino, 4.3), Scaloni (vv.)

2016
É: Paloschi (Swansea, 6.7), Cabezas (Independiente del Valle, 2.5), Hateboer (Groningen, 1), G. Mancini (Perugia, 0.3), Caldara (Juventus, k.)
T: Caldara (Juventus, 19), De Roon (Middlesbrough, 10.5), Cigarini (Sampdoria, 3.5), Gagliardini (Inter, k., 2), Borriello (Cagliari, i.)

2017
É: De Roon (Middlesbrough, 13.5), Castagne (Genk, 6.5), Ilicic (Fiorentina, 5.75), Palomino (Ludogorec, 4.5), Gosens (Heracles Almelo, 0.9)
T: Bastoni (Inter, 31.1), A. Conti (Milan, 24), Gagliardini (Inter, 20.5), Kessié (Milan, k., 8.), Paloschi (SPAL, k., 2)

2018
É: D. Zapata (Sampdoria, k., 14), Bettella (Inter, 7), Cristante (Benfica, 5), Pasalic (Chelsea, k., 2), Rigoni (Zenit, k., 1)
Távozott: Kurtic (SPAL, 5.3), Cristante (Roma, k., 5), Paloschi (SPAL, 4), Petagna (SPAL, k., 3), Cornelius (Bordeaux, k., 1.4)

2019
É: Muriel (Sevilla, 15), Malinovszkij (Genk, 17.7), Arana (Sevilla, k., 2), Skrtel (Fenerbahce, i.), Kjaer (Sevilla, k.)
T: Kessié (Milan, 24), Cristante (Roma, 21), Petagna (SPAL, 12), G. Mancini (Roma, k., 2), Etrit Berisha (SPAL, k.)