Legendás bánásmód – vajon miként dönt Tottiról a Roma?

Legendák, klubikonok, hősök.

Nehéz kérdés, hogyan kell őket kezelni, miként kell velük bánni, ha belépnek egy bizonyos korba, és már nem képesek olyan teljesítményt nyújtani, mint korábban. Ahány ház, annyi szokás, így természetesen minden klub máshogy csinálja. Elég csak Olaszországra szűkíteni a kört, akkor is eltérnek egymástól a kultúrák.

Vegyük például a Milant, amelynél türelmesen kivárták, hogy Franco Baresi huszonöt év szolgálat után 1997-ben, Paolo Maldini pedig harmincegy esztendőt követően 2009-ben szögre akassza a cipőjét, és azzal a lendülettel vissza is vonultatták a hatos és a hármas számú mezt – utóbbit legfeljebb Maldini valamelyik fia viselhetné.

Ugyanez vonatkozik a városi vetélytárs Internazionaléra, amelynél Javier Zanettivel bántak klubikonhoz méltón, pont úgy, ahogy az kijár egy olyan futballistának, aki csaknem két évtizeden keresztül szolgál egy klubot. Az argentin jelenleg az Inter alelnöke, négyes számú dresszt pedig senki sem hordhat a csapatnál.

A Juventus viszont a tökéletes ellenpélda. A torinóiak tizenkilenc évi szolgálat után egészen Ausztráliáig üldözték el Alessandro Del Pierót, holott a csatár még akkor is a klubnál maradt, amikor kizárták a másodosztályba. A Juvénál ennyit ért a klubhűség.

Ezúttal a Roma áll nehéz döntés előtt, hogy melyik sorba álljon be. Francesco Totti huszonöt éve tartozik a fővárosiakhoz, neve egyet jelent a klubbal, amelyben 784 tétmérkőzésen lépett pályára az első csapatban, bajnoki címet szerzett vele, és Olasz Kupa-győzelemre vezette. Csakhogy már negyvenéves, ebben az idényben csupán epizódszerep jutott neki, hogy mást ne mondjunk, a bajnokságban egyetlen találkozón volt kezdő.

A találgatásokat megelőzendő Monchi, a Roma sportigazgatója a közelmúltban arról beszélt, hogy a legenda a szezon végén befejezi a pályafutását, ugyanakkor a klubnál jelezték, hogy új, hat évre szóló szerződést kínálnak neki – igaz, nem játékosként, hanem mint a vezetőség egyik tagja. Eddig rendben is lenne a történet, sőt a jövő vasárnapi, Genoa elleni idényzáró hazai mérkőzésre már minden jegy el is kelt, hogy a szurkolók méltóképpen elbúcsúzhassanak Róma kultikus alakjától. Ám van egy ember, aki még semmit sem mondott Francesco Totti jövőjével kapcsolatban – mégpedig Francesco Totti.

„Néhány nappal korábban beszéltem Francescóval, és egy szóval sem említette nekem, hogy visszavonulna – mondta Marcello Lippi, aki a 2006-ban Tottival az élen világbajnokságot nyerő olasz válogatott szövetségi kapitánya volt. – Mindenki azt állítja, hogy abbahagyja, de ez a mondat még egyszer sem hagyta el a száját. Igazi bajnok, a város szimbóluma, nem jó, ha bárki más beszél a visszavonulásáról.”

Ami azt illeti, már azt is pedzegették, hogy visszavonultatják a mezét, és Roma-játékosként utána senki sem öltheti magára a tízest. Az mindenesetre kétségtelen, hogy Rómában szívükön viselik a sorsát. A sportigazgató például örülne, ha mellette lenne a következő években, elvégre a közelmúltban érkezett a klubhoz a Sevillától, és mint mondja, Totti mindenkinél többet tud a városról, az egyesületről, így jobb „tanára” nem is lehetne. Ehhez azonban meg kellene győzni az irányítót, hogy akassza szögre a stoplisát, aminek alighanem Luciano Spalletti örülne a legjobban.

„Amikor pályára küldöm öt percre, azt állítják, hogy szórakozom vele, ha pedig nem állítom be, azért kritizálnak – mondta a vezetőedző. – Mit tehetnék? Mindig róla kell beszélnünk, ahelyett, hogy azokról esne szó, akik fontos mérkőzéseket nyernek meg. Ha visszamehetnék az időben, nem vállalnám el a Roma vezetőedzői posztját.”

A mesternek nem a nagyszerű futballistával van baja, hanem azzal, hogy nem hagyják nyugodtan dolgozni. A Roma a hétvégén 3–1-re legyőzte a Juventust, így maradt matematikai esélye a bajnoki címre, de a hátralevő két fordulóban inkább az ezüstéremért kell megküzdenie, mert a harmadik helyezett Napoli előtt csupán egy pont az előnye. A fővárosiak a Chievóval és a Genoával játszanak, ám azt nem tudni, Tottinak hány mérkőzés jut még a Romában.

Ha az idény végén visszavonul, ideális esetben kettő. Akkor a következő szezontól már senki sem léphetne pályára tízesben, méltóképpen el lehetne búcsúzni a város hősétől. A legendától.