A labdarúgás egyre népszerűbb Itáliában. Az olaszok 52.2 százaléka szorít egy konkrét csapatért, s annak mérkőzéseit rendszeresen követi. A közvélemény-kutató Demos és a La Repubblica napilap felmérése azt mutatja, hogy a foci iránti szenvedély 2005 óta tíz százalékponttal nőtt. A sportág szeretete (a megkérdezettek az amore kifejezést használták) az olasz társadalom minden rétegét áthatja, kor, nem, politikai meggyőződés és pozíció közötti különbségek nélkül. Itália az az ország, ahol a gyerekektől a nagymamákig, a buszvezetőtől a politikusig és a bíborosig mindenki szurkol.
KÖSZÖNJÜK, HOGY SZAVAZOTT!
A kutatás azt is kimutatta, hogy az utóbbi öt évben emelkedett a magukat „militáns" szurkolóknak nevező ultrák aránya. Válaszaikban a labdarúgás iránti szenvedélyük fokát az adható legmagasabb 9-10 ponttal értékelték. 2005-ben az ultrák aránya 15 százalék volt, jelenleg meghaladja a 22 százalékot. Nem számít újdonságnak, hogy tíz nőből négy vallja magát tifosónak. Az ultrákhoz azonban kevés nő csatlakozik.
A futball iránti rajongás erősödéséhez a felmérés szerint a politikában, a szakszervezetekben és az egyházban való csalódás vezetett. A szurkolók között fokozatosan emelkedik a munkanélküliek száma, akik így keresik önmegvalósításukat és a máshol elvesztett társadalmi elismertséget. A klub számukra viszonyítási pont: ha csapatuk győz, ők is sikeresnek érzik magukat.
Ez magyarázza a továbbra is a kedvenc csapat címét birtokló Juventus első helyezését a népszerűségi rangsorban. A szurkolók 29 százaléka Juventus-drukkernek mondja magát. A torinói együttes ezt az elnyert trófeák számának köszönheti, de annak is, hogy a Juvét még ma is a (dél-olasz) északra vándorlók, a vidékiek csapatának tekintik. Az igazi torinóiak ugyanis a Torónak (Torino) szurkolnak. A Juventus támogatottságát a 2006-os bundabotrány, a Serie B, valamint az azóta sem túl fényes szereplés sem csökkentette (öt évvel ezelőtthöz képest négy százalékpontot sem veszített). A második kedvenc – jelentős hátránnyal – az Inter (17%), majd a a Milan (14%), a Napoli (9.2%) és a Roma (7.4%) következik a sorban.
A mai szurkolók azonban nem járnak ki a stadionba. Az előfizetéses sportcsatornákon nézik a meccseket a nappali díványán, a sarki presszóban vagy a csapatklubokban. A drukkerek 42.4 százalékának nemcsak saját kedvenc csapatuk, hanem ellenségük is van (2005-ben az arány 51 százalék volt). A leggyűlöltebb jelenleg az Inter (az öt évvel ezelőtti 6.4-ről 16.1 százalékra ugrott az iránta érzett utálat), amely átvette a Juventus helyét (utóbbi indexe az öt esztendővel ezelőtti 24.4 százalékról 13.4-re esett vissza).
Ami pedig a szurkolók politikai beállítottságát illeti, a felmérés azt mutatja, hogy a foci nem kis mértékben befolyásolja a szavazási preferenciákat. A miniszterelnök Silvio Berlusconi birtokolta Milan híveinek 40 százaléka a kormánypártra szavaz. A Milan ellen szurkolók fele az ellenzékkel szimpatizál. A Roma rajongóinak többsége balközép szavazónak vallja magát, a Lazio szurkolói jobbközépre hajlanak. Az Inter-drukkerek a bevándorlásellenes Északi Ligát választják, pedig egy szinte csakis idegenlégiósokra épülő csapatért szorítanak.