Az eltiltását töltő José Mourinho lelátói testbeszéde azt mutatta, őt nehéz lesz meggyőzni a Genoa ellen vasárnap késő este megszerzett pont (0–0) értékéről. Az Inter vezetőedzője a VIP-páholyból leszáguldott a lelátó aljára, hevesen gesztikulált, szinte már a pályáról üvöltötte be taktikai utasításait – mindhiába. Az Internek a legutóbbi öt bajnokiján ez már a negyedik döntetlenje volt, és a nemrég még tetemes előny négy pontra olvadt.
Mourinho eltiltása miatt Marco Branca technikai igazgató értékelte a mérkőzést – nyilvánvalóan visszafogottabban, mint ahogyan a portugál tréner tette volna.
„Nem lehet mindegyik mérkőzésen a maximumot nyújtani. Egyik csapat játéka sem volt túl lendületes, talán a hideg okozta ezt... – mondta Branca. – A megszerzett pontot annak fényében kell értékelni, hogy játékosaink többsége válogatott mérkőzést játszott a hét közepén, és fáradtan érkezett vissza Milánóba. Az sem mellékes, hogy kiváló, gyors, körültekintően játszó és szervezett csapattal találtuk magunkat szembe."
Branca szerint a Roma–Milan rangadó döntetlenje nem befolyásolta az Inter játékosait, a vetélytársak pontvesztése nem kényelmesítette el őket, ellenben Mourinho távolléte igenis éreztette hatását (az edző eddig a kétharmadát töltötte le három mérkőzésre szóló büntetésének).
„Az ő eltiltása tényleg büntetés a számunkra – vonta le a következtetést Branca, aki szerint a közvélemény az egykor tévedhetetlennek hitt svéd teniszező, a zsinórban öt (1976–1980) Wimbledont nyerő Björn Borg magasságaiba helyezi az Intert, ezért türelmetlen egy-egy gyenge eredmény láttán. – Annak idején, ha Borg nem nyert meg egy mérkőzést, mindenki azt találgatta, mi történhetett vele. Most mindenki arra kíváncsi, hogyan lehetséges, hogy mi hazai pályán pontot veszítünk. Minden jel arra utal, hogy olyan nagyszerűek lettünk, mint Borg..."
Brancát arról is kérdezték, tudja-e már, hogy lecserélésekor Sulley Muntari miért lökte félre mérgesen a felé nyújtott kezet a kispadnál, és viharzott be azonnal az öltözőbe.
„Mérges volt, mint minden futballista, akit lecserélnek – idézte fel játékosként szerzett tapasztalatait az igazgató. – Aki a szívén viseli egy klub sorsát, nem szívesen tétlenkedik. Sulley egyébként nagyszerű srác, az öltözőben bocsánatot kért a történtekért."
