Genova nem a Milan városa: a Samp 2–1-re megverte a piros-feketéket

Ha nem akart még nagyobb hátrányba kerülni a bajnoki címért folytatott versenyfutásban, akkor magához kellett térnie az AC Milannak a hétközi UEFA-kupa-sokkból, de gyorsan. A piros-feketék ezúttal Genovába, a Sampdoriához látogattak.

A pocsék időben nem erőltették meg magukat a csapatok a meccs elején: az első fél órában mindössze három lövést küldtek kapura. Persze volt köztük veszélyes is – Cassano szabadrúgását Abbiatinak kellett kitolnia, Mathieu Flamini pedig a 28. percben csak kevéssel tüzelt mellé.

Öt perccel később megszerezte a vezetést a Samp: egy jobb oldali szögletnél elbambultak a Milan-védők, a továbbcsúsztatott labdát pedig Cassano stukkolta erősen kapura. Abbiati ugyan bravúrral még kikapta a labdát, balszerencséjére azonban az már a lábai között átment a gólvonalon (1–0). A kapus lendületes, 30 méteres sprinttel rohant reklamálni az asszisztenshez, de ez már nem segített semmit a „vesztett ügyön”.

A második félidő elején Pazzini lépett meg egy jó indítással, ám 16 méterről leadott lapos lövését bravúrosan blokkolták a vendégek védői. Az 51. percben már nem úszta meg ennyivel a Milan: Giampaolo Pazzini öt meccsen belül az ötödik gólját szerezte, miután alaposan megkeverte a piros-feketék hátvédsorát, majd iszonyatos erővel bombázott Abbiati fölött a kapuba (2–0). Mestermunka volt!

A lelátón ücsörgő Adriano Galliani komor tekintetéből nem sok jót lehetett kiolvasni, és valóban: sok jó már nem várt a Luigi Ferraris Stadionban a Milanra…

A piros-feketék ötlettelenül és veszélytelenül támadtak, a Sampban pedig megvolt az a lelkesedés és tűz, amely a vendégekből hiányzott.

Végül 2–1-re győztek a genovaiak, hiszen Favalli beadását a 80. percben Pato a bal sarokba bólintotta, sőt Emersonnak még egy (les)gólra is futotta. A milánóiak hiába támadtak a végén, többször már nem sikerült betalálniuk, így marad nekik a tanulság: nem csak tíz percig kell futballozni – no meg legurítani az utolsó pillanatban a tökéletes szögből nekik megítélt szabadrúgást... Bebizonyosodott az is, hogy Genova nem a Milan városa: a piros-feketék ugyanis a 2. fordulóban a Genoától is kikaptak ott, 2–0-ra.

---

A délután másik nagy meccse Palermóban volt, mivel most játszották a szicíliai rangadót is, amely igen meglepő eredménnyel zárult. A vendég Catania ugyanis nemes egyszerűséggel ráborította a pályát a rózsaszín-feketékre, és egy félidő alatt háromgólos előnybe, valamint egy kiállítás révén létszámfölénybe is került.

Az „elefántosok” végül nagyon simán, 4–0-ra nyertek, és a szicíliai derbik történetében aratott legnagyobb idegenbeli győzelmüket ünnepelhették meg. A Catania legutóbb az 1992–93-as idényben, a Serie C1/B-ben verte meg Palermóban riválisát! A hazai szurkolóknak alighanem akkor ment el a kedvük teljesen a meccstől, mikor Giuseppe Mascara a kezdőkör mellől emelt a Palermo kapujába, a tavaszi szezon egyik legszebb gólját szerezve.

Röviden a többi találkozóról: meglepetésre Bergamóban győzött a Chievo, D’Agostino és Pasquale találatai hazai sikert jelentettek az Udinese–Lecce meccsen, nem született gól a Cagliari–Torino és a Siena–Genoa találkozókon, valamint ikszelt egymással a Reggina és a Fiorentina is.