Massimo Oddo portréja

nemzetisége:
olasz
34/1
születési hely:
Citta Sant'Angelo
ideje:
1976.06.14.
pozíció:
jobbhátvéd, jobb oldali középpályás
magassága:
185 cm
súlya:
75 kg
korábbi klubjai:
Renato Curi, Milan, Fiorenzuola, Monza, Prato, Lecco, Napoli, Hellas Verona, SS Lazio
sikerei:
BL-győztes (2007), európai Szuperkupa-győztes (2007), Klubcsapatok világbajnoksága-győztes (2007), Olasz Kupa-győztes (2004), Universiade-győztes (1998), Eb-résztvevő (2004), világbajnok (2006)

Massimo Oddo sokáig magán viselte "az egyik legtehetségesebb fiatal olasz jobbhátvéd"-címkét, ám igencsak sokáig váratott magára áttörése. 2002-ben a válogatottban is bemutatkozhatott - három idénnyel előtte még félamatőr csapatokat szolgált...

A kis Massimo (kinek édesapja, Francesco maga is profi futballista volt, majd a Salernitana és a Verona edzője a Serie A-ban) a Renato Curi nevű kis klubot kinőve lett az AC Milan utánpótlás-iskolájának tagja. 1993-ban került fel a nagyok közé, ám mivel a rutinos Mauro Tassottival és az ereje teljében lévő Christian Panuccival kellett volna felvennie a harcot, a kezdő közelébe sem kerülhetett. Noha rendszeresen szerepelt az utánpótlás-válogatottakban, következő öt esztendejét kisebb csapatokban töltötte, kölcsönben. Az ötödik (stílusosan) osztálytól egészen az elsőig járta be igencsak hosszúra nyúlt útját, miközben a műszaki egyetemre járó védő 1998-ban Universiadét is nyert. Ekkor fedezték fel őt újra a játékosügynökök, s Kenny Dalglish, a Newcastle akkori menedzsere meg is hívta egy próbajátékra, ám a bekknek végül a Premiership helyett meg kellett elégednie a Serie B-s Monzával.

Jó játékára és négy góljára felfigyelt a Napoli is, ahonnan később a Hellas Verona csábította el s vásárolta meg a Milantól. Hősünk végre az első osztályban vitézkedhetett, s nem is keveredett rossz társaságba a csodaszép városban, hiszen előtte a még "felfedezetlen" Mauro Camonaresi támadott, egy sorral előrébb pedig Adrian Mutu rugdosta a gólokat és a védőket. Oddo a kis klubban "Massimálisan" befutott: támadó szellemben, afféle Míchel Salgadoként futballozott, rendszeresen felért a támadásokhoz, sőt, a kapura is veszélyes volt, hiszen két itteni éve alatt kilenc bajnoki gólt lőtt! 2002-ben a Lazio igazolta le, s októberben a válogatottban is bemutatkozhatott, Szerbia ellen. Bár a védő első fővárosi idénye nem sikerült jól, 2003 után fantasztikus formában játszott, lévén visszatért a jól bevált támadó szellemű fellépéshez.

A Squadra Azzurrában akkoriban Panucci volt az első számú hátvéd, hősünk Daniele Bonerával harcolt meg a kispadért, többnyire sikerrel. Massi négy Eb-selejtezőn kapott bizalmat és lehetőséget Giovanni Trapattoni maestrótól, de a tornán mindössze egyszer léphetett pályára, a bolgárok ellen játszhatott 22 percet. Ám az új szövetségi kapitány, Marcello Lippi a válogatottban Gianluca Zambrottát, Bonerát vagy a palermói fiatalokat játszatta a védelem jobb szélén, Oddónak mindössze két vb-selejtező jutott, azok is még 2004-ben. Ennek ellenére helyet kapott a világbajnoki keretben, sőt, a torna előtt még Lippi megálmodott kezdőjében is. Ám gyorsan ki is került onnan, Németországban mindössze egyetlen mérkőzés jutott számára osztályrészül a világklasszis Zambrotta miatt (aki a túloldalról került át a jobbra Fabio Grosso felbukkanása után), az ukránok ellen futballozott 23 minutumot.

Az ukránoknak ősszel, immáron kezdőként betalált egy Eb-selejtező mérkőzésen (a Lippi-utód Roberto Donadoninál ugyanis alapemberré lépett elő, a túloldalra szorítva Zambrottát), a Lazióban megkapta a csapatkapitányi karszalagot és ő lett a kékek első számú ítéletvégrehajtója is. Igencsak impresszív ősze nagycsapatért kiáltott: a Milan 2007 januárjában 7.5 millió euróját és Pasquale Foggia játékjogát áldozta fel "Cafú utódjáért". Első itteni idénye felemásra sikeredett: bár Bajnokok Ligája-, európai Szuperkupa- és Klubcsapatok világbajnoksága-győztes lett, néha szörnyen futballozott, valósággal kilógott a vörös ördögök közül. 2007 nyarán le is igazolták mellé Bonerát, ráadásul a válogatottban is megingott helye, hiszen a veterán Christian Panucci sorsdöntő találatot ért el a skótok ellen.