Halász Toldi Miklóst legyőzte, Hide-dot nem

A tíz éve a hivatásosok között szereplő, jelenleg 31 éves szekszárdi Halász Gábor mérlege nem rossz: 26 győzelem – köztük a Toldi Miklós elleni – mellett 13 vereség. Noha Erdei Zsolt vagy éppen Balzsay Károly kapcsán makulátlan mérlegekhez vagyunk szokva, nem csak világbajnoki övekért bokszolnak a világon.

De hogyan lett Halász profi ökölvívó? Amatőrként kezdett a kilencvenes évek elején, volt junior magyar bajnok, sőt válogatott kerettag is, de amikor lakóhelyén, Szekszárdon megszűnt az amatőr szakosztály, edzőjével, Rácz Györggyel – aki egyébként nem más, mint Rácz Félix menedzser édesapja – profinak állt, ám a bunyós akkor sem, most sem a bunyóból élt, él.

„Régebben villanyszerelőként dolgoztam, manapság biztonsági őr vagyok – kezdi a beszélgetést a cirkálósúlyú bokszoló, aki utólag úgy látja, nem kellett volna olyan hamar hátat fordítania az amatőr boksznak, mert egy-egy eredmény kicsúszhatott volna. „Hobbiból csinálom, mert abból nem lehet megélni, amit profiként keresek – jelenti ki Halász.

– Nem mondja, hogy hobbiból áll ki, hogy javarészt névtelen ellenfelek után Hide-dal megveresse magát?
– De bizony, így van! Azt azért megjegyezném, hogy voltak nevesebb ellenfeleim, például a német Mario Veit vagy a lengyel világbajnok, Wlodarczyk.

– Nem fél, hogy maradandó sérülést szenved egy ilyen nagy ütővel szemben, mint a brit?
– Nem, ez eszembe sem jut.

– Mi zavarta jobban, hogy megsérült, vagy hogy megverték?
– Egyik sem, azt nem tudom még mindig megemészteni, hogy nem tudtam megmutatni, ami bennem van.

– Hide hogyan került a képbe?
– Három héttel ezelőtt szóltak, hogy a nevem is felvetődött, aztán két hete lett biztos, hogy én bokszolok ellene.

– Nem mondja komolyan, hogy míg Erdei vagy Balzsay három hónapig készül egy-egy címmeccsre, addig ön két hetet?
– De, tényleg így van! Volt olyan is, hogy kedden szóltak, én pedig pénteken címmérkőzésen bokszoltam. Azért nem kell engem félteni, edzésben vagyok, ilyenkor csak fel kell pörgetni magam.

– Hányszor lép a kötelek közé évente?
– Az idén ez volt a harmadik meccsem. Egyre inkább arra törekszem, hogy minőségi bokszolók, nagy nevek ellen bunyózzak.

– A nagy nevektől nagy verést kap…
– Ettől szép a boksz.

– De esélye sincsen, csak egy szerencsés ütésben bízhat.
– Pontosan ebben bízom, hogy egyszer meglepetést szerzek. Ha Wlodarczyk ellen nem sérülök meg, erre valós esélyem lett volna.

– Hogyan utazik, milyen körülmények között él egy-egy gála előtt?
– Régebben gépkocsival mentünk, de már évek óta repülővel utazom. Az elszállásolással sincs gond, magas színvonalú.

– A kocsikázást eltaláltam volna, ám azt hittem egy-két csillagos hotelekben lakik.
– Egyszer volt ebből gond Olaszországban, de egyébként nem jellemző.

– Mennyit keres egy-egy ilyen mérkőzéssel?
– Az anyagiakról nem szívesen nyilatkozom.

– A családja hogyan kezeli a hobbiját, van gyereke?
– Egy másfél éves kislányom van, az élettársam elfogadja, hogy bokszolok.

– Kovács István évekkel ezelőtt azt mondta, egy-egy alkalommal a vesztesek egy vödör agysejtet is ott hagynak. Mi erről a véleménye?
– Ez is benne van.

– A Parkinson-kóros Muhammad Ali betegségének kialakulásában sokak szerint nagy szerepet játszott, hogy karrierje végén nagy ütéseket szedett be. Nem tart ettől?
– Egyáltalán nem. Amikor egy futballista belefejel egy beadásba vagy lövésbe, az legalább akkora ütés.

---

A menedzser szerint a hazai közvélemény töltelékbunyósoknak tartja őket
Győzni akarnak, más kérdés, hogy erre kevés az esély

A 43 esztendős Petrányi Zoltán öt éve a Profi Box-Promotion első embere, versenyző, edző, menedzser egy személyben, mérlege ökölvívóként 42 győzelem és 20 vereség, legutóbb azzal hívta fel magára a figyelmet, hogy az egykori nehézsúlyú világbajnok, Riddick Bowe ellen bokszol, de az összecsapás meghiúsult. Petrányi szerint ez 2 millió forintjába került, de nem bánja.

Élete nagy lehetőségének tartotta, hogy Bowe ellen alkalmas, vállalható ellenfélnek tartották, azt mondja, ha most lenne rá lehetősége, kiállna egy nagymenő ellen. Nem tartja vissza, hogy az ő korában az ütések különösen káros hatására hívom fel a figyelmét:

„Ezt már legalább tizenöt éve mondják nekem barátok, orvosok, de eddig semmilyen káros elváltozást nem tapasztaltam. Lehet, hogy holnap bekrepálok, de ma még semmi bajom – mondja Petrányi, aki mintegy tucatnyi profi munkáját és versenyeztetését irányítja, Halász Gábor mellett többek között nála bokszol Nagy József (21–4), Hubert László (21–4), Kovács Attila (25–3). Petrányinak nem az ütésekkel, hanem bunyósai megítélésével van inkább problémája. – A hazai közvélemény töltelékbokszolóknak tart minket, akiket aztán a jól menedzselt öklözők elvernek.”

– Adódik a kérdés: miért, nem így van?
– Nem becsülik a bokszolókban a sportembert. A versenyző szándéka mindig a győzelem, hogy erre van-e esélye, az más kérdés. Nem győzöm hangoztatni: szeretjük a bokszot, de a magyar nézők nem értékelik az erőfeszítéseinket. Amerre külföldön járunk, megtapsolnak, biztatnak minket.

– Magyarországon nincs kultúrája a boksznak?
– Inkább nincs a szimpatizánsokban temperamentum. A hazai gáláknak nincs hangulata, a tévéközvetítésért nekem kell fizetnem, de nem zavar, mert megengedhetem magamnak, bár egy-egy gála másfél-kétmillió forintba kerül. Azt szoktam mondani, elvagyok belőle, s még így is megéri.

– Miért éri meg?
– Remélem, egyszer bekerülök a vérkeringésbe, mint a Felix-promotion. Nincs kedvem kiszállni. Mániám, hogy kell a boksz a közönségnek.

– Kokó véleményét az egy-egy mérkőzésen vödörnyi agysejtet vesztő bokszolókról nyilván ismeri.
– Van, akire ráillik, mi nem tartjuk magunkat annak.

– Mi az, ami élteti?
– Még ha vesztünk is, felvesszük a harcot. Nagy bátorság kell a kiálláshoz, felmenni a ringbe, ott pedig egyedül vagy az ellenféllel szemben.

– Halász Hide elleni teljesítményét hogyan értékeli ebből a szempontból?
– Elfogyott a bátorsága. Egy menet alatt inába szállt.