Már meggyújthatja a kanócot

A hamburgi rendezvényen Erdei Zsolt mellett az Universum másik magyarja, Balzsay Károly is kesztyűt húz, ő is francia öklöző, Youssef Temsoury ellen vív hatmenetes felhozó mérkőzést. Nagyközépsúlyú reménységünk előtt más cél nem lebeghet, mint a nyolcadik meccsen a nyolcadik győzelem megszerzése, már csak azért is, hogy elégedetten vonulhasson nyári pihenőre.

- Jól fog jönni a szünet, ez kétségtelen - válaszolta lapunk érdeklődésére Balzsay Károly. - Bár edzőm, Fritz Sdunek azt mondta, milyen jó dolgom van, három hét szabadság után most bokszolok egyet, aztán megint megyek szabadságra. Igazi úri élet… Csak előtte meghajtott, mint az őrült. Jól fog esni a hosszú pihenő, bár a hosszúságát illetően azért vannak kétségeim.

- Hallani egy szeptember tizedikei, karlsruhei fellépésről.
- Hozzám is eljutott már az ötlet híre, számolgatok is rendesen. Ha négy hét szünetet kapok, hat hetem marad a felkészülésre, ha hármat, akkor hét. Mindkettő elég lehet. Aztán meg úgyis bokszolok majd minden hónapban, és úgysem tudok hazamenni. Mindegy, most megyek, otthon nyár van, meleg, lehet kicsit nyaralni, strandolni.

- Magyarországon?
- Először úgy terveztük, hogy valahol külföldön, tengerparton, végül úgy döntöttünk, mégsem. Inkább otthon maradunk, úgyis ritkán látnak bennünket.
- Azért a pihenő megérdemeltnek tűnik, hét meccs, hét győzelem, háromnegyed év alatt. Vagy ez kevés?
- Ha valaki csak a meccseimet látja, azt mondhatja, milyen könynyű dolga van ennek a Balzsaynak, bokszolgat kicsit, aztán jön haza, és három hétig elvan, mint a befőtt. Kár, hogy a hétköznapok láthatatlanok. Az edzések kemények, nem csupán fizikailag, idegileg is. Minden nap nehéz, külföldön pláne, a nyelvet még most tanulom, a beilleszkedéssel, a rendszerrel már tisztában vagyok, de az otthontól távol azért minden nehezebb. De elégedett vagyok, szerintem eddig jól teljesítettem.

- Van, amit szívesen elfelejtene?
- Húha… Elfelejteni talán semmit, legfeljebb van, amit másképp csinálnék. A söldeni meccsemet másképp bokszolnám végig, a többin nem változtatnék.
- Nagyjából ilyen profi életre számított?
- Talán könnyebb indulást vártam. Az összkép viszont hasonló volt a remélthez. Nehezen tudtam elképzelni, milyen külföldön élni, hónapokat az otthontól távol tölteni, nyelvet tanulni. Vártam, kíváncsi voltam, milyen lesz. Hát, ilyen lett. A nehezén már túl vagyok, és ugye mindig a kezdet a nehéz. Most már Hamburgban is jobb az idő, meleg van, és ha az Elbába nem is csobbanok bele egyből, azért lehet rövidgatyában és pólóban járkálni, kirándulni, élvezni az életet. Aztán jön az ősz meg a tél, az eső, a köd, a szürkeség, az egyhangú hétköznapok, de most még minden jó.

- Mennyiben volt más, hogy az amatőr korszak végén Magyarországon ász volt, a válogatott egyik oszlopa, aztán Hamburgban hirtelen egy lett a kezdők közül?
- Azért amatőrben sem voltam mindig elöl, például Madár időszakában. Inkább csak az utolsó másfél évben kerültem előtérbe, úgyhogy nem volt túlságosan furcsa a váltás. A kesztyűzéseknél, a futásoknál kint is megvan a rangsor, az elején nagyon oda kellett tennem magam, hogy lássák, mit tudok. Aztán láttak néhány napig kesztyűzni a régiekkel, a nagyobbakkal, elismertek, hogy hajtós pali vagyok, aki a ringben is üt-vág, attól kezdve minden könnyebben ment.

- Könnyebb volt a kezdet, hogy nemzetközi csapatba kellett beilleszkednie, nem egy színnémet társaságba?
- Voltak helyettük oroszok bőven. Német összesen négy van, mindenkit, az edzőket is beszámítva, mindannyian a volt keleti blokkból, ők meg sokkal barátságosabbak, mint a nyugatiak. Nem volt ezzel baj, könynyen befogadtak, itt nem számított, ki honnan jött.
- Megtalálta a számítását?
- Eddig nincs gondom, és ennél csak jobb jöhet, ráadásul rajtam múlik minden.

- A komfortérzés csak fokozódhat holnap, ha megveri a franciát.
- Ez a következő feladat, ezt kell megoldanom. Aztán veszek egy nagyobb levegőt, és nekivágok a következő etapnak. Fritz már fenyeget, hogy szeptember tizedikétől keményítünk, robbantunk. Igyekszem, hogy nagyot szóljon.