Balzsay: soha rosszabbat!

Akkoriban persze még szebb olimpiai szereplésről álmodott, bár végül is kubaitól kapott ki, csak hát nem az elődöntőben, hanem még a nyolc közé jutásért. Yordanis Despaigne-Herreránál könynyebb feladat jutott neki profi-pályafutása első fellépésén: a szerb Milojko Pivljanin őszes halántékú, sokat megélt, ám eleve bukásra ítélt figuraként tűnt fel a kék sarokban.
Balzsay kezdettől aktív volt, az első menetben csak terelgette Pivljanint a kötelek között, de néhányszor már ekkor telibe kapta a szerbet. A második felvonásban előbb egy kemény jobbegyenessel bordán nyomta ellenfelét, aki azonnal a padlóra térdelt, majd ezt a gong előtt megismételte.
A ringsarokból Fritz Sdunek (mert bár Karesz a Spotlight Promotionhoz írt alá, az Universumnál is nagyon figyelnek rá!) adta a tanácsait, a válogatott élére napokkal ezelőtt kinevezett édesapja pedig az első sorból könyörgött fiának, hogy az érzékeny bordát bombázza.
Így tett, sikerrel, mert a harmadik menetben egy pörgős kombinációval le is zárult a debütáló összecsapás. Soha roszszabbat!
"Meglepődtem, hogy mennyire otthonosan mozogtam a profi-ringben is, az volt a célom, hogy szórakoztassam a közönséget, és én is jól érezzem magam a szorítóban. Azt hiszem, mindkettőt sikerült megoldanom" - mondta az első meccsén természetesen hibátlan mérleggel áteső magyar nagyközépsúlyú bunyós.