Mostanra felnőtt a kissrác

– Nem kell túl sokat keresgélni ahhoz, hogy felismerjük: az ön és Erdei Zsolt pályája között rengeteg a hasonlóság. Az amatőrsikerek után jöttek a profiévek, tizenharmadik meccsen interkontinentális bajnoki öv, januári világbajnoki címmeccs…
– Abszolút stimmel, pláne ha csak a profipályát nézzük. Az Universum ugyanúgy építette fel Madár karrierjét, mint az enyémet, igaz, ahhoz, hogy az övé így felgyorsuljon, kellett Dariusz Michalczewski bukása is. Ha ez nincs, Zsoltnak valószínűleg addig kellett volna várnia, amíg Dariusz befejezi. Addig maradtak volna az interkontinentális címvédések, esetleg az Európa-bajnoki öv.
– Ha már Dariuszt említette: Erdei képes lehet az örökébe lépni?
– Nem, de azt hiszem, nem is ez a célja. Dariusz kilenc éven keresztül volt világbajnok a WBO-nál, ő a német profiboksz legeredményesebb alakja. Madár a kora és a hosszú amatőrpályája miatt nincs abban a helyzetben, hogy ennyi időre kibérelje magának a trónt. Azt kívánom neki, hogy nyerje meg a világbajnoki övet, védje meg minél többször, aztán harmincnégy-harmincöt évesen, még világbajnokként vonuljon vissza.
– Kívülről eddig töretlennek tűnik a pályafutása?
– Nincs olyan, hogy töretlen pályafutás. Még a drága jó Papp Laci bácsié sem volt töretlen, a nagy Alinak is voltak gyengébb meccsei, a szabály alól senki sem kivétel. Erdeinek az amatőrök és a profik között is akadtak rosszabb szériái. A profik között a balesete és a veseköve utáni időszaka volt kritikus, a címmérkőzések óta viszont töretlen a fejlődése. És ez nem csupán az eredményeken, hanem például a megjelenésén is látszik.
– Mennyit változott, amióta megismerte?

– Ha röviden kellene összefoglalnom, azt mondanám, végre felnőtt a kissrác. Még 1988-ban ismertem meg, akkor ő tizennégy éves volt, én pedig már tizennyolc és junior Európa-bajnok, nagy reményű ökölvívó. A KSI-ben együtt futottam a fiatalokkal, és volt egy kis majom, akit sehogyan sem tudtam otthagyni, képtelen voltam lerázni. A végén mondtam neki, "Állj csak meg, kishaver! Hogy hívnak?". Erre ő a James Bond-filmekből jól ismert módon közölte velem, hogy Zsolt. Erdei Zsolt. Utána pár évig nem találkoztunk, hallottam, hogy nyert junior Európa-bajnokságot. Aztán Barcelona után a válogatotthoz került, és attól kezdve szinte minden időnket együtt töltöttük a keretben. Volt olyan év, hogy többet aludtam vele, mint a feleségemmel. Persze azért apró különbségek voltak az álmokban…
– Mit ért pontosan felnövésen?
– Régebben sokszor voltak krízisei, leesett a fájdalomküszöbe, a lelki problémák kikészítették, legyen szó versenyről vagy meccsről. Hol gyenge volt, hol iszonyatosan erős, az ilyen ingadozások egy-két napon belül is előfordultak nála. Ma már sokkal stabilabb, egyre inkább mérhető, tervezhető, hogy milyen formában lesz az adott napon, ezen a téren már nem szolgálhat meglepetéssel az edzőjének.
– Adott tanácsot neki, hogyan érdemes megvívnia a González elleni meccset?
– Legutóbb a két ünnep között beszéltem vele a találkozóról. Mondtam neki, hogy a későbbiekben az ő érdekében nem akarok ezzel foglalkozni, ne terhelje magát vele, tegyen úgy, mintha a serdülők Tállay Imre-emlékversenyén a nyolc közé jutásért bokszolna. Ne tulajdonítson neki akkora jelentőséget, próbálja egyszerű versenyként felfogni. Ha nem misztifikálja túl a meccset, kihozhatja magából a maximumot és nyerhet. Ha valami nagy próbatételre készül, most vagy soha hangulatban bokszol és begörcsöl, akkor esélytelen. Könnyed, játékos, edzésjellegű gondolatmenettel lehet esélye, azzal viszont mindenképpen. Szakmailag van olyan jó, mint González, ráadásul Németországban lesz a meccs. Azt pedig az én példámból is tudhatjuk, az első címvédő mérkőzés valamiért iszonyatosan nehéz.
– Milyen érzés, hogy supervisorként hivatalból nem szurkolhat a barátjának?
– Miért ne szurkolhatnék? Hol van az megírva, hogy nem szurkolhat a supervisor? Erdeit imádom, szeretem, az ellenfelét nem ismerem, miért ne buzdíthatnám? De ha szándékos mély ütéssel, állj utáni ütéssel leteríti Gonzálezt, akkor iszonyatosan sajnálkozva, de kénytelen leszek leléptetni. A szabályokat minden körülmények között betartom és betartatom, győzzön a jobbik. De remélem, Zsolt lesz az.