Most Erdei a fő reménység

Erdei Zsolt ma elutazott Karlsruhéba, ahol jövő szombaton élete meccsét vívja a WBO (Bokszvilágszervezet) félnehézsúlyú övéért a mexikói Julio César Gonzálezzel. Ha a hátralévő napokban a munka nem is lesz könynyebb, a helyszín legalább változik, oldódik a monotónia. Az elutazás előtti két napon Fritz Sdunek ugyanazt a munkát végeztette Madárral, ahogyan azt az elmúlt hetekben a címmeccsre készülő magyar megszokhatta. Az Universum Box-Promotion hamburgi edzőtermébe látogatónak azonban minden az újdonság erejével hat, talán azért is, mert a német klub nagymenői, a Klicsko fivérek és Dariusz Michalczewski nincsenek a Walddörfer Strasse 332. szám alatti teremben. Az ukránok szinte már többet készülnek az Egyesült Államokban, mint a hamburgi fészekben, míg Dariusz a Gonzáleztől elszenvedett veresége óta be sem dugta az orrát az edzőterembe.

Nem túlzás azt állítani, hogy jelenleg Erdeiben van az Universum minden reménysége, Sdunek is ennek rendelte alá a munkát. Madáron kívül Alexander Petkovic a legnagyobb név, de ő legutóbb vereséget szenvedett. A teremben általában nyolcan-tízen dolgoznak, Erdeinek kis túlzással az jelenti a változatosságot, hogy a napi két edzés közül a délelőttin futnia is kell… Madár ekkor két-három társával kikocog az edzőteremtől nem messze található parkba – nevezhetjük kisebb erdőnek is –, s lefutja öt-hat kilométeres adagját. Az iram átlagos, de hogy a pulzusszám azért felmenjen, derekas sprinteket vágnak ki a bokszolók. A 33-35 perces futást némi levezetés követi, az edzés mindennel együtt egy óra hosszat tart, majd Madár felöltözhet, a többiek pedig tovább nyüstölik a homokzsákokat.
Az edzések embert próbáló része kétségkívül délutánra marad. Fél négyre már mindenki újra a teremben van, az ökölvívók egyénileg melegítenek be, aztán Sdunek két edzőtársa, Michael Timm és Magomed Saburov felügyeli a tréninget. Fritz Sdunek ugyanis kizárólag Erdeivel foglalkozik. Ha valaki kicsit is járatos a sportágban, az tudja, egy bokszteremben leginkább az jelenti az ökölvívók között kialakult hierarchiát, hogy a vezetőedző kivel foglalkozik a legtöbbet. A délutáni programban Madár váltott ellenfelekkel kesztyűzik, annyi menetet, ahány Sdunek szerint szükséges. Csütörtökön tízszer három perc volt a penzum, pénteken csak hat menetet kellett bokszolnia. A francia Kamel Amrane és a dán Lasse Johansson a két sparringpartner. A francia termetre Erdeihez hasonló, a dán viszont csaknem 190 centi magas, ez nem véletlen, Sdunek döntött úgy, hogy az egyébként cirkálósúlyú bokszoló legyen Erdei edzőpartnere, mert alkatra Gonzálezt mintázza.
Bajnokunk kesztyűzései alkalmával az idő kétharmadát Johansson ellen tölti a kötelek között. "Fontos, hogy kicsit szokja, felfelé kell dolgoznia" – adta meg a magyarázatot Fritz Sdunek, aki néha meccs közben is leállította a küzdelmet, ha látta, hogy javítanivaló van Erdei mozgásán. Madáron látszik, hogy robbanékony, más kérdés, hogy az adódó lehetőségek ellenére – az edzés jellegéből fakadóan – nem finiseli le ellenfeleit. A pénteki nap rendhagyó volt a többihez képest. A klub ugyanis megengedte, hogy néhány hűséges szurkoló megtekinthesse a tréninget. Ez az Universumnál már hagyomány, össze is jöttek vagy tucatnyian, s rendre megtapsolták Madár egy-egy ütéskombinációját. Az edzés után Erdei – közkívánatra – majdnem mindegyikükkel le is "jattolt".
A sparringolást követően ökölvívónk még egy menetet árnyékolt a kötelek között – rögtön ezután Sdunek megmérte a pulzusát –, majd ugrókötelezés zárta a tréninget. Míg Erdei bokszolt, a többiek felváltva brusztoltak a homokzsákokkal és a súlyzókkal, Petkovic penzuma például az volt, hogy medicinlabdát dobáljon váltott kézzel alig másfél méterre a falhoz. Ezt ülve csinálta, hogy még nehezebb legyen. Az sem volt mindennapi, amikor két Universum-reménység, Dimitrenko és Sauer egymástól három méterre állva a kosárlabdázásból ismert kétkezes mellső átadással vagdosta egymáshoz a medicinlabdát. Bizony, voltak melldöngető pillanatok…
Tegnap a két szorító közül már csak az egyik felett égtek a reflektorok. Pihenőnap volt az Universumnál, a társaság azért focizott egy jót, kivéve Erdeit, aki tízre érkezett ezen a ködös, nyúlós reggelen. A program tükör előtti árnyékolással kezdődött. Zenére, mert ha a meneteket és szüneteket jelző csengőt nem is kapcsolták ki, a muzsika azért szólhatott mellette. Nem volt tehát csengőfrász, mert egyébként szinte minden gyakorlatot a csengetés megszabta időintervallumban végeztek a bokszolók. Ezután Sdunek vette kezelésbe Erdeit, illetve Zsolt a mester kesztyűit. Az iskolázás roppant pergő iramban zajlott, a kötelek között azért már újra a csengő osztotta be a munkát, de Madárnak az egyik szünetben még mosolyogni és dúdolni is volt kedve a karlsruhei gálát élőben közvetítő, a Walddörfer Strassére egy héttel az esemény előtt ellátogató ZDF tévétársaság kamerájába. Negyedóra gyötrelem után még zsákolt, tizenöt másodperces intenzív szakaszokkal, amelyek Sdunek "Arbeit!" felszólítására kezdődtek. Majd nyújtás következett, s amikor egyórányi játékot követően a "focisták" visszatértek, Madár edzése is véget ért.
Véget ért? Az utolsó hét csak holnap kezdődik.