Az Universum univerzális ásza

A világ egyik legeredményesebb edzője, ahogyan az Universum Box-Promotion gáláin a ringszpíker a világgá szokta kürtölni. Kilenc profi világbajnokot már adott a hamburgi klubnak, most arra készül, hogy január 17-én a tizediket is célba juttassa. Nincs könnyű helyzetben, hiszen a tanítványnak, Erdei Zsoltnak Julio César Gonzálezt kell megvernie, akivel még egykori "osztályelsője", Dariusz Michalczewski sem bírt. Persze, ha Fritz Sduneken múlik, már csak hét napot kell várni a revánsra.
– Gondolta volna, amikor 2000 végén Erdei Zsolt az ön keze alá került, hogy alig három évvel később világbajnoki címmérkőzést vívhat?
– Feltétlenül. Amatőrként szinte mindent megnyert, volt világ- és Európa-bajnok, olimpiai bronzérmes, ilyen eredménysora véletlenül nem lehet egy bokszolónak, ehhez már tudnia is kell valamit. Igen, biztos voltam benne, hogy eljut erre a szintre.
– Mit látott az akkori Erdeiben?
– Egy tehetséges fiatalembert, aki az amatőrök között szép eredményeket ért el. Kokóval több versenyét is megnéztem, ő is volt kint párszor Hamburgban, meglátogatta a barátját, és edzett nálunk a teremben.
– Egyértelmű volt, hogy ön lesz Erdei edzője, vagy felvetődött Michael Timm neve is?
– Zsolt mindenképpen nálam akart bokszolni, és én is így beszéltem meg mindent Kokóval, valamint Dámosy Zsolttal. Vita sem lehetett arról, kinél kezdi el a profikarrierjét.
– Már akkor is készen állt a profiéletre?
– Nagyon sokat kellett vele dolgozni, hajlamos volt ugyanolyan könynyelműen bokszolni, mint annak idején Kovács. Úgy látszik, ez amolyan magyar specialitás. Nagyon sokat tanult, tanultunk az együtt töltött idő alatt, remélem, ennek González ellen is lesz foganatja.
– Mi a különbség a "két" Erdei Zsolt között?
– A mostani racionálisabb, robbanékonyabb, hatékonyabb, tapasztaltabb. Nincs semmi hókuszpókusz, ez jött az évek során, ez a közös munka eredménye.
– Melyik volt a legjobb meccse?
– Több jó meccse volt, de nekem az az Erdei tetszett, aki Szegeden az első nyolc menetben bokszolt. Utána viszszaesett, de abból a találkozóból nagyon sokat tanult, azóta hihetetlenül sokat dolgozik azon, hogy bírja a tizenkét menetet. Már csak el kell hinnie, fizikailag biztosan képes rá.

– Ezek szerint most is tizenkét menetre készültek.
– Muszáj, egy világbajnoki címmérkőzésnél mindig abból kell kiindulni, hogy végigmegy. Már Szegeden is tizenkét felvonásra készültünk, de akkor Zsolt nem bokszolt racionálisan, ezen igyekeztünk változtatni.
– Hogyan?
– Ez kizárólag a figyelmen múlik. Figyelnie kell, mikor és mennyit üt, hogyan mozog, mit csinál az ellenfél. És nem szabad, hogy elragadja a hév.
– Elégedett az elvégzett munkával?
– Abszolút. Minden optimális, még úgy is, hogy közben öt napig Amerikában voltam Grigorjannal. Zsolt a távollétemben is jól bokszolt, a segédeim mondták, hogy mindent elvégzett, mindenben a maximumra törekedett. Az edzésmunkájával sohasem volt baj, szorgalmasan elvégezte a feladatait, de most különösen kitett magáért. Pontosan tudja, mit akar elérni, mit kell érte tenni, ennyire becsvágyónak, motiváltnak talán még sohasem láttam.
– Előfordulhat, hogy túlzottan is motiváltan lép ringbe, és ez görcsös akarásba csap át?
– A motivációnak mindig ott kell lennie egy bokszolóban, és meggyőződésem, hogy Zsolt nem lesz görcsös a hatalmas akarattól. Ne haragudjon meg miatta, de én örülök, hogy az első világbajnoki címmérkőzését nem Magyarországon vívja, így nincs rajta még nagyobb lélektani nyomás, nem kell megbirkóznia a mostaninál sokkal nagyobb felhajtással.
– Meg tudja oldani a feladatot, és megverheti Gonzálezt?
– Biztos vagyok benne, hogy igen.
– Pedig ez Dariusz Michalczewskinek nem sikerült…
– Dariusz nem élete legjobb formájában bokszolt, nem volt gyors González ellen. Zsolt gyorsabb nála, képes győzni. Univerzális bokszoló, aki ha kell, harcol, ha kell, kontrázik, ha pedig arra van szükség, szépen bokszol.