Már csak három nap, és Kótai Mihály profipályafutása eddigi legfontosabb mérkőzésén húz kesztyűt Manchesterben, ahol a WBF (Bokszvilágalapítvány) nagyváltósúlyú övéért küzd meg az orosz Ahmed Oligovval. A magyar bunyós nem egészen három év alatt jutott el ilyen magasságig&
A nagyváltósúlyú Kótai Mihály második címmérkôzését is szeretné gyôzelemmel zárni (Fotó: Meggyesi Bálint)
A nagyváltósúlyú Kótai Mihály második címmérkôzését is szeretné gyôzelemmel zárni (Fotó: Meggyesi Bálint)
– Amikor elkezdtem, úgy gondoltam, körülbelül három évre lesz szükségem a világbajnoki cím megszerzésére – mondta lapunknak Kótai Mihály. – Kicsit hamarabb jött el ez a pillanat, hiszen kétezer októberében kezdtem el a hivatásos karrieremet, de hát ez legyen a legnagyobb bajom. A profiknál soknak mondható, huszonhárom meccset vívtam, ezzel és az elért eredményekkel is elégedett vagyok. – Megbánta, hogy profinak állt? – Nézőpont kérdése. Amikor kétezerben az Európa-bajnokságon megvertem Oleg Szaitovot, majd bronzérmet nyertem, akkor úgy tűnt, az amatőrök között is lehet belőlem valaki. Aztán nem sikerült kijutnom az olimpiára, és akkor megerősödött, ami már az Európa-bajnokság előtt is mocorgott bennem. Elmentem profinak… Aki azt hinné, hirtelen döntés volt, annak elárulom, hogy 1993-ban, az Ász című televíziós műsorban elmondtam, hogy profi világbajnok akarok lenni. Egy lépésre vagyok az álmom beteljesülésétől. Egy másik álmom, az olimpiai részvétel már nem teljesül, de ezen már túltettem magam. – Miért a Polish Boxing Promotion ajánlatát fogadta el? – Jó szerződést kínáltak, picit gondolkodtam rajta, majd igent mondtam. Ennyi a történet. – Mennyit fejlődött, amióta műfajt váltott? – Két és fél év alatt nagyon sok mindent történt. Most éppen az ötödik edzővel dolgozom, ebben azt hiszem, világcsúcstartó vagyok. Az utóbbi időszakban már kiegyensúlyozott teljesítményt nyújtottam, előtte azonban akadtak hullámvölgyeim is. Mostani trénerem, Theo Kerekesch segítségével kijöttem az utolsóból is, azt hiszem, tökéletesen látszik, hogy kitűnően tudunk együtt dolgozni. – Mennyi különbség van az amatőr és a profi Kótai között? – Nehéz kérdés. Amikor az amatőrök között a legjobb eredményemet elértem, és megvertem Szaitovot, az esélytelenek nyugalmával bunyózhattam. Mondjuk, amikor felmentem a ringbe, Lakatos Palinak és Garai Emilnek szóltam, hogy megverem az oroszt, de nem tudom, mennyire hitték el. Az viszont igaz, hogy a feleségem végig bízott bennem, ő azt mondta, jó hogy az első nap bunyózok Szaitovval, mert akkor vagyok a legjobb. A profiknál viszont eddig én voltam az esélyes, mindenki győzelmet várt tőlem. Itt nem lehet ráülni az eredményre, lehet meneteket veszíteni, de végig kell hajtanom minden meccset. Ez sokkal keményebb világ.
A Balaton-partról lehet eljutni Varsóba
Ahogyan az lenni szokott, bombaerős mezőny, a korosztály európai elitje és jó néhány más kontinensről érkező fiatal bunyós lép szorítóba a juniorok Héraklész-Balaton-bajnokságán. A jövő csütörtöktől vasárnapig zajló viadalra tizenöt ország száznál is több öklözőjének nevezését fogadta el a magyar szövetség – azért csak ennyit, mert nagyobb program lebonyolítására egyszerűen nincs mód, azaz hely és idő. A legtehetségesebb magyarok mellett egyebek mellett a németek, a franciák, a románok, a törökök, az angolok és további kilenc náció teszi tiszteletét Siófokon, ahol jó szokás szerint a juniorok ez évi legnagyobb megméretése, az augusztus végi, varsói Eb lebeg már a bokszolók szeme előtt. A kontinensviadal előtti utolsó nagy felmérőn dől el egyebek mellett az is, hogy Magyarországot kik képviselhetik majd a lengyel fővárosban.