Ha valaki kétszer is imponáló módon megveri "Sugar Shane Mosleyt, akkor azt az úriembert okkal tarthatják favoritnak az összes váltósúlyú bokszoló ellen. Nem volt ez másképp Vernon Forrest (351) esetében sem, aki toronymagas esélyesként várta a Ricardo Mayorga (2531) elleni, Temeculában rendezett mérkőzést, amelynek tétje a WBA (Bokszvilágszövetség) és a WBC (Bokszvilágtanács) egyesített váltósúlyú koronája volt. A nicaraguai is világbajnok volt (a WBA-é), de Forrest külön kategóriát jelentett.
Ricardo Mayorga (fent) Vernon Forrestet és a papírformát is felborította Temeculában
Ricardo Mayorga (fent) Vernon Forrestet és a papírformát is felborította Temeculában
Nem egészen kilenc percig… Ennyi idő ugyanis tökéletesen elég volt Mayorgának ahhoz, hogy átrendezze a váltósúly erőviszonyait, és gondoskodjon az uralkodóváltásról. A nicaraguai a rá jellemző erőteljes, ugyanakkor nem feltétlenül stílusos bunyót mutatott be, amelynek az amerikai talán ha két percig találta meg az ellenszerét. Az első menet végén azonban – jóllehet, vitatható körülmények között – tulajdonképpen eldőlt a mérkőzés. Mayorga eltalálta Forrestet, aki térdre rogyott, a bíró pedig elkezdett számolni. Az amerikai felállt, tiltakozott, hogy a nicaraguai ökle a tarkóján csattant, ám Marty Denkint nem hatotta meg a szóáradat, az ütést szabályosnak minősítette. A kiszámolásra, persze, nem került sor, hiszen nem volt pusztító erejű a csapás, ugyanakkor arra tökéletes jó volt, hogy Forrest elveszítse az önuralmát, és a második felvonást fejetlen rohamozással kezdje. Ez ugyebár nem az ő stílusa, Mosleyt is inkább taktikus, mintsem erőboksszal intézte el, de most büntetni akart. Egy ideig úgy tűnt, szerencséje lesz, Mayorga elkezdett hátrálni, aztán rájött, mit kell tennie az új harcmodor ellen, és viszszatámadott. A harmadik menetben már egyértelműen látszott, olyan jellegű küzdelem bontakozik ki, amely Mayorgának kedvez: a technika helyett az erő dominált mindkettőjüknél. Forrest kiütésre törekedett, azonban rés támadt a védekezésén, amit a nicaraguai könyörtelenül kihasznált. A második perc végén egy balhoroggal megrogyasztotta az amerikait, majd lefiniselte. A következő balhorgot még túlélte Forrest – elsősorban azért, mert nem volt pontos –, a jobbegyenest azonban nem. A bíró, látva Forrest homályos tekintetét, azonnal kihirdette Mayorga technikai K. O.-sikerét. "A stílusom nem csodálatos, az erőm viszont hatalmas – jegyezte meg a mérkőzés után Mayorga. – Néha olyan érzésem volt, mintha egy bohóccal bokszolnék. Csak abban voltam biztos, hogy négy meneten belül kivégzem.”
Cook nyert, de elveszett az Európa-bajnoki öve
BRIDGEND. Hiába gyôzte le egyhangú pontozással az olasz Stefano Zoffot (38–9–2) a brit Jason Cook (20–1), nem tarthatta meg az EBU (Európai Bokszunió) könnyűsúlyú övét. Az ok: a meccset megelôzô hivatalos mérlegelésen átesett a súlyhatáron.
Az előmérkőzések közül feltétlenül ki kell emelnünk a Joel Casamayor (29–1)–Nate Campbell (23–1) ütközetet, amely a kubaiak 1992-es olimpiai bajnokának diadalát hozta. A WBA egykori kiskönnyűsúlyú világbajnoka egyhangú pontozással bizonyult jobbnak amerikai vetélytársánál. Atlantic Cityben két hajdani világbajnok is győzelemmel zárta a fellépését. Az amerikai Diego Corrales (34–1), az IBF (Nemzetközi Bokszszövetség) kisváltósúlyú exvilágbajnoka az ötödik menetben technikai K. O.-val verte meg honfitársát, Mike Davist (23–14), míg a másik amerikai belharcot Sharmba Mitchell, a WBA egykori kisváltósúlyú ura nyerte meg, miután a negyedik menetben feladásra kényszerítette Carlos Vilchest (38–3–2).