Az idő Madárnak dolgozik

– Hogyan tetszett Erdei Zsoltnak Erdei Zsolt szombat esti teljesítménye?
– Kicsit izgultam a mérkőzés előtt, nagyon fájt a fejem. Bevettem egy aszpirint is, de semmit sem használt, nem csökkent a fájdalom. Aztán a találkozó alatt valahogyan elfeledkeztem róla. Hála istennek! Tudtam, hogy rutinos róka Gimenez, ezért nem szerettem volna magam nagyon kiütni a meccsen. Láttam, hogy egyszer-kétszer sikerült megütnöm, de nem akartam rárohanni. Hiába tettem volna, mert akkor elhajolgatott volna, úgy meg nehéz rendesen eltalálni. Nem is erőltettem.
– Edzője, Fritz Sdunek a harmadik menetben többször is azt kérte, hogy jobbfelütésekkel operáljon.
– Igen, igen, azt próbáltuk. A srác sokat hajolt mélyre, ez ellen felütésekkel lehet valamit tenni. De még egyszer mondom, nem akartam kiütni magam, mert láttam, hogy ha sokat ütök, akkor azok többségét feleslegesen teszem, mert úgyis levédi. Igazából csak akkor akartam ütni, amikor biztos voltam abban, hogy célba is találok.
– Kívülről úgy tűnt, az ötödik menettől már nem tudott elhajolgatni Gimenez.
– Éreztem, hogy az idő nekem dolgozik, akárcsak a Murray elleni összecsapáson. De Gimenez valamiért jobban bírta, mint Murray. Ôt nem is tudtam igazán eltalálni. Bevágtam neki egyet-kettőt tisztán is, de nem volt megütve. Nagyon jó feje volt, mint a beton, meglepően jól állta a sarat.
– Meglepte, amikor a nyolcadik menet előtt odamentek a sarokba, és szóltak, hogy Gimenez feladta a küzdelmet?
– Abszolút. Bár láttam, hogy egyre kevésbé tud odafigyelni magára, egyre kevesebb ütésemet tudja hárítani, én pedig ugyanolyan fitt voltam, mintha az első menetben járnánk. Odajött a bíró, mondta, hogy mi a helyzet, én pedig mondtam magamban, de jó, ma sem kell többet dolgoznom.
– Ha év elején valaki azt mondja, Erdei Zsolt 2002-ben interkontinentális bajnok lesz, ráadásul egyszer meg is védi az övét, aláírta volna az erről szóló papírt?
– Abszolút elégedett vagyok. Az idén nem volt, csak öt mérkőzésem, ezzel az öt meccsel elég jól feljöttem a ranglétrán. Bár most az utolsó pillanatban megváltozott az ellenfelem, de azt hiszem, most már Rusht is legyőztem volna.
– Sdunek mester említette, hogy jövőre akár már egy Európa-bajnoki címmérkőzésre is sor kerülhet. Hogyan fogadná?
– Ezer örömmel! Vállbedobással vállalnám.
– Szintén az edzője említette, hogy az Universumon belül csak egyvalaki előzi meg a félnehézsúlyúak között.
– Gondolom, Dariusz. Ez egyértelmű, és szerintem is valahogyan így lehet.
– A két profiév mérlegét miként vonná meg?
– Elég sűrű volt a program, amikor elkezdtem, szépen meneteltem előre. Először gyengék voltak az ellenfeleim, az idén jöttek a jobbak, olyanok, akiknek volt valami nevük annak idején, vagy most jó helyen állnak a ranglistákon. Igazából én ezek után csak keményebb ellenfelekre várok. Valamilyen szintet elértem a két év alatt, olyan riválist nem kaphatok, mint mondjuk az első nyolc mérkőzésemen. Ezzel az évvel is elégedett vagyok, úgy is, hogy kevesebbet bokszolhattam, mint szerettem volna. Bár az utóbbi időben azért eléggé felpörögtek az események. Megszereztem az interkontinentális övet, ráadásul otthon bokszolhattam, az csodálatos volt. Fantasztikus élmény volt, ebből mindig tudok meríteni, új erőre tudok kapni. Most megvédtem az övemet, igaz, ez az ellenfél nem volt olyan nagyon kemény. Szerintem Murray komolyabb volt, de lehet, hogy csak én érzem így, és itt, Dortmundban nekem jött ki igazán a lépés.
– Ha választani kellene, akkor melyik volt a legjobb meccse a tizennégyből?
– A tizennégyből? Hát nem a Jesse Corona elleni, az biztos! Nem is tudom. Mindig voltak jó megnyilvánulásaim, de mindent összevetve a Murray elleni hagyta bennem a legmélyebb nyomot. Már csak azért is, mert otthon bokszolhattam és mert szépen zártam le azt a csatát.
– Ellenpont?
– Egyértelműen a Jesse Corona elleni. A kilencedik mérkőzésem volt, és brutálisra sikerült. A negyedik menetben azt sem tudtam, hogy esznek-e vagy isznak. Még jó, hogy akkor volt egy olyan szituáció, ami után a bíró beszüntette a találkozót. Különben köpni-nyelni nem tudtam volna, ha végig kell bokszolni a nyolc menetet.
– Számított arra, hogy amikor elment profinak, két év alatt ennyit változik a bunyója?
– Ez volt a célom. Le akartam nyugodni, higgadtan akartam bokszolni. Azt gondolom, ez egyre jobban megy, bár még nem vagyok százszázalékosan profi, és remélem, hogy amikor odajutok a nagy címek közelébe, akkor elmondhatom magamról, teljesen érett vagyok. Minden egyes felkészülési folyamat, meccs ebben segít, ebben erősít meg.
– Mennyi hiányzik a tökéleteshez, és mi az, ami hiányzik?
– Talán még a gazdaságos bunyóban lehet javulni és esetleg védekezésben, habár az már rengeteget javult. Néha edzéseken szól Fritz, hogy leejtem a kezem, akkor igyekszem összeszedni magam. De a Murray elleni meccsemtől kezdve visszaállt a védekezésem arra, amit szerettem volna. Az amatőrök között elég zártan, jól védekeztem, de amikor elkezdtem a profibokszot, könnyelműbb lettem, és gyakran leejtettem a bal kezemet. Murraynél volt az első eset, amikor százszázalékosan tudtam figyelni a védekezésre, nem ejtettem le a balomat, és azt hiszem, ma sem volt gondom.
– Ha kötekedhetek egy picit: Gimenez ellen, különösen az elején kombinációkat alig ütött.
– Igen, ráértem, ez az igazság. A tizenkét menet nagyon hosszú. Pedig elhatároztam, hogy ütök egy hármas kombinációt, de aztán mégsem tettem meg. Inkább a gazdaságosságra törekedtem, és a jövőben is erre fogok törekedni. Szépen, nyugodtan annyit akarok bokszolni, amennyi az ellenfelem legyőzéséhez kell.
– Látunk még olyan Erdeit, mint Tamperében, amikor az Európa-bajnokságon az elődöntőben kirobbant a szorítósarokból, és folyamatosan sorozta Ribacot?
– Olyan Erdeit nem hiszem. Esetleg ha olyan helyzet adódik, ha látom, hogy befejezhető a meccs. Ha látom, hogy megfogtam a srácot, és hatot-nyolcat még ráverhetek, akkor igen. Ezt ma is meg tudom csinálni, az edzéseken meg is csinálom. De amikor éles helyzet van, és nem akarom ellőni a puskaport, akkor nem erőltetem. Akkor kivárásra játszom, tudom, hogy mindig eljön az én időm.
– Tetszik önnek a profiélet?
– Igen, kezdek hozzászokni. Más, mint az amatőr. Ott lehet, hogy unalmas lett volna a Gimenez elleni meccs, mert elég kevés volt az ütés. Néha gondoltam rá, hogy talán többet kellene csinálni, de aztán mégsem tettem. Nagyon sok időm volt, és mi van ha… Ez volt a cél, azt gondoltam, hogy az idő nekem dolgozik, és jönni fog az ellenfél, én pedig úgy eltalálhatom, hogy befejeződik a meccs.
– Nem lesz furcsa, hogy egyre rangosabb övekért fog bokszolni, ezzel ellentétesen csökken az évi meccsszáma?
– Szerintem ezzel együtt a felkészülési időszak hossza megnő, egyre több lesz a kesztyűzés, mert tizenkét menetes meccsekre készülök. Remélem, a folyamat nem törik meg, és a pályám továbbra is felfelé ível.