Már nem királyok a nehézfiúk

"Ahogy a nehézsúly áll, úgy áll az egész ökölvívás” –tartja a régi bokszmondás. Valóban, a legklasszikusabb súlycsoport eseményei meghatározóak a sportág egy adott időszakában.A legendás húszas években – amikor először sereglett össze százezernél több néző és a bevétel első ízben volt milliós nagyságrendű, természetesen dollárban – ott volt Jack Dempsey, Gene Tunney, Luis Angel Firpo, Harry Wills, Jack Sharkey – és még sokan mások. A harmincas években Primo Carnera, Max Baer, Max Schmeling és Joe Louis – újabb aranykor! Az ötvenesekben Ezzard Charles, Joe Walcott, Rocky Marciano, Floyd Patterson, majd Ingemar Johansson. A hetvenesekben Sonny Liston, Muhammad Ali, Joe Frazier, George Foreman, Ken Norton és Larry Holmes…Ekkoriban indultak szaporodásnak a különféle szövetségek, megalakult – időrendben – a WBA (Bokszvilágszövetség), a WBC (Bokszvilágtanács), majd az IBF (Nemzetközi Bokszszövetség). Ettől kezdve csak azt tekintették igazi bajnoknak, aki mindhárom szervezet koronáját begyűjtötte. Ez először Mike Tysonnak sikerült a nyolcvanas évek második felében, majd továbbadta honfitársának, Evander Holyfieldnek. Az utolsó címegyesítő Lennox Lewis volt: a kilencvenes években elnyerte a WBC koronáját, majd legyőzte a WBA-IBF királyát, Holyfieldet is.A nehézsúly a kilencvenes évek elején tudta utoljára igazán lázba hozni a közönséget, úgy tíz évvel ezelőtt.Ott volt Tyson – bár tekintélyét némileg megtépázta az 1990-ben James "Buster” Douglastól, majd később az 1996-ban Holyfieldtől elszenvedett kiütéses vereség, mindig "izgalmas” versenyző maradt, aztán Holyfield, Riddick Bowe, Lennox Lewis, Ray Mercer, no meg egy sereg idősödő, harmincon felüli versenyző: Frank Bruno, Francesco Damiani, Tony Tucker, Greg Page, Tony Tubbs, Michael Dokes, Tyrell Biggs, a "Rettenetes” Tim Witherspoon, "Csonttörő” James Smith és a két negyvenen felüli veterán: George Foreman és Larry Holmes, továbbá a cirkálósúlyból feljött Michael Moorer, az eddigi egyetlen fordított alapállású nehézsúlyú világbajnok.Ezt követően a nehézsúly lassan elszürkült, és az alacsonyabb súlykategóriák kerültek előtérbe. De vajon mi a helyzet ma?A mezőnyből kiemelkedik a már 37 éves WBC-bajnok Lennox Lewis. Nem tartozik a bokszvirtuózok közé – Alinak, de még Holmesnak sem léphet a nyomába! –, jól képzett iparos, aki hatalmas méreteivel és ebből fakadó ütőerejével uralja a mezőnyt. Visszavonulási gondolatokkal foglalkozik, de lehet, hogy nem hagyja ki a Vladimir Klicsko vagy John Ruiz elleni "pénzes” mérkőzést, elvégre nyilván rá is érvényes Fülig Jimmy örök érvényű mondása: "A pénz az egyetlen jó, amiből nem árt a sok!”Csakhogy annak az esetleges csatának már nem lesz "szereplője” az IBF nehézsúlyú koronája. A brit ökölvívó ugyanis úgy döntött, megválik a koronájától. Az amatőrként még Kanadának olimpiai aranyérmet szerző Lewis szerint a szövetség által jelölt hivatalos kihívó elleni ütközete aligha érdekelt volna bárkit is, így jobb, ha a Nemzetközi Bokszszövetség öve gazdátlan lesz, és az meccsel érte, aki akar, illetve akit erre az IBF alkalmasnak tart.Vladimir Klicsko, a WBO (Bokszvilágszervezet) ukrán világbajnoka hasonló felépítésű és tudású, de sokkal tapasztalatlanabb Lewisnél. John Ruiz, a WBA-király két utóbbi címvédésén diszkvalifikálás útján diadalmaskodott úgy, hogy alaposan rájátszott ellenfele övtájékra érkező ütésére. Nem az a versenyző, akiért a közönség tódul az arénába. Az új-zélandi David Tua nemrég került reflektorfénybe, méghozzá az exvilágbajnok Moorer fél perc alatti kiütésével. Igen ám, de Moorer már harmincnégy éves, és három esztendőt kihagyott, csak azért tért vissza a szorítóba, mert pénzre volt szüksége (450 ezer dollárt keresett a fél perc alatt…). Tua már kihívta Lewist, de alulmaradt 12 egyoldalú menetben, és még Chris Byrd is megverte.Byrd 1999-ben legyőzte az akkor WBO-bajnok Vitalij Klicskót, aki sérülés miat feladta ellene a küzdelmet a 9. menetben. A mezőny egyik legaktívabb tagja, de távolról sem közönségvonzó. Kirk Johnson veretlen volt, egészen a közelmúltban Ruiz ellen elszenvedett diszkvalifikálásos vereségéig – ugyanakkor ő sem az az öklöző, aki lázba hozza a nagyérdeműt. A felkészületlen Lewist nagy meglepetésre kiütő Hasim Rahman azóta K. O.-val maradt alul a visszavágón, kikapott Holyfieldtől és Tuától is (döntő fölénnyel!). A másik Klicsko fivér, Vitalij teljesen hasonló öccséhez, mind alkatát, mind küzdőmodorát illetően. Hatalmas termetű, jól képzett – de középszerű. A közelmúltban ráadásul folyamatosan sérülések hátráltatták – ezek miatt még egyes gálák progamjából is törölni kellett a nevét, ami az anyagi mellett hatalmas presztízsveszteség is volt a számára.És ne feledkezzünk el Tysonról sem: ő valóban közönségvonzó – talán az egyetlen igazi! –, de régen túl van a csúcspontján, és csak középszerű ellenfelekkel szemben sikeres. A népszerűségét viszont kihasználják, sokan sokat keresnek rajta, így a Lewis elleni megalázó vereség után máris egykori áldozata, a dél-afrikai Frans Botha ellen készül.A multimilliomos Holyfieldet csak a szíve tartja benne a szorítóban. A ranglistákon az első tíz között van, lázasan vár egy újabb világbajnoki címmérkőzés lehetőségére. Talán, ha Lewis visszavonul… Az 52 éves Larry Holmes – eddig kilencszer vonult viszsza, de újabb mérkőzést tervez – pedig már csak azokat hozza lázba, akik nosztalgiából kimennek a mecseire…Nos, így fest ma a nehézsúly. Nem véletlen, hogy az amerikai K. O. magazin legutóbbi súlycsoporttól független ranglistáján a 12 szereplő között egy nehézsúlyú sem akad. Szerencsére az alsóbb kategóriák feledtetik a nehézsúlyt; pehelysúlyban például klasszikusok tömegét találjuk – Marco Antonio Barréra, Erik Morales, Johnny Tapia, Naseem Hamed, Manuel Medina, Julio Pablo Chacón, Juan M. Márquez, Derrick Gainer –, nagyváltósúlyban lázasan várják az Oscar De La Hoya–Fernando Vargas visszavágót, és reménykednek, hogy létrejön az álommérkőzés a középsúlyú bajnok Bernard Hopkins és a félnehézsúlyú király, a jelenleg a súlycsoportoktól függetlenül talán a legjobbnak tartott Roy Jones Junior között.