Balog első strigulája

Reggel mérlegeltek
a fiúk, délelőtt sorsolt az európai szövetség vezérkara, délután pedig 40 ország 221 ökölvívójának részvételével megkezdődtek, majd a figyelemre méltóan nagyszabású megnyitót követően folytatódtak is
a 34. Európa-bajnokság selejtezői. Négy magyar rögtön a 16 közé jutásért meg is mutatta magát,
és közülük egyedüliként Balog Vilmos egy lépcsővel közelebb jutott a remélt dobogóhoz.

"Azt hiszem, ez minden idők legrosszabb sorsolása” – mondta kényszeredett mosollyal a szája szegletében Szántó Imre szövetségi kapitány.
A fenti kijelentésben van némi túlzás, hiszen négyen-öten egészen elfogadható pályaívet kaptak Fortunától, ugyanakkor valóban tény, hogy legalább ennyien nagyágyúk, a súlycsoportok vélt favoritjai ellen kezdhetik-kezdhették meg (és a jelek szerint fejezhetik is be) permi szereplésüket.
A bokszban ugye nincs vigaszág, de korábban sem volt, így kár is lenne keseregni azon, hogy például Káté Gyula az 1997-es világbajnok orosz Alekszandr Maletyin ellen kezd. Hiszen aki nyerni akar, annak úgyis minden mecscsét meg kell nyernie, a másik oldalon viszont ott van a szupernehézsúlyú Kurtucz, aki a mezőnyből másodmagával máris a nyolc között van, és ha szerdán túljut a Sydneyben még 91 kilóban bronzérmes, ám verhető német Sebastien Köberen, ott lesz az eredményhirdetésnél.
A csapat legtöbbre taksált figurái közül Balognak kifejezetten reményt keltő a sorsolása (ha már imádkozott érte a tatai edzőtáborban), Balzsayé tűrhető (nála azért a közelmúlt botlásainak tükrében várjuk meg, hogy mihez kezd vele), Szűcsé szintén (már ha átrágja magát az azeri vb-bronzérmes Ali Iszmailovon), Kátéé rosszabb nem is lehetne, Farkas is csak a nyitó meccs második menetéig reménykedhetett, Garai ellenben, ha észnél lesz, megismételheti a két évvel ezelőtt Tamperében bronzot érő produkcióját.
Ráth vagy Bedák tanulási, tapasztalatszerzési célzattal lett tagja az utazó keretnek – erre néhány menet erejéig volt, illetve lesz is módjuk, ugyanis korrektül belehúztak mindketten.
Ráthot azonnal a viadal első párjában szólították, és a szombathelyi fiú ügyes dolgokkal lepte meg a csak állampolgárságát tekintve német Rustamkhodzha Rakhimovot. Igaz, a kiegyenlített, ám valóban inkább Rakhimov javára eldőlni látszó meccsbe a pontozók is belenyúltak, mert a harmadik menetben meglepetésszerűen félbeszakadt a csata – tizenöt pontos különbségnél.
Farkas már sokkal közelebb volt ahhoz, hogy első magyarként nyerjen. A két éve egy súlycsoporttal lejjebb Eb-bronzérmes bunyós másfél menetig egészen tanári boksszal kedvetlenítette el a tavaly a vb-n Kátét legyaluló, végül harmadik svéd Jellilit, vezetett is 6:1-re, és semmi sem utalt arra, hogy baj lehet. Aztán leblokkolt, a svéd (egyébként arab) feljött, egy elsöprő erejű fél perccel kiegyenlített, és Farkas innentől kezdve végképp elveszítette a fonalat, kétség sem férhetett Jellili győzelméhez. Nagy kár érte, igaz, a pehelysúlyba beleerősödve az ilyen meccseket jövőre már talán megnyeri a Vasasba visszatért öklöző.
Balog Vilmosban eleve lehetett bízni, és a nyíregyházi fiú nem is okozott csalódást. Egy meneten át ismerkedett a horvát Pero Veociccsal, a másodiktól aztán bemutatót tartott, angyali nyugalommal sétált ki az ellenfél kósza ütéseiből, és gond nélkül lépett a nyolcaddöntőbe. Vasárnap a lengyelek masszív, ám nem legyőzhetetlen harcosával, Mariusz Czendrowskival csap össze, és ha túljut rajta, az éremért német–izraeli mérkőzés győztese vár rá. Senkiben sincs kétség a magyar táborban afelől, hogy Vili megoldhatja az előtte álló feladatok sorát.
Nagy József amúgy sem az a ringben elalvó, a meccsre nem kellőképpen ráhangolódó típus, órákkal a fellépései előtt már alig lehet vele bírni, és a gong utáni levezetése is sokszorosa a társaiénak. Mivel a megnyitót az oroszok a program kellős közepébe helyezték (igazán kitettek magukért a rendezők, az 1963-as moszkvai Európa-bajnokság valamennyi hősét például ajándékokkal halmozták el, közöttük nagy tapsot kapott a Kajdy János által a 60 kilós fináléban nagyon megvert Nyikonorov is), Nagynak kétszer is neki kellett futnia a világbajnok, vb- és olimpiai ezüstérmes román Marian Simion elleni, jósolhatóan eseménydús meccsnek.
Az is lett. Az első két menetben elképesztő adok-kapok zajlott a szorítóban, Simion 9:7 után tudott ellépni, végül az amúgy a szabálytalanságokra hajlamos két öklöző ezúttal végtelenül sportszerű meccséből jelentős pontkülönbséggel a román került ki győztesen.
Szombaton Maczik (63.5 kg) a fehérorosz Szergej Bikovszkijjal bokszol, Balzsay (71) a spanyol José Mota ellen melegíthet be (az ő ágán van a Sydneyben Erdeit legyőző orosz Gajdarbekov és a vb-harmadik román Bute is), Garai (91) pedig a francia Bellouatival kezd, ha nyer, egy svájci–örmény meccs győztesével már éremért folytathatja. Vasárnap színre lép Bedák (54, az orosz Kovaljov áll a másik sarokban), Káté (60, ugyebár Maletyinnel), folytatja Balog, és az azeriek vb-harmadikja, Ali Iszmailov ellen nem esélytelenül kesztyűt húz Szűcs István (81) is. Ha az utóbbi győz, számára is kézzelfogható közelségbe kerülne az Eb-érem.
Erre amúgy egy versenynap elteltével már csak nyolc magyarnak maradt esélye.