Kótai Mihály tisztán látja a célt

- Ott van még az a csúnya sebhely a fején?

- Már nem nagyon látszik, szerencsére eltakarja a hajam. Csak akkor fáj egy kicsit, ha álmomban ráfekszem. Akkor sem éreztem különösebbet, amikor a meccsen összefejeltünk, csak egy pillanatra hasított belém valami, utána már fel sem tűnt. Sokkal csúnyábban nézett ki, mint amilyen veszélyes volt.

- Persze dél-afrikai ellenfele próbálta ott eltalálni, hogy fokozza a fájdalmát...

- Igen, abban a menetben többször is oda célzott, de szerencsére komolyabban egyszer sem érte el, arra nagyon figyeltem, nehogy megüsse a nyílt sebem.

- Ezt az összefejelést leszámítva minden úgy alakult az összecsapáson, ahogy előre eltervezte?

- Nem igazán szoktam tervezgetni, csak arra koncentrálok, hogy a begyakorolt ütések bejöjjenek. Azt tudtam, hogy hosszú, küzdelmes meccs lesz, és ebben nem is csalódtam. Ugyan szerettem volna kiütni, de azt hiszem, így sincs miért elégedetlenkednem. Ez volt az első tizenkét menetes mérkőzésem, és érzésem szerint jól bírtam erővel.

- Ön ilyen összecsapásra számított, a felesége viszont valami könnyebben reménykedhetett, hiszen idegesen toporgott a ring mellett, a végén még el is pityeregte magát. Mindig így izgul?

- Igen, lelkileg megterhelik a meccseim. De Judit még az erősebb családtagjaim közé tartozik, hiszen édesapám ki sem mer jönni a mérkőzésekre, inkább a televízióban figyeli. Én már megszoktam, és nekem is jobb így, hogy nem kell még miatta is nyugtalankodnom a szorítóban.

- A legerősebb szervezet kisvilágbajnoki övét szerezte meg. Szeretne a WBC-ben gyökeret verni?

- Csak egy dolgot akarok igazán: megkaparintani a világbajnoki címet is. Tudom, előbb bele kell erősödnöm az elitrégióba, néhányszor meg kell védenem az interkontinentális övet, és csak azután jöhetnek a legjobbak. De nem érdekel, mikor jön el a pillanat, kivel kell megküzdenem érte, Oscar De La Hoyával vagy valaki mással, a lényeg, hogy én legyek a világbajnok.

- Mi a következő lépés?

- Július közepén a tervek szerint Angliában lépek szorítóba egy felhozó mérkőzésen, majd szeptemberben vagy októberben jöhetne az első címvédő meccsem, méghozzá remélhetőleg Magyarországon. Ez csakis attól függ, hogy sikerül-e meghosszabbítani a most lejáró szerződést a Sport1-gyel. A csatorna már eddig is nagyon sokat segített, hiszen neki köszönhető, hogy az egész ország megismert, számomra ismeretlen helyekről érkeznek gratuláló levelek.

- Eddigi hazai mérkőzéseinek az Elektromos-sportcsarnok adott otthont, és mindannyiszor meg is telt zsúfolásig, azonban félő, hogy a következő fellépésén már szűkösnek bizonyulna...

- Már gondolkodtunk ezen. Óriási érzés volt pénteken, amikor a tizenegyedik menetben padlóra küldtem az ellenfelemet, és talpra ugrott az egész csarnok. Olyan hangorkán támadt, hogy egy pillanatra még én is kizökkentem, és szétnéztem a ringből, pedig nem szokásom. Örülök, hogy ennyien kíváncsiak rám, és ha megmarad az igény, akkor valóban nagyobb építmény után kellene néznünk. Szóba jöhet a Fradi népligeti csarnoka, ott mindkét oldalon vannak lelátók. Szabad térre semmiképpen sem megyek, mert ott rengeteg a zavaró tényező.

- Sikerének köszönhetően mennyivel került előrébb a ranglistákon?

- A WBC-nél a meccs előtt a huszonegyedik voltam, most várhatóan a tizenkettedik és tizenhatodik hely közé kerülök. Az EBU-nál a tizenegyedik voltam még egy hete, úgy a hetedik-nyolcadik hely valamelyikére jövök fel. Sokak szerint már most bokszolhatnék az Európa-bajnok Wayne Alexanderrel, de én nem akarom ezt elkapkodni. Csakis olyan ideális időpontban lépek szorítóba, amikor a legjobb formában vagyok. Persze nem az én dolgom az ellenfélválasztás, az a menedzsment dolga.

- Ezen a téren igazán nem panaszkodhat, hiszen nagyon jól felépített csapat áll ön mögött. Rengeteg a kókler menedzser a profik világában, könnyen a süllyesztőbe juttathatják a legjobbakat is. Ezzel szemben a Polish Boxing Promotion menedzselésére nem panaszkodhat.

- Szerencsésnek érzem magam, hogy ilyen helyre kerültem. Itt tényleg mindent értem tesznek, a feltételek tökéletesek. Persze én sem akarok adós maradni, eddigi tizenhét meccsemet megnyertem, tízet kiütéssel, ezek közül hét egy menetig sem tartott.


- Szakemberek szerint az ön stílusa sokkal jobban alkalmas a profi bunyóra, mint az amatőrre, itt sokkal jobban ki tudja használni testi erejét. Lehet, hogy sikeresebb is lesz?

- Az amatőröknél két percig tartanak a menetek, ráadásul pontozógép van, tehát ha valaki egy menet alatt négyszer betalál, akkor kis túlzással végigalibizheti a hátralévő időt kettős fedezékben, és megnyeri a meccset. A profiknál viszont három perc egy menet, jobban elfáradnak az emberek, képtelenség végig menekülni a másik elől. Meg lehet próbálni, de úgysem sikerül.

- Amikor másfél éve váltott, biztosan kitűzött maga elé egy célt. Jó úton halad, hogy elérje?

- Amit elterveztem, az sikerült, az első állomást sikeresen vettem. Most nem szabad megállni, igaz, nem is nagyon tudnék, hiszen ráéreztem a sikerre, és mit mondjak, nagyon ízlett.

- Anyagilag mit jelent ez a kisvilágbajnoki öv?

- A szerződésem szerint meccspénzt kapok, ha viszont egy hónapig nem lépek ringbe, akkor egy fix összeget utalnak át a számlámra. Ez a címmecs most többet hoz a konyhára, de az igazán nagy pénzektől még messze vagyok.

- Meddig szeretné még csinálni?

- Úgy öt-hat évig. Fel akarok jutni a csúcsra, de a legjobban azt szeretném, hogy idejében felismerjem: eljött az idő, itt a vége!