NFC WEST

San Francisco 49ers

Az év újonc edzője díj tuti nyertese már megvan, hiszen a 49ers hosszú évek küszködése után Harbaugh érkezésével egy csapásra a liga legjobbjai közé emelkedett. A védelem kőkemény, a futójáték is nagyon jól üzemel, Alex Smith irányító pedig megbízhatóan, időnként bravúrosan vezényli a passzjátékot. Ez pedig jelenleg elegendő arra, hogy a 49ers utcahosszal vezesse csoportját.

Mi várhat rájuk idén? Egyetlen Pittsburgh elleni meccset leszámítva már csak csoportmeccsek vannak hátra az alapszakaszban, ahol minden alkalommal a San Francisco léphet pályára esélyesként. 12-13 győzelemmel pedig elérhető közelségbe kerülhet az NFC második helye, ezzel a pihenőhét és a hazai rájátszáskezdés lehetősége.

Legjobb támadó: Frank Gore – A rendkívül súlyos sérülés után visszatérő futó kisebb-nagyobb nyavalyákkal küzd folyamatosan, ennek ellenére immár 900 futott yard felett jár, 4.5 yardos átlag és 5 TD mellett.

Legjobb védő: Patrick Willis és Navorro Bowman – A két belső linebacker tökéletes párost alkot, Bowman a darálóban pusztít futás ellen, ezzel megteremtve a lehetőséget Willis számára, hogy fantasztikus atletikus adottságait a játék minden formájában kamatoztassa. Bowman 97 szerelést jegyez idén, Willis pedig 93 tackle mellett 2 sacket, 4 kikényszerített fumble-t, 1 interceptiont és LB létére 12 elütött passzt hozott össze.

Seattle Seahawks

Rendkívül kétarcú csapat a Seattle, hatalmas győzelmek és érthetetlen vereségek egyaránt akadnak az idei „lőlapon". Előbbi kategóriába sorolható a Ravens és a Giants legyőzése, ennek fényében különösen nehezen érthető a Browns elleni 6–3-as vereség. A védelem kezd igen „szigorú" lenni, kemény, fizikális focit játszanak, de a támadójáték gyakran igencsak esetleges.

Mi várhat rájuk idén? Közepesnek nevezhető a hátralévő sorsolás erőssége, ráadásul 6 meccsből 4 hazai pályán lesz, ahol tényleg 12 játékossal áll fel a Seahawks. (A tavalyi rájátszásban Marshawn Lynch TD-futásánál olyan tombolás volt, hogy bejeleztek a szeizmográfok a környéken, de egyébként is a liga leghangosabb stadionja a Qwest Field). Egy 50 százalék körüli mérleg ugyan idén nem lesz elég a playoff eléréséhez, de az építkezés iránya látszik.

Legjobb támadó: Marshawn Lynch – Nehéz konzisztens jó teljesítményt kiemelni a támadók oldaláról, de a robosztus futó a támadófal problémái ellenére is képes extra yardokat szerezni és átgyalogolni 2-3 védőn, megmentve a játékot vagy beküzdve magát a célterületre. Idén ez utóbbi már 6 alkalommal sikerült.

Legjobb védő: Kam Chancellor – A másodéves safety kiválóan illik a Seahawks kőkemény, fizikális rendszerébe, és a szerelések gyűjtögetése mellett 3 interception és 8 elütött passz is jelzi, hogy passz ellen is kezd egyre hasznosabb lenni.

Arizona Cardinals

Úgy tűnik, feleslegesen adott Kevin Kolb megszerzéséért ilyen sokat a Cardinals, mert teljesítménye még nyomokban sem emlékeztetett franchise irányítóra. Amióta megsérült, John Skelton játszik, de egy fél jó meccset leszámítva tőle sem látni sok pozitívumot. Ez pedig a gyenge futójáték és az erősen átlagos védelem mellett még ebben a csoportban is igen kevés az üdvösséghez.

Mi várhat rájuk idén? A sorsolás még 1-2 nyerhető meccset tartogat, bár a Rams és a Browns elleni derbik előzetesen nem tűnnek túl közönségcsalogató összecsapásnak, a többi meccsen pedig a papírforma borítása lehet a cél. Az Eagles ellen ez egyszer már sikerült idén, ha még egy ilyen meccs összejön, és 6-7 győzelmet összeszed a gárda, akkor legalább némi előrelépés lesz érzékelhető tavalyhoz képest.

Legjobb támadó: Larry Fitzgerald – A kiváló elkapó fittyet hány arra, hogy éppen melyik irányító küszködik a liga kihívásaival, eddig 833 elkapott yardot és 6 TD-t jegyez az idei szezonban.

Legjobb védő: Calais Campbell – 3-4-es DE játékosok nem szoktak túlzott villogást produkálni, rájuk általában a futás elleni kemény helytállás vár. Campbell ehhez képest 50 szerelés mellett 5 sacket, 5 elütött passzt, interceptiont és blokkolt mezőnygólt is összehozott már idén.

St. Louis Rams

Terített betli a Rams szezonja, a gárdától a tavalyi produkció után (utolsó meccsen csúsztak le a rájátszásról) idén szinte mindenki a csoport magabiztos megnyerését várta, ehhez képest meccset is alig-alig sikerül nyerni. A támadók szinte pályán sincsenek, Bradford csak árnyéka önmagának, főleg az ellenfél célterülete környékén fogy el a lendület. A védelem fele pedig kihullott sérülések miatt, így ők sem nagyon tudják meccsben tartani a csapatot. Hogy miképpen sikerült megverni a New Orleans gárdáját, az rejtély...

Mi várhat rájuk idén? Steve Spagnuolo főedző az egyik legbiztosabb befutó a „Kit rúgnak ki szezon végén?" – tippjátékban, és várhatóan komoly fejhullás fogja kísérni az idei produkciót. Mivel van még vissza 2 meccs a 49ers ellen, valamint egy Steelers és Bengals elleni derbi is, nem valószínű, hogy egy nagy feltámadással mentené a csapat a helyzetet.

Legjobb támadó: Steven Jackson – A liga egyik legnagyobb zsenije posztján Jackson, aki bármilyen támadófal, bármilyen passzjáték mellett is hozza magát évről évre. 4.8 yardos átlaga egészen kiváló, és a közel 900 támadó yard és 5 TD miatt sincs mit szégyenkezni.

Legjobb védő: James Laurinaitis – Az egykori Buckeyes játékos sem kiemelkedő idén, de legalább megbízhatóan javítja a védőfal hibáit. 84 szereléssel vezeti a csapat rangsorát, és időnként 1-1 nagy játék is becsúszik (2 sack, 1 interception, 5 negatív yardos szerelés).

NFC SOUTH

New Orleans Saints

Kedvező helyzetbe tornászta magát a Saints a Falcons elleni idegenbeli győzelemmel (bár a Rams elleni zakót kellett egy idegenbeli bravúrral kompenzálni), de a megkérdőjelezhetetlen dominancia nem jellemző idén a csapatra. A szoros meccsek többségén sikerül elővarázsolni valami extrát a cilinderből, de főleg a védelem nem nyújtja azt a teljesítményt, mint a korábbi években, amikor lehetett érezni, hogy ha szorul a hurok, valaki úgyis előkerül egy labdaszerzés vagy egy fontos szerelés erejéig.

Mi várhat rájuk idén? Hazai pályán az utolsó előtti héten meg kell verni még egyszer az Atlantát a biztos csoportgyőzelemhez, és mellette nem ártana még hozni a 2-3 biztosan nyerhetőnek tűnő meccset (Minnesota, Carolina, Tennessee). Várhatóan a csoportgyőzelem nem lesz elég a pihenőhét eléréséhez, de így legalább hazai pályán lehetne kezdeni a rájátszást.

Legjobb támadó: Darren Sproles – Brees és Jimmy Graham is joggal kerülhetne szóba, de a Reggie Bush pótlására szerződtetett egykori Chargers játékos klasszisokkal jobb, mint elődje bármikor is. 6.8 yardos futóátlaga döbbenetes, mellette 60 elkapásnál tart, szerezve összesen közel 800 támadó yardot és 5 TD-t. A 6. TD-t pedig egy 72 yardos punt visszahordással szerezte meg a villámgyors RB.

Legjobb védő: Roman Harper – A tavalyi playoff-vereség után sokan a pokolba kívánták a játékost, de Gregg Williams tanult az esetből, és idén újra azt játszatja Harperrel, ami a strong safety erőssége: sok ütközés futás ellen, az irányító támadásával kombinálva. 69 tackle, 6.5 sack jelzi az elképzelés eredményességét.

Atlanta Falcons

Lassan kezdődött a szezon az NFC tavalyi alapszakaszbajnoka számára, az első 5 meccs után negatív volt a mérleg. A következő 5 összecsapáson aztán már 4 győzelem született, viszont az egyetlen vereség nagyon sokba kerülhet, hiszen a legfőbb csoport rivális New Orleans győzött a Georgia Dome-ban. A támadók messze nem annyira dominánsak, mint a tavalyi szezon alapján várni lehetett volna, a védelem viszont – főleg futás ellen – igen jól teljesít.

Mi várhat rájuk idén? Elnézve a hátralévő meccseket, még a csoportgyőzelem sem lenne kizárva, ehhez azonban meg kellene verni a New Orleans csapatát idegenben. Ha ez nem jönne össze, akkor is a wild card helyek egyikére nagy eséllyel pályázhat a Falcons.

Legjobb támadó: Tony Gonzalez – A veterán tight end már akkor is klasszisnak számított a ligában, amikor hazánkban még hallani sem nagyon lehetett az NFL-ről, ehhez képest ha a szezon hátralévő részében is hasonló teljesítményt nyújt, akkor 900 yard és 12 elkapott TD körül zárhat, ami kiemelkedő teljesítmény posztján.

Legjobb védő: Sean Weatherspoon – A fiatal LB főleg futás ellen kőkemény, 78 szerelése közül 6 alkalommal negatív yardon sikerült megállítani az ellenfél futóját. A szerelések mellett 2 sack és 6 elütött passz jelzi, hogy akkor sem hiába van a pályán, ha nem fut az ellenfél.

Tampa Bay Buccaneers

Nem az idei lesz a Bucs áttörésének éve, a liga legfiatalabb csapata a tavalyi szezonhoz képest egyértelműen visszaesett. Főleg a támadók nem emlékeztetnek tavalyi önmagukra, a húzónevek (Freeman, Blount, Mike Williams) egyaránt sokkal gyengébben játszanak, mint tavaly, és a meccs végi nagy varázslatok sem jönnek idén. A védelem sincs a helyzet magaslatán, és a sérülésekkel sincs különösebb szerencséjük.

Mi várhat rájuk idén? Tapasztalatszerzésre jó lehet az év, van bőven olyan fiatal, akiknek nem árt szokni a liga légkörét. Emellett a pozitív mérleg elérése és a Falcons utolsó heti elkalapálása lehetnek a konkrétabb célok az idei szezonban.

Legjobb támadó: LeGarrette Blount – Bár nála is érezhető némi visszaesés, és sérüléssel is küzdött, a másodéves játékos 4.6 yardos átlaga továbbra is megfelelő. Ha a továbbiakban elkerülik a sérülések, akkor idén is elérheti az 1000 futott yardot, két kihagyott meccs ellenére.

Legjobb védő: Ronde Barber – A veterán cornerback még mindig az egyik legfontosabb láncszem a gépezetben, futás ellen is mindig odateszi magát, és rutinból sokszor megoldja a nála fürgébb, fiatalabb elkapók elleni védekezést is. 52 szerelés (ebből 3 negatív yardért) mellett 1 sack, 2 interception és további 8 elütött passz a mérlege.

Carolina Panthers

Az újonc vezetőedző, újonc irányító párosítás ritkán vezet azonnali sikerekhez, de talán 2 győzelemnél többre számítottak a Panthers szurkolói. Leginkább nyerni kellene megtanulni, ugyanis nagyon sok a szoros vereség, a 8 zakóból 5 is egy TD-nél kisebb különbséggel született. Az sem ártana, ha a védelemben lenne időnként 1-2 minőségi hadra fogható játékos, de a közepes kiinduló keretet eléggé letarolták a sérülések, amit Cam Newton egyelőre nem tud egyedül kompenzálni.

Mi várhat rájuk idén? A két Tampa elleni meccsen lehet tenni azért, hogy a csoport utolsó helyéről elkerüljön a gárda, emellett a Colts elleni vereség presztízs okokból nem férhet bele. 5-6 győzelem szezon végére jó alap lehetne ahhoz, hogy jövőre egy teljesen végigdolgozott holtszezon után kiderüljön, merre is tart a csapat.

Legjobb támadó: Cam Newton – Az újonc irányító nagyon nyers még, de látszik, hogy hatalmas lehetőségek rejlenek benne. A pontosságon és az interceptionok számán dolgozni kell, időnként vannak gondok a védelmek olvasásával is, cserébe futással is sikerült már 400 feletti yardot és 9 TD-t összehozni (a két sztárfutó összesen hozott hármat...)

Legjobb védő: James Anderson – A rutinos linebacker igazi szürke eminenciás, aki megbízhatóan termeli a szereléseket, idén már 87 találkozója volt az aktuális ellenfelek játékosaival. Mellette 1-1 sack és interception mutatja, hogy időnként 1-1 villanásra is lehet tőle számítani.