A 9. játékhét mérkőzése: USC Trojans–Stanford Cardinal 48–56 (háromszori hosszabbítás után)

A hétről-hétre egyre jobb formába lendülő Trójaiak végig meccsben voltak a konferencia bajnoki cím és a nemzeti nagydöntő egyik fő várományosa ellen. Matt Barkley, a hazaiak irányítója felvette a versenyt vendégkollégájával, a Heisman-esélyes Andrew Luckkal, kettejük párbaja egyaránt három-három TD-t, egy-egy labdaeladást és 284, ill. 330 yardot eredményezett. A USC kiváló futás elleni védekezése 100 yard alatt tartotta Stepfan Taylort, míg a hazai oldalon Curtis McNeal szétfutotta a Cardinal védelmét, 145 yardja mellett a harmadik negyedben elért 61 és 25 yardos TD-ja rogyasztotta meg először a Stanfordot ebben a szezonban. A Cardinal magához tért a korai pofonból és előhúzta a passzjátékot: a Whalen, Montgomery vendégduó majdnem 200 yardot vert a USC-secondaryre és Ryan Hewitt elkapása is TD-t ért. 27–27-nél a drámai végjátékban Nickell Robey 33 yardos interception utáni visszahordása hatpontos előnyt jelentett a Coliseum fanatikus szurkolóinak, de 38 másodperccel a vége előtt Stepfan Taylor futott touchdownja az egyenlítést jelentette. A Trójaiaknak lehetőségük nyílt volna még egy mezőnygólkísérletre, de egy másodperccel a rendes játékidő vége előtt a bírók nem vették figyelembe Lane Kiffin időkérését, és hosszabbításra küldték a csapatokat. Az első hosszabbításban Jeremy Stewart futására Robert Woods 15 yardos elkapással válaszolt.

A második ráadásban tight end-pontháború folyt a pályán, Randall Telfer (USC) elkapására Levine Toilolo replikázott. A harmadik hosszabbítás hozta el a végső döntést: Stepfan Taylor 5 yardos futása és Coby Fleener kétpontos elkapása a vezetést jelentette a Stanfordnak, és a USC ellentámadásának a végén az addig tündöklő futó, McNeal fumble-t vétett, és az end zone-ba guruló tojást a vendégek szedték össze. A Stanford 1951 óta először áll veretlenül és 8 győzelemmel, akkor kilencig vitte. Már „csak” egy Bama/LSU és egy Oklahoma State vereség kell a veretlen Cardinal nemzeti nagydöntőjéhez.

További összefoglalókat a 9. játékhétről ide kattintva olvashat a Bowl.hu-n!

Vannak mérkőzések, amelyek több évtizedes rivalizálás hatalmas téttel rendelkező összecsapásai. Vannak csoportrangadók, és olyan találkozók, amelyeknek hatása van arra, hogy melyik csapat kerül a két résztvevő közül a National Championship Game kapujába. Most mindezt egyben kapjuk meg, a „Saban Bowl” újabb állomása következik, a két csapat öldöklő küzdelmet folytat az SEC West és az SEC konferencia koronájáért, és a győztes fél lábbal már a bajnoki címről döntő mérkőzésen érezheti magát. És ehhez még bónuszban megkapjuk az idei college foci szezon két legjobb csapatát, a ranglisták első két helyezettjének derbijét.

Ennyi bevezető valószínűleg elég volt ahhoz, hogy meggyőzzem az olvasókat arról, hogy a 2011-es NCAA alapszakasz legfontosabb és legrangosabb mérkőzésén feszül egymásnak a két csapat szombat éjjel. A mindig nagy, magasztos kifejezéseket használó amerikai média ezen is túlhalad, egyenesen The Game of the Century (az évszázad mérkőzése) néven említi a Crimson Tide és a Tigers csatáját. Térjünk vissza a „Saban Bowl” kifejezésre, mielőtt a csapatokról és az esélyekről esne szó.

A „Saban Bowl" (amely a nem hivatalos neve csupán a rivalizálásnak) Nick Sabannak, az Alabama egyetem jelenlegi főedzőjének nevét viseli. Saban 2000 és 2004 között az LSU főedzője volt, 2003-ban National Championshipig vezette csapatát. 2005-ben és 2006-ban a Miami Dolphinsnál szerepelt az NFL-ben, majd visszatért a college fociba, és az LSU nagy riválisának, az Alabamának a HC-ja lett.

A Crimson Tide-ot is elvezette már 2009-ben egy National Championship sikerig a védelmi zseniként számon tartott edző. Személye még inkább összekapcsolja a két, egyébként is rivális egyetemet. Hogy a másik oldalról is legyen szó, mindenképpen érdemes megemlíteni Les Milest, aki Saban utódja lett az LSU-nál 2005-ben. Miles szintén túl van már egy National Championship győzelmen, amelyet 2007-ben szerzett a Tigersszel. A főedző legendás alakja az SEC-focinak, őrült, és legtöbbször sikeres húzásaival (fake field goalok, fake puntok, sorozatban sikerrel vett 4. kísérletek, utolsó másodperces mérkőzés fordító touchdownok) kiérdemelte a Mad Hatter becenevet.

A csapatokról írva mindenképpen fontos a két oldal közötti hasonlóság kifejezése. Az Alabama és az LSU játékának alapját is a futójáték képezi, ezt egészíti ki egy nem kimagasló passzjáték, és mindkét oldalon kiváló védelmek szerepelnek. Már a leírás is azt sejteti, hogy régimódi típusú mérkőzést láthatunk, amelyen a futójáték és a védelmi teljesítmény lehet a döntő. Azonban ne becsüljük le a passzjátékokat sem, hiszen bár sem AJ McCarron (Alabama), sem Jarrett Lee és Jordan Jefferson (LSU) nem elit QB, mégis közepes-elfogadható játékot nyújtottak eddig idén.

Elkapóállományban és a támadófal terén talán egy hajszállal erősebb az LSU, azonban a futók közül kimagaslik a college foci jelenlegi, leginkább NFL kompatibilis futójátékosa, a Heisman Trófea egyik nagy esélyese, Trent Richardson az Alabama oldalán. Természetesen az LSU mindent meg fog tenni, hogy megállítsa őt, és a passzjátéknak az eddigiekhez képest extra teljesítményt kell hoznia az LSU kiváló cornerei (Tyrann Mathieu, Morris Claiborne) ellen, ha a Bama nyerni akar. A másik oldal is nagy feladattal néz szembe, hiszen ez az Alabama defense a modern futballban nem látott magasságokban teljesít az idei szezonban. Egyetlen mérkőzésen sem kapott 14 pontnál többet, kevesebb mint 7 pontot engedélyez átlagosan találkozónként. Mérkőzésenként mindössze 44 yardot futnak és 135 yardot passzolnak az alabamai védők ellen átlagban. Ezeknek a mutatóknak a figyelembevételével nem meglepő, hogy a Bill Belichick alatt „nevelkedő” Saban minden idők legjobb, általa edzett védelmének nevezte a Bama 2011-es defensét, amely tele van leendő NFL sztárokkal. Talán a hazai pálya a Crimson Tide mellett szól, de nem nevezném őket egyértelmű favoritnak, olyan ezen a találkozón nincs. A hihetetlen védelmi csata, a brutális ütközések egészen biztosan nem maradnak el szombat éjjel.

További beharangozókat ide kattintva olvashat a Bowl.hu-n!