Első körben 3 irányítót említsünk meg, közülük is elsősorban Aaron Rodgers nevét kiemelve. Tőle ugyan nem meglepetés a kiváló játék, de amit hétről hétre mutat, az egészen lenyűgöző. 70 százalék feletti pontosság, 17 TD mindössze 3 interception ellenében, közel 10 yardos átlag passzkísérletenként, és 122 feletti irányító mutató (ez egy olyan szám, ami egyben tartalmazza a pontosságot, a yardokat, a TD-ket és az eladott labdákat, így pontosan tükrözi az adott QB teljesítményét). Ez utóbbi egészen hajmeresztő, tavaly 111-es mutatóval messze a legjobb QB volt Tom Brady, 2009-ben pedig Drew Brees 109 körül zárva vezette a ligát. A meglepetések között említhetjük Eli Manning teljesítményét is, akinek sokszor felhánytorgatták szezon előtti nyilatkozatát, melyben a liga top irányítói közé sorolta magát. Nos, eddig a harmadik legjobb QB-mutató áll a neve mellett, pontosan, összeszedetten játszik, és ami a legfontosabb, sokkal jobban vigyáz a labdára, mint a korábbi években, legutóbb interception nélkül hozta le a meccset az ellen a Bills ellen, amely Brady és Vick 4-4 passzát is leszedte. A harmadik név egy újjászületni látszó veterán, Matt Hasslebeck, akit igazából mindenki leírt az elmúlt évek szenvedései után, és arról szóltak a szezon előtti tippek, hogy hány meccs után fogja kiszorítani a Titans kezdőjéből Jake Locker. Ehhez képet Hasselbeck meggyőző, legjobb elkapója sérülése és a futójáték drasztikus visszaesése ellenére is, a Titans pedig jelenleg joggal pályázik az AFC South csoport megnyerésére és ezzel a rájátszásba jutásra.

Akadnak olyan irányítók is, akiktől joggal várt többet a szurkolótábor, itt 4 névvel is szolgálunk. Phillip Rivers tavaly a Chargers szenvedései ellenére is az egyik legjobb QB volt, 16 meccs alatt adott 30 TD-passzt 16 interception ellenében, idén viszont 5 meccsen eddig 6 TD és 7 pick áll a neve mellett, és zsinórban 3 év után az irányító mutatója is bőven 100 alá csökkent (jelenleg 87). Donovan McNabb produktuma ehhez képest is siralmas, bár talán megváltást már senki nem várt tőle Minnesotában, de 6 meccs alatt elvesztette kezdő posztját az újonc Christian Ponder ellenében, ami a meccsenkénti 170 passzolt yardját elnézve nem is csoda. Matt Cassel is igen messze van a tavalyi produktumától, a Colts elleni 4 TD-t leszámítva nem volt még jó meccse idén, és a tavalyi 7 pickjével szemben idén máris 5-nél tart (közte egészen reménytelen dobásokkal is). A negyedik név Matt Ryan, a Falcons irányítója tavaly NFC győzelemig vezette csapatát, idén viszont hiába Julio Jones érkezése, meg sem közelíti tavalyi játékát. Nála is főleg a TD-interception arány eltolódása látványos, 28–9 helyett eddig 8–6 a produktum.

Az úgynevezett skill posztokon (futók, elkapók és tight endek) is nagy a tülekedés, mind pozitív, mind negatív értelemben. Kezdjük a sort Calvin Johnsonnal, a Lions elkapójával. A Megatron becenévre hallgató játékos „súlyos visszaesésben” van, hiszen míg az első 4 meccsen 8 TD-t kapott el, addig az utolsó 2 összecsapáson csak 1 TD jutott neki, ettől függetlenül természetesen utcahosszal vezeti a liga vonatkozó rangsorát. Cam Newton eddigi jó játékából profitál a veterán Steve Smith, aki legutóbb a 2008-as szezonban zárt 1000 elkapott yard felett, most viszont meccsenkénti 100 yard feletti átlagát elnézve akár az 1500 yardos szezon sem elképzelhetetlen. Megvan a 100-as meccsátlag Jimmy Graham esetén is, ami azért különösen figyelemre méltó, mert nem WR, hanem TE poszton játszik a fiatal játékos. Graham tavaly került a ligába, előtte az egyetemen sokáig kosárlabdázott, és csak utolsó évében tért át a futballra, ebben is hasonlít Antonio Gateshez, akihez mérhető NFL-karrier néz ki neki. Nagyon kellemes meglepetés Victor Cruz játéka is, a fiatal WR tavaly nem kelt el a drafton, ennek ellenére a Giants szerződést adott neki, és idén 6 meccs alatt közel 400 yardot és 3 TD-t hozott össze (néhány buta hibával megspékelve). Az újonc elkapók közül eddig A.J. Green viszi a prímet, volt 1-2 gyengébb meccse, de 6 fellépése alatt csak összeszedett 453 elkapott yardot és 4 TD-t, mindezt újonc irányítóval a háta mögött. Futókat tekintve az első név Frank Gore, aki egy szörnyű sérülésből visszatérve jobbnak tűnik, mint korábban bármikor, 5 yardos futásonkénti átlaga és 541 yardja egyaránt meggyőző, hatalmas része van a 49ers szárnyalásában. Ryan Mathews tavaly nem nagyon tündökölt újoncként, de idénre ő lett a Chargers támadóinak vezéralakja, futásban és elkapásban egyaránt veszélyes fegyver, 5 meccs alatt összesen 674 támadó yardot hozott össze. Beanie Wells ugyan totál yardokat tekintve elmarad a fenti uraktól, de ő egyrészt csak 4 meccsen lépett pályára, másrészt viszont 6 TD-t is futott már ezen a 4 összecsapáson. Darren Sproles Reggie Bush pótlására érkezett a New Orleans csapatába, és eddigi játékával bőven felülmúlja nagynevű elődjét. Futásonként 7.4 yardot átlagol, elkapóként is igen veszélyes, és egy punt return TD-t is szerzett már idén.

Az alulteljesítő futóknál kezdjük a sort Knowshon Morenóval. A Denver egykori 1. körös futója sosem játszott azon a szinten, amit draftolásakor elvártak tőle, de az, hogy 3 meccs alatt összesen 10 futást kapjon, és elveszítse kezdő posztját a veterán Willis McGahee ellenében, az kicsit erős jóslatnak tűnt volna a szezon előtt. Persze a 2.6 yardos futásátlag láttán nem csoda, hogy a sokkal eredményesebb McGahee lett a favorit a Broncosnál. LaDainian Tomlinson is kellően beleszürkült a New York Jets támadóegységébe, miután tavaly közel 1000 yardot futott idén már meg is van a közel 100 yard, és a 3.3-as átlag sem túl szívderítő. Persze futópárja, Shonn Greene sem elkápráztató, a Jets esetén a támadófal gondjai is bőven belejátszanak a futók szenvedéseibe. Muszáj felemlegetnünk Peyton Hillist is, a jelek szerint a Madden-átok őt sem kerüli el (a babona szerint amelyik játékos kiváló szezonja miatt a népszerű játék borítójára kerül, a következő idényben sokkal rosszabb teljesítményt fog nyújtani). Hillis sérült, betegeskedik, a szerződésével sem elégedett, de az, hogy tavalyhoz képest közel 1 yardot csökkent a futásonkénti átlaga, mindennek ellenére is aggasztó. Elkapó poszton igen vegyes teljesítményt nyújt Brandon Marshall is, elkapott yardokat tekintve nem áll rosszul, de 28 elkapására 6 elejtett passz jut, köztük több potenciális TD-átadás, amivel számos támadást akasztott meg a szezon eddigi részében. Chad Ochocinco eddig messze nem hozza azt, amiért a New England megszerezte – biztosan nem 6 meccs alatti 9 elkapást tervezett, amikor megérkezett Brady-falvára. Hozzá hasonló produktumot tud felmutatni Roy Williams is, akitől szintén többet vártak 9 elkapásnál a szezon feléhez közeledve, főleg abban a tudatban, hogy ő detroiti évei alatt igen eredményes volt Mike Martz támadórendszerében.

Védő oldalon a pozitívumok sorát kezdjük Carlos Rogers cornerback dicséretével, aki az egyik fontos láncszeme lett a 49ers kiváló védelmének. 11 elütött passz mellett 3 interceptiont is szerzett, az egyiket ráadásul TD-re is visszavitte a San Francisco játékosa. Az interception listát mégsem ő, hanem Kyle Arrington vezeti, akinek jót tett, hogy nem kell folyamatosan a legjobb elkapókkal hadakoznia, hanem inkább 3. számú CB-ként kerül pályára New Englandben. Ezt eddig 4 pickkel és 11 elütött passzal hálálta meg. A Bills védelme eddig főként a labdaszerzésekből él meg, ebben élen jár George Wilson SS, aki anno még elkapóként került a ligába, de aztán inkább a védelem hátsó alakzatában találta meg igazi helyét. Labdaérzékének megőrzését 3 interception jelzi, emellett meccsenként közel 10 szerelés is fűződik a nevéhez, amivel holtversenyben 3. az NFL-ben. Univerzális játékot nyújt a Cleveland középső linebackerje, D’Qwell Jackson is. A korábban rengeteg sérüléssel küzdő játékos 48 szerelés mellett 2.5 sacket, 1 kikényszerített és egy megszerzett fumble-t is jegyez. Hasonlóan eredményes a Green Bay belső linebacker, Desmond Bishop is, neki 57 tackle mellett 3 sack jött már össze idén. Szintén a sack rovatban termel szorgosan két idei újonc is, Aldon Smith a 49ers, Von Miller a Denver színeiben riogatja az aktuális ellenfelek irányítóit, ők lehetnek nagy harcban az év újonc védője címért Ryan Kerrigannel, a Redskins játékosával.

 

Kisebb csalódást okoz az újoncok közül viszont Patrick Peterson, akit a legjobb cornerbacknek, és posztoktól függetlenül az egyik legbiztosabb választásnak tartottak a draft előtt, ehhez képest eddig leginkább csak a mellette megcsinált elkapások miatt kerülhet be az összefoglalókba. Talán többet vártak a rajongók Brian Urlacher idei szezonjától is, hiába a viszonylag sok szerelés, a meccseket nézve az az érzése az embernek, hogy a Bears védelem vezérét utolérte a kor, gyakran egy lépéssel az események mögött jár. 5.4 yardot tesznek meg az ellenfelek a Chicago ellen futásonként, ami a legrosszabb a ligában, nem ehhez szoktak a Szeles Városban. Kisebb csalódás eddig David Harris játéka is, a Jets védelmének egyik vezére sérüléssel küzd ugyan, de ő is sokszor késik le egy-egy játékról, főleg futás ellen érezhető visszaesés, amit jól mutat a csapat 28. helye a vonatkozó statisztikában. Tavaly az AFC East legjobb pass rusher játékosa volt Cameron Wake, 14 sacket jegyzett, most viszont mindössze 3-nál tart, nem véletlen, hogy a Miami védelme sem annyira stabil, mint az előző idényben volt. Hasonlóan sok győzelemnek örülhettek eddig Indianapolisban is, mint Miamiban, amit persze lehet Manning sérülésével magyarázni, de a két cornerback, főleg Jacob Lacey finoman szólva sem állnak a helyzet magaslatán. Nem lehet megveregetni a Lions védőinek vállát sem, hiába a fal közepén Suh, hiába az újonnan megszerzett Tulloch – Durant LB-páros, bőven lehet futni a Detroit ellen, 5.2 yardos futásátlagot engedni nem életbiztosítás.

Remélhetőleg most is sikerült 1-2 új nevet megismertetni, akit akár örömmel, akár bosszankodva érdemes lesz figyelmemmel kísérni a szezon további részében. Néhány hét múlva egy újabb hasonló körbepillantás várható, immár a szezon felén túlhaladva.