(Szarka)lábjegyzet: Igen, van lejjebb!

Sajnos a fiúk ezt a választ adták a múlt heti kérdésemre, amikor egy simán nyerhető meccset ajándékoztak oda a Swansea-nak. Mindkét félidő végén sikerült olyan rövidzárlatot produkálni, hogy ennél szebb húsvéti ajándék nem is kellett a walesieknek.

Shola bevágta a labdát Luuk De Jong passzából

Pedig viszonylag jól indult a mérkőzés. Viszonylag, mert ugyan Papiss Cissé megsérült, és már a 21. percben jött helyette Debuchy, viszont a 23. percben Shola Ameobi megszerezte a vezetést. Ez volt a jó öreg Shola 42. bajnoki gólja, amivel a Newcastle góllövők örökranglistáján megelőzte Les Ferdinand-ot. A teljesség kedvéért említsük meg, hogy Ferdinand két, azaz kettő szezont játszott a csapatnál...

A vezetés után simán meg kellett volna szerezni a második gólt, de ez valamiért nem történt meg. Pedig a Swansea nem sokat tett az egyenlítésért és az első félidő viszonylag eseménytelenül telt. Ami történt, annak legalább is kevés köze volt a focihoz. Chris Foy bíró cserét kért nem sokkal azután, hogy egy Shelvey lövés Coloccini általi blokkolása arcon találta. Jött Anthony Taylor Foy helyére. Nem sokkal később Luuk De Jong is megsérült, a helyére a 40. percben állt be Loic Remy, akinek szerintem 20-25 percet adott volna eredetileg Pardew. A sérültekről egyelőre annyit tudni, hogy De Jong csak kb. 1 hétre dőlt ki, Cissé viszont a maradék három meccsen már nem lép pályára.

Aztán amikor már mindenki várta a félidőt, a Swansea még elvégzett egy szögletet az első félidő hosszabbításában. Bony berobbant és a kapuba fejelt. A gólvonalon álló Debuchy (aki totál jobblábas) ballal még megpróbálta ki oxyzni, de ez csak valami reflex mozdulat volt, ő maga sem hihetett abban, hogy menteni tud. Amellett, hogy szögletből nem tudunk gólt szerezni a Pardew-érában (na jó, sikerült már 2 alkalommal 3 szezon alatt), kapni viszont rendesen kapunk...

A második félidőben a húsvéti elfoglaltságaim nem engedték, hogy a net előtt üljek, így csak a tegnapi digi tv-s összefoglaló alapján tudom azt mondani, hogy pár Newcastle helyzetet leszámítva nem sok minden történt ebben a 45 percben sem. Gosling helyén először lépett pályára a St. James' Parkban Adam Armstrong, de a fiatal tehetség debütálása nem sikerült túl jól. Na ez nem rajta múlt, hanem a védelmen és a nekik "besegítő" Tioté-n.

Az erős, de nem túl technikás Emnes begyalogolt a 16-oson belülre, ahol Coloccini már nem akarta bántani, ezért inkább arra törekedett, hogy ne nagyon tudjon lőni a holland csatár. Ám ekkor jött Tioté, aki keresztezés címén rendesen alávert a Swansea játékosnak.

Bony meg magabiztosan bevágta a 11-est, és így három pontot szerzett a hattyúknak. Ezzel a Newcastle tovább folytatta a siralmas sorozatát. Pardew rekordot döntött azzal, hogy zsinórban 5 bajnoki mérkőzést buktunk el. Ilyenre még soha nem volt példa. Reális veszélye van annak, hogy a következő három meccsen (Arsenal, Cardiff, Liverpool) 0 vagy esetleg 1 pontot sikerül szerezni, és így kikerülünk a TOP 10-ből, ami a szezon kezdete előtt megfogalmazott kevés cél egyike volt.

Kérdés, hogy akkor hajlandó lesz-e kirúgni Mike Ashley a még 6 évig érvényes szerződéssel bíró Pardew-t? Managerünk már a nyárról beszél, amikor is állítólag nagyon aktívak leszünk az átigazolási piacon...

Az edzőkérdés egyébként az elmúlt pár napban nagyon előtérbe került a csapat háta táján. Olyan nevek merültek fel, mint az állítólag 3 millió fontért kivásárolható Tony Pulis, esetleg Tim Sherwood, aki nyáron távozik a Tottenham-től. (Ebben az esetben érkezhetne vele Les Ferdinand is. Érdekes lenne az edzői stábban egy Beardsley-Ferdinand duő). Sőt, a hírek szerint akár a percekkel ezelőtt kirúgott David Moyes-t is megkeresheti a vezetőség.

Nos, Pulis-szal kőkemény lenne a védelmünk, Sherwood pedig a Spurs-nél megmutatta, hogy fiatal kora ellenére bírja a nyomást. Moyes? Jó lenne ő is. Azért a manchester-i viszonylagos bukta ellenére remek edző a skót, hiszen a nulla költségvetésű Everton-nal azt csinálta éveken át, amit a Newcastle-nek kellett volna, azaz loholt a nagy négyes nyomában. Most persze bukott, mert a kiöregedett, kiégett MU-ból ennyit tudott kihozni, miközben volt csapatánál Roberto Martinez szárnyal, leginkább a kölcsönbe kapott Lukaku-nak köszönhetően. Na a fiatal belga az a játékos, amilyen kaliberűt Moyes soha nem kapott az ottléte alatt. A Glazer család által beígért 200 millió fontot tehát valaki más költi el, de ez legyen a MU gondja.

A miénk Pardew. Ki tudja még meddig...

Hajrá Newcastle!

Mark29