Szurkolói Torna Döntő: Ezópusz 2013

Avagy a róka és a holló meséje tegnap "a farkas és a szarka" sztorija volt.Avagy a róka és a holló meséje tegnap "a farkas és a szarka" sztorija volt.

Ne szaladjunk azonban annyira előre! Tegnap rendezték a HBF (Haverok, Buli, Foci) Szurkolói Torna Nagy Döntőjét, melyen szerkesztőségünk teljes létszámmal (azaz 3 fővel) rész is vett.

A csapat eléggé felforgatott volt, ami nem meglepő, hiszen a legnagyobb, talán az egyetlen (na jó, ez csak vicc) gyengeségünk az az összeszokottság hiánya. Az elmúlt évek állandó keretéből csak Ábel, Ricsi, Kingpeti és jómagam voltunk ott.

Ellenben Ruzsinho hozta magával unokatestvérét Dávidot, és Csizit a csodakapust, aki nálam a torna legjobbja lett! Rajtuk kívül Peti öccse, Zsolti volt az abszolút újoncunk, valamint visszatért egy rég látott játékosunk Pisti is. Kilencen voltunk tehát, ahogy a selejtezők során is, és legalább olyan magabiztosan is kezdtük a tornát.

A csoportmeccsek:

Newcastle 3 : 0 Real Madrid

Az első a Real Madrid gárdája volt, akik mindig kemény ellenfelek. Van legalább négy jó, és nem mellesleg állandó játékosuk. Nálunk kezdetben 8 ember melegített, de a meccs kezdése után 2-3 perccel megjelent Ábel is, aki a reggeli "teendőit" egy kicsit elhúzta, így sürgősen kellett öltöznie és várnia bevetésre.

A szoros csata ezúttal elmaradt, 3:0-ra nyertünk. Masszívan védekeztünk, és a gyors támadásokkal egyszerűen nem tudtak mit kezdeni. Külön ki kell emelni Zsoltit, aki az ellenfél legjobb támadóját (nagy darab, rózsaszín cipős srác) úgy vette le a pályáról, mint a polcról egy poharat. Momentuma sem volt a gyereknek és Öcsinek még egy gólra is futotta a bemutatkozó meccsén. A vezetést Dávid szerezte meg, és Ábel adta meg a kegyelemdöfést a madritistáknak.

A jó rajt önbizalmat adott a folytatáshoz.

Newcastle 2 : 0 AS Roma

Következtek a Farkasok, akikkel elég szoros meccset játszottunk a selejtezők során. Annyira most nem szorítottak meg, mint két hete, a 3:2-re megnyert meccsen, de azért most sem volt egy sétagalopp.

A mérkőzés momentuma egyértelműen Kingpeti szögletből lőtt gólja volt, érintés nélkül. Ezzel vezettünk, majd a második félidőben ismét jött Dávid, aki Ábel szenzációs passzát tette be "fiatal Janibá" lábai közt a kapuba. Nagyon jól kezdtünk tehát, de nem akartunk olyan hibába esni, hogy számolgatunk. Minden meccsen a győzelem volt a cél.

De azért a két meccsen lőtt 5 gól és 0 kapott magáért beszélt és tiszteletparancsolónak bizonyult.

Newcastle 3 : 2 Liverpool

Ilyen eredménnyel a két hét múlva esedékes Premier League bajnokin is elégedett lennék. A Pool ellen már voltak jelei a fáradtságnak, valamint ha jól emlékszem ezen a meccsen dőlt ki sérülés miatt Ruzsi.

Ezután már szövetkabátban (alatta szigorúan mez), rövidnadrágban, sörrel a kezében állt a pálya szélén és dirigált. A látvány valami fura keveréke volt a Mourinho - Bobby Davison - Détári Lajos hármasnak.

A pályán eléggé változatos, kemény küzdelem volt, de mi jöttünk ki jól belőle. Kétszer is vezetett az ellenfél, de azt el kell ismerni, hogy egy kicsit könnyelműek voltunk és szerencsénk sem volt (az 5. kapufa után már nem számoltuk...). Először Dávid egyenlített, majd következett Kingpeti gólja, ami a második egyenlítést eredményezte. Végül a győztes találatot is Peti szerezte. A továbbjutásunk a többi eredmény alakulásának köszönhetően már biztos volt, éppen ezért az utolsó meccsen, a már kieső Milan B ellen gyakrabban pörögtek a cserék, és pihenhettek az alapemberek.

Newcastle 3 : 2 Milan B

A Milan B-nek nem volt jó napja. Az utolsó csoportmeccsre 2 ponttal a zsebükben érkeztek, a Real elleni mérkőzésükön dulakodás, kiállítás volt, egyszóval sem játékban, sem fejben nem voltak a toppon tegnap. Rúgtak, csíptek haraptak, könyököltek, majd reklamáltak, hogy mi voltunk szabálytalanok. Egy játékosuk a vélt faultot törlesztette is Ábelen, ráadásul két perc alatt kétszer. Előbb sárga, majd 2 perces kiállítás lett a jutalma.

Már 3:0-ra is vezettünk, sorrendben Kingpeti, és Márk találataival, majd Zsolti bődületes szabadrúgás góljával, amikor találtak egy gólt, majd szinte azonnal még egyet. Igaz ekkor már tényleg az elődöntőre készültünk, ennek köszönhető a rövidzárlat.

A lazítás azonban csak ennyi volt, azért nem engedtünk nekik pontokat.

Az Elődöntő:

Newcastle 2 : 2 Milan A

Büntetőkkel: 7: 6 (5 : 4)

Miután a selejtezőkben legyalultuk a Milan C-t, a csoportmeccsek során legyőztük a Milan B-t, sikerült megkapni a Milan A-t az elődöntőben.

A mérkőzés ismételten kemény volt, ez a gárda is legalább annyira hozta az "olasz" stílust, mint a testvér csapatuk. Itt már nagyon megmutatkoztak a fáradtság jelei. Jöttek a kisebb-nagyobb görcsök, húzódások. Azt hozzá kell tenni, hogy a mai napon ez a csapat játszott a legveszélyesebben az eddigi ellenfelek közül. Meg is szerezték a vezetést egy szabadrúgásból, mely a sorfalunk között ment el. De még a félidő előtt sikerült egyenlítenünk egy hasonló szabadrúgással, melyet Ábel értékesített. A második félidőben dominált a Milan, de helyzetre nem futotta, nagyon keményen és zártan védekeztünk, melyből kontráztunk. A Milan kapusának köszönhető volt, hogy továbbra is 1-1 állt az eredményjelzőn. Volt olyan támadás sorozatunk, melyben 4 alkalommal is védenie kellett a portásnak. De aztán jött a második félidő közepe és a "begyakorolt" bedobásvariáció. Ábel kapta fel a labdát, Kingpeti egy testcselt követően kapásból, óriási gólt ragasztott a Milan hálójába. Ezzel megvolt a vezetés, már csak ki kellett volna bekkelni a hátralévő 5-6 percet. Sajnos nem sikerült, így a rendes játékidő után jöhettek a büntetők.

A mi három rúgónk Csizi a kapus, Kingpeti és Öccse Zsolti voltak. Mindhárman belőtték, ahogyan az ellenfél játékosai is. Ezután Dávid sem hibázott, majd szembesültünk azzal a ténnyel, hogy nem kell mindenkinek büntetőt vállalni, az első három után akár egyvalaki is elvégezheti az összes hátralevőt. A Milanosok így is tettek, a legjobb rúgójuk ismét betalált.

Ezután jött megint Csizi, és a nap jelenete. Nekifutott, lendült a jobb láb, majd lövés helyett belépett a labda mellé, és az elvileg támaszkodó ballal lőtte be a hetest. Hogy mi tomboltunk, az egy dolog, de az ellenfél, a már kiesett csapatok nézővé avanzsált tagjai, sőt még a bírók is éljeneztek. Ezután Csizi visszabaktatott a kapuba és slusszpoénként kifogta a következő büntetőt. Igazi hős!!!

A Döntő:

Newcastle 1 : 5 AS Roma

A döntőben megint a Farkasokkal találtuk szemben magunkat, immár harmadszor, két tornán belül.

Sajnos tegnap is bebizonyosodott, hogy 4 csere legalább kell ezekre a tornákra. Nekünk eleve három volt, majd már csak kettő, a döntő utolsó perceire pedig már egy sem.

Jómagam 2008 óta (igaz durván másfél év kihagyással) vagyok ennek a csapatnak masszív cserepadosa. Leginkább vezetésnél állok be, hogy fújhasson félidőnként 4-5 percet az alap támadó. 5 év alatt megtanultam, hogy két esetben van baj. Ha sokat kell játszanom, vagy ha egyáltalán nem játszom.

Előbbi esetben éppen hogy megvagyunk, utóbbiban pedig nincs elég cserénk, és ahogy fáradnak az emberek egyre többször kell futni az eredmény után. Akkor viszont adott, hogy a legerősebb sornak kell a pályán lenni. Ez a 22-es csapdája, amibe tegnap is kerültünk.

A döntőre nagyon elfáradt az első sor, és bár a rómaiak első góljára még volt válaszunk - ismét a jól begyakorolt bedobásvariáció, Ábel bedobása, Kingpeti kapásgólja - a második után összezuhantunk. Azt azért mindenkinek tudni kell, hogy 1-1-nél szó szerint benyomtuk őket a kapujukba. Minden szögből lőttünk - erősen, ravaszul, gyengén, spiccel, sarokkal - de vagy a kapufa, vagy a "fiatal Janibá" testrészeiben akadt el a labda. Nem volt szerencsénk sajnos ebben az időszakban. Pedig ha mi szerezzük meg a vezetést, akkor biztosan mondhatom, hogy most az aranyéremről beszélnénk. De a sors így akarta, jött a demoralizáló második gól, ami után szintén nyomtunk az egyenlítésért - többekben felmerült, hogy ismét büntetők lesznek - de egy kontrából a harmadik bekapott találat mindent eldöntött. Az utolsó két gól pedig már nem osztott, nem szorzott. A harmadik után már mindenki a végét várta, ott megtört bennünk valami. Ráadásul, még két sérült került a padra, de a pályán is akadt olyan, aki húzta a lábát.

Az ezópusz-i helyzet tehát megvalósult. Mi voltunk a torna legjobb csapata, egyedüliként veretlenül jutottunk a döntőbe, ott viszont kiénekelték a sajtot a szánkból, azaz az aranyérmet a nyakunkból.

Ettől függetlenül gratulálok az egész csapatnak az ezüsthöz, SZÉP VOLT FIÚK!

Mark29 és Kingpeti