Egy szeletnyi boldogság

Mi szurkolók, igen furcsa állatfajok vagyunk. Amikor a siker, a trófeák halmozása természetessé válik szeretett csapatodnál, mindaddig, amíg nem jön a törvényszerű bukás, talán meg sem becsülöd igazán az arany pillanatokat. Akkor kezded csak értékelni a múlt csodáit, amikor szenvedsz. S hosszú évek kínkeserve után már igazán kevéske is elég ahhoz, hogy boldog légy és ismét reménykedj.

Ha van nép, amely ismeri ezt az érzést, akkor azok Mi, magyarok vagyunk. Évtizedek óta vágyakozunk, majd végül mindig elbukunk, de a tűz még mindig ott van legbelül. Elég egy aprócska siker és máris megtelik a Puskás egy válogatott meccs alkalmával, hogy aztán újra és újra át legyünk verve.

Nekünk, Inter szurkolóknak ismerős ez az érzés. A Podolski és Shaqiri leigazolását, majd a legutóbbi két meccsen szerzett négy pontot követően, többségünk ismét hisz és reménykedik. Reménykedünk abban, hogy meg lehet a harmadik hely.

Bizonyos szempontból jó látni az örömöt az Inter szurkolókon. Jól eső érzés végre pozitív hangulatú kommenteket olvasni és fantasztikus látni, ahogyan lelkesedtek a fanatikusok a két játékos Milánóba érkezésekor. Ez azt jelenti, hogy az elmúlt évek szenvedése után még nem veszett ki a tűz a szurkolókból, nem őrölte fel őket a középszerűség. Még mindig kiváltság ennek a csapatnak szurkolni és igenis támogatni kell az Intert.

Egy Podolski és egy Shaqiri ezt váltotta ki belőlünk. Biztos vagyok benne, hogy lesznek olyanok, akik most összehúzzák a szemöldöküket, de a két játékos leigazolását követő hurrá-optimizmus hűen tükrözi, hogy valójában milyen mélyre is süllyedt a klub az utóbbi 4 és fél esztendőben.

Félre értés ne essék, igazoltunk egy harcedzett, tapasztalt támadót és egy olyan fiatalt, akiben óriási lehetőségek rejlenek, ergo igenis van ok az örömre. Ám nem túlzás egy kicsit, hogy megváltóként tekintünk rájuk?

Elfeledjük azt, hogy a legfontosabb pontokon még mindig hatalmas hiányosságokkal kell szembenéznie Mancininek. A két támadó leigazolása remek húzás és sok problémát megoldhat, de a Mister bizonyosan hiányérzettel fogja lezárni a januári emberkereskedelmet, ha nem érkezik egy középső védő. Vajon lesz-e töke padra ültetni a Kapitányt? Bízik-e még Vidic-ben?

S a legfontosabb: miképp oldja meg a szélsőhátvéd kérdést?

Keveset beszélünk róla, de különösen Dodó visszaesését követően óriási problémáink vannak a széleken. Bár D’Ambrosio utóbbi hetekben nyújtott formája bizakodásra adhat okot, de a jobboldal még mindig megoldatlan. Beszélnek védekező középpályások tömkelegéről (Lass? Lucas? Mario Surez?), szóba kerül jó pár középhátvéd is (Schar?), de jobbhátvéd még csak említés szintjén sem, holott minőségileg itt a leggyengébb a csapat.

És mégis, hiába a nyilvánvaló hiányosságok, újfent reménykedünk, ismét számoljuk vissza a napokat, hogy láthassuk kedvenceinket, hiszen valami felcsillant. Sötét korszak áll mögöttünk, igazán kijárna már egy szeletnyi boldogság nekünk is.

Talán ma este kapunk egy adagot.

Várható kezdők a Gazzetta szerint: