Fej vagy gyomor?

Joe Hallenbeck bőrébe bújva indulatos poszt következik a Guarín-Vucsinics cseréről, érzékeny lelkűek kattintsanak a femina.hu-ra. Aki nem tudná, nevezett férfi Shane Black kultikus akciófilmjének (Az utolsó cserkész) főszereplője, egy nagydumás, kiégett, alkoholista, cigifüsttől és izzadtságszagtól bűzlő magánkopó - ebből könnyen ki lehet találni, hogy Bruce Willis alakította a figurát. A címben szereplő kérdést kétszer tette fel Joe a filmben, az események tükrében most Marco Branca kapja meg (úgy tessék érteni, hogy választhat: fejen vagy gyomorszájon vágjuk).

Sarah Hallenbeck: - A fenébe is... hiszen épp most csaltalak meg téged. Hát nem mondasz semmit?
Joe Hallenbeck: - Most mit mondjak? Azt, hogy rohadj meg?
Sarah Hallenbeck: - Azt! Vagy mást... Ami éppen eszedbe jut! Mondd azt, hogy hazudós kurva vagyok, hogy legszívesebben leköpnélek, ha nem lennének itt a zsaruk!
Joe Hallenbeck: - Akarod, hogy leköpjelek?
Sarah Hallenbeck: - Legalább látnám, hogy van még benned büszkeség!
Joe Hallenbeck: - Nincs elég turhám.

Fincsi kis párbeszéd, a feleség (Sarah) helyére helyettesítsük be Guarínt, a férj (Joe) pedig lehet bármelyikünk, aki úgy érzi, jól átbaszarintották ezzel a cserével. Utóbbiak közé tartozom.

Miért?

Egyrészt a Juventusszal történt játékoscserés üzletelésekből megkockáztatom, hogy soha nem jött ki jól az Inter, ha valakivel nem szívesen állnék le boltolni, akkor azok a Calciopoli Keresztapjának kései utódai a Félszemű Napistennel az élen (mindenki tudja, melyik cserére gondolok a közelmúltból).

Jelen állás szerint megkapják az Inter legpiacképesebb középpályását egy olyan futballistáért, aki hol sérülése, hol formahanyatlása, hozzáállása (?) miatt a sokadik helyen tanyázott a Juventus csatárainak rangsorában, rosszabb napjain a szétszakadt térdű Quagliarella és a síbakancsban 136 centi magas Giovinco is megelőzte (nem beszélve a két atomkezdőről, Tevezről és Llorentéről), ergo a torinóiaknál enyhén fogalmazva nélkülözhető elemnek tekinthető.

Kínos.

Ehhez tegyük hozzá a lezser, hangulatfüggő, mindenre tojós, mérsékelten motivált szemléletét, az 1983-as születési évét, plusz a Torinóban évente átutalt 3.5 milliós fizetését és máris érthető, miért érzem úgy megint, hogy a szarhullámok a klubszékház ablakpárkányát verdesik.

Próbáltam levezetni, kinek az agyából és legfőképp miért pattant ki ez a mágikus ötlet, miért éppen ezt a balkáni semmirekellőt sikerült a csatársor megmentőjének kikiáltani. A válasz meglepő módon egyszerű: nincs más elérhető ember. Ugyan meseszerűen szépen hangzik a City rotációjában el-elvesző Dzeko, a Lewandowski érkeztével a Bayernből majd vélhetően kiszoruló Mandzukic, vagy a Párizsban cserejátékossá visszaminősült Lavezzi, de ezek a támadók egyedül többet keresnek, mint az Inter teljes csatárállománya és akkor még nem beszéltünk a kék-fekete mez vonzerejéből jelentős részt redukáló Bajnokok Ligája-szereplés hiányáról, illetve a 20 millió euró körüli vételárról. Többiek? Legutóbb januárban Rocchi, Floccari, Carew-félékkel gondoltak tüzet oltani az okosok, vélhetően idén megpróbálták elkerülni a népharagot ilyen középszerű Serie A-veteránok, vagy félszezonos senkik (Djordjevics) ide hozatalával. Nem sikerült. Odáig rendben van, hogy Vucsinics ezeknél jobb futballista, de olvasva a milánói Twitter-lázadás történéseit, a kinti szurkolók is hasonló véleménnyel vannak erről a transzferről. Hogy most a montenegrói szakállas játékhoz való közismert hozzáállása, juventusos múltja, vagy Guarín gyűlölt ellenségnek való eladása zavarja-e őket jobban, nem tudni. Nem járunk messze az igazságtól, ha kijelentjük: mindhárom egyszerre.

Frédi.

Hányszor, de hányszor küldtük vissza kokacserjét kapálni Kolumbiába a 29. rossz passza, ellenfélbe belevezetett labdája, önző, ostoba, intelligencia legkisebb szikráját nélkülöző játékát látva, nem beszélve az Olaszországi Madárvédő Egyesület ki tudja, hányadik panaszát olvasva a lelátó tetején landolt meccsenkénti hat lövése miatt. Ráadásként elevenítsük fel a valamelyik bajnokin lecserélésekor előadott kis műsorát, és mindjárt nem fog hiányozni ez a nagyseggű hisztis bivaly.

De fog.

Amennyiben nem tervezik minőségi emberrel/emberekkel pótolni a középpályás "játékba" minimális kreativitást, illetve komolyabb fizikai erőt szállító dinoszaurusz-fejű dél-amerikait, óriási mélységű lyukat hagynak betömetlenül. Ugyanis ebben az esetben kénytelenek leszünk szurkolni Kuzmanovicsnak, hogy meglegyen a havi egy labdaszerzése, vagy Kovacicnak, hogy próbálja meg félévenkénti gólpassz-számát legalább kettőre növelni.

Nagyon szívesen feltenném a kérdést Brancának - amennyiben tényleg létezett a Chelsea 15 milliós ajánlata -, mi a tárkonyos kirgiz tevepúpért nem fogadták azt el, ha úgy is számoltak az eladásával? Miért jobb odaadni egy olaszországi riválisnak? Milyen jó lesz majd nézni, ahogy Conte megtanítja lövést leszorítani, szépen csendben beépíti és majd ősztől átveszi a 78 millióért távozó Pogba helyét az amúgy sem gyenge fekete-fehér fedezetsorban.

A másik dolog: ez a nyúprodzsekt? Egy 28 éves, karrierje csúcsa felé közeledő játékost lecserélni egy zeniten túl lévő, hifitornyában pályafutása kazettájának B-oldalát hallgató 31 éves lusta zsoldos disznóra, akiből legrosszabb forgatókönyv esetén kiszállni se nagyon lehet? Mi értelme volt Icardit és Belfodilt egyszerre idehozni, vagy ha már itt vannak, alig-alig játszatni? És még nincs vége a kérdéscunaminak, mert Ranocchia várható eladása és a mature-korú Paolo Cannavaróval tervezendő helyettesítése megérdemelne egy Ace Ventura-féle kést-villát a tányéron csikorgató vallatást.

Sarah Hallenbeck: - Ki a fene csinálhatta ezt?
Joe Hallenbeck:- A Mikulás. Honnan a fenéből tudjam!

Kicsit lenyugodva próbáljunk meg pozitívumokat keresni.

Vucsinics mellett érkezik némi forgótőke, amit a fizetésére lehet például fordítani; Brancáékhoz képest meglepően normális, két évre szóló, 2.4 milliós évi jövedelmet kínáló papírt dugtak az orra alá - jelen körülmények között vállalhatónak tűnik. A gazdasági rész letudva, nézzük a szakmait. Vucsi mind prima puntában, mind secunda puntában használható, megfelelő kiszolgálás esetén 7-8 gól simán benne van egy fél szezonra nézve, ha pedig őt pakolja fel Mazzarri a két csatár (muhaha) egyikeként visszavonva, és - nem egy kinevezett középpályást kell ott szenvedni látni -, képes helyzetet teremteni, váratlant húzni, olyat, ami Cassano (Sneijder, Coutinho...) távozása óta létezhetetlen tűzerő.

UPDATE!

A poszt elkészülte után kiderült, hogy hivatalos közleményben erősítették meg: nem lesz csere. Azonban ha már ennyit dolgoztam vele, mégis a nyilvánosságra zúdítom ezt a gondolatfolyamatot, mert megállja a helyét, illetve felveti a kérdést: mi lesz az okádék nyilatkozatot tett Guarín(nem hajlandó Milánóban edzeni, Juve-játékosnak tartja magát) sorsa?