The New Breed

Az idei év viszontagságai részben a keret és a húzóemberek megöregedésének is köszönhetők, illetve Morattiék az elmúlt 2 évben minőségileg inkább elvettek a csapatból, mint sem hozzáadtak volna. Emellett pedig a menetrend szerinti rossz edzőválasztások is rendesen rányomták a bélyegét a csapat teljesítményére. Ettől lett ilyen izgulós a szezon vége, és egyáltalán nem biztos a BL-indulás, ami a szezon előtt igencsak elképzelhetetlen volt. Rengeteg volt a negatív hang a csapatot megerősíteni és megfiatalítani kívánt emberek minőségén illetően. A csapat aktuális teljesítménye függvényében - ami idén igencsak ingázó, de leginkább rossz volt - hol kilátástalan, hol reményteljes volt a jövőt jelentő új arcok megítélése, és az új csapatgerinc építésébe vetett bizalmunk. Év végére, köszönhetően a beugrós és eddig remekül teljesítő Stramaccioninak, azért ez a dolog is úgy, ahogy összeállt. (A címet a klasszikus Fear Factory nótából kölcsönöztük, ami eredetileg úgy szól, hogy "We are the new breed, we are the future.") Az idei év viszontagságai részben a keret és a húzóemberek megöregedésének is köszönhetők, illetve Morattiék az elmúlt 2 évben minőségileg inkább elvettek a csapatból, mint sem hozzáadtak volna. Emellett pedig a menetrend szerinti rossz edzőválasztások is rendesen rányomták a bélyegét a csapat teljesítményére. Ettől lett ilyen izgulós a szezon vége, és egyáltalán nem biztos a BL-indulás, ami a szezon előtt igencsak elképzelhetetlen volt. Rengeteg volt a negatív hang a csapatot megerősíteni és megfiatalítani kívánt emberek minőségén illetően. A csapat aktuális teljesítménye függvényében - ami idén igencsak ingázó, de leginkább rossz volt - hol kilátástalan, hol reményteljes volt a jövőt jelentő új arcok megítélése, és az új csapatgerinc építésébe vetett bizalmunk. Év végére, köszönhetően a beugrós és eddig remekül teljesítő Stramaccioninak, azért ez a dolog is úgy, ahogy összeállt. (A címet a klasszikus Fear Factory nótából kölcsönöztük, ami eredetileg úgy szól, hogy "We are the new breed, we are the future.")

Ricardo Alvarez: Vele az igazi gond az volt kezdetekben, hogy nem tudtuk lényegében, mennyit és mit várjunk tőle. Nem tudtunk róla semmit, csak annyit, hogy állítólag az új Kaká. Játszani nem láttuk sose, posztja már a kezdetekben is homályos volt. Ezért is volt mellbevágó, hogy lényegében az első 3-4 hónapban semmit nem mutatott. Szélsőnek lassú volt, teljesen rátekeredett mindig a labdára, minden megoldást eltökölt és kevés kockázatot vállalt. Nem működtek a cselei, gyenge volt egy az egyben, gyakorlatilag értékelhetetlen volt. Egészen addig, amíg meg nem lett a kellő játékperce, fel nem vette a ritmust, meg szokta a közeget. Onnantól elkezdtek az apró, futsalos trükkjei ülni, időben le tudta adni a labdát, jöttek a gólpasszok, a remek kiugratások, a mezőnyben a kis oktatások. Ranieri 8 meccses győzelmi szériájának egyik főszereplője lett, majd megsérült. Több hónap kihagyás után tért vissza, eleinte álmoskásan, majd a legutóbbi meccseken már a megszokott szintet hozta. Továbbra is beposztolhatatlan, de az ő személyében úgy néz ki, mindenképpen nyertünk egy liga szinten meghatározó, kreatív, technikás támadó középpályást, aki helyenként látványos labdaszerzésekkel tarkítja a repertoárját. Fejlődési ráta: 10/6,5. Jövőbeli alapember státusz: 10/9. Klasszis-faktor: 10/7,5.

Joel Obi: Ő már évekkel ezelőtt félidőkre beugrálva, negyed órákat kapva is feltűnően tehetségnek tűnt. Már Benítez alatt is meg-meg kapta a lehetőséget, részben kényszerűségből, de akkor sem mutatott rosszul, bár annyi ideje nem volt, hogy a foga fehérjét kimutassa. Idén erre már volt lehetősége. Kezdődött a Szuper Kupával, ahol Abaténak okozott nem egyszer kellemetlenségeket, és később Ranieri is számolt vele. Viszont a rutintalanság kiütközött rajta, középpálya közepén voltak gondjai, Juve és a Napoli meccse igencsak gyengére sikerült, egy időre el is tűnt. Aztán apránként megint előkerülgetett, és szintén meggyőző teljesítményeket hozott, eltűntek a látványos helyezkedési hibák, viszont elkezdtek felfelé pörögni a szerzett labda mutatók. Ranieri több ízben hobbit is csinált abból, hogy a mezőny egyik legjobbjaként rendszerint lecserélte. A gyorsasága és a labdaszerző véna mellett mindig is képes volt egy-két technikai finomságra, megverni az emberét, egy jó beadás, passz is le szokott csúszni a lábáról. Az ő személyében egy kincs van az Inter birtokában, ezért felháborító, hogy képesek lennének egy Lavezzi-üzletbe belevonni. Obi, a mi házi gyártású új Armerónk, Zunigánk lehet, akit középre is egyre nyugodtabban lehet vezényelni. Még mindig rettenetesen fiatal (21), nem szabad elengedni semmilyen körülmények között. Fejlődési ráta: 10/8,5. Jövőbeli alapember státusz: 10/7. Klasszis-faktor: 10/6,5.

Andrea Poli: Őt sérülten vettük, kb. decemberig nem is tudott a csapatba kerülni. Aztán apránként ő is beverekedte magát a kezdőbe. Fő erényei a lendületesség, futás, hajtás, rakkolás. Emellett héba-hóba becsúszik egy-egy szép passz, labdavezetés. A Palermo, Genoa, Chievo ellen az egyik legjobb volt, viszont a Marseille-visszavágó számára a mélypont, ahol nagyon látványosan ütköztek ki a hiányosságai. Az ő problémája viszont az egy az egyben való szerelés, illetve nehéz lenne megnevezni az igazi attribútumát. A mezőnybeli agilitása révén sok labdát szerez, elcsíp, megelőz, jó kullancs, de szerelni nem igazán tud, és technikai, kombinatív skilljei sem látványosak. Valahol egy kicsit senki fia, stílusilag. Strama alatt a kezdeti rotálások után ki is került, Guarinnal és Obival szemben. Labdaszerzőnek sem az igazi, ahogy támadóbb szekcióba is nehéz beerőltetni. Ettől függetlenül egyértelműen meg kell venni, fiatal még, valószínűleg nincs is még kialakulva az igazi játékprofilja sem. De ez egy minimálisan aggasztó, hogy nem igazán látszik, mi is az ő igazi erőssége. Gattuso mentalitásába oltva Marchisio, nem jó értelemben vett poszt nélkülisége, egyelőre. Valamelyik irányba el kellene mozdulnia, vagy a harcos, küzdős mentalitásának hatékonyabbá tételéhez, szerelésben kellene fejlődni, vagy az amúgy létező játékügyességei paraméterein kellene csiszolni. Fejlődési ráta: 10/7. Jövőbeli alapember státusz: 10/6,5. Klasszis faktor: 10/6.

Mauro Zarate: Klasszikus eset, mikor valaki saját maga legnagyobb ellensége. Ő már a Barcelona vagy a Manchester United egyik sztárja lehetne, ha lenne egy kis esze. Igazából eljátszotta az esélyét az Internél, de Stramaccioni érkezése óta ez a szituáció megváltozott. Strama megtalálta egyből a helyét, Mauro pedig hajt, kevesebbet önzőzik, és ami a legfontosabb: gólokat lő. Most a Cesena elleni beállása alkalmával többet passzolt mint az egész szezon során. Alvarezzel nagyjából egy korosztály, van ráció a megtartásában, főleg a brutális csatárínség miatt is, de csak akkor, ha:

1.) Strama lesz jövőre is az edző. Szemmel láthatóan kedvelik egymást, bízik benne Strama, és a Reja, Gasperini, Ranieri trióval ellentétben tud vele bánni, tudja használni.

2.) Teljesen más szerződési feltételek között. Fizetés és a vételi ár drasztikus csökkentése. 2,7 millát keres, és 15 az opció rá. A fizetés kb. 2 milla, vételár pedig 9 milla fölé nem mehet. Fejlődési ráta: 10/5. Jövőbeli alapember státusz: 10/7. Klasszis-faktor 10/8.

Fredy Guarín: Sérülten vettük, jókora kihagyás után, már azt hittük be sem fog mutatkozni. Körülbelül azt hozza, amit az ő helyzetében el lehet várni. Rozsdás, pontatlan, kicsit lassú, körülményes, viszont egyértelműen látszanak a skilljei. Jó robot, emellett sokoldalú is, jól passzol, löbböl, indít, kiugrat, technikás. Még keresi a formáját, a csapatot is maga körül, de már most nyilvánvaló, még ilyen 60%-os állapotában is, hogy meg lehet hosszabb távon Sztankovics utódja, illetve jelenleg Muntari helyén is komoly (Heroes nyelven szólva) upgrade az ő személye a keretben. Még nincs 2 teljesen 90 perce, de már kiosztott 2 gólpasszt úgy, hogy azért még egyértelműen kótyagos a srác. Szinte kötelező megvenni. Fejlődési ráta: 10/6. Jövőbeli alapember státusz: 10/8. Klasszis-faktor 10/7,5.

Andrea Ranocchia: Neki ez idei már egyértelműen, minden kifogást nélkülözően gyengére sikerült szezon lett, ami azért szomorú, mert a konkurenciája ennél kb. nem is lehetne gyengébb. Samuel rengeteget lassult tavaly óta, Cordoba évek óta nem tényező, Chivu fejsérülése óta teljesen bizonytalan, és mégsem sikerül. Ranocchia nem reménytelen eset, két dologra lenne szüksége: egy kis rutinra, állandóságra, ezen keresztül pedig egy kis önbizalomra. Rutinnal, önbizalommal a látványos fizikai hiányosságait (famozgás, lassúság) is kompenzálni tudná, egy jó kiegészítő ember szintet megüthet, próbáljuk meg legalább ezt kihozni belőle. A legtanácsosabb talán egy kölcsön szerződés lenne, ahol végig tud játszani egy szezont, és utána meglátjuk.