Az Oroszlánkirály tündöklése

Volt egy olyan játékosunk ebben a szezonban, aki nélkül nemhogy az Olasz kupa-győzelem, de még a BL-indulás sem lett volna meg, a negyeddöntőbe jutásunkról ebben a sorozatban pedig inkább ne is beszéljünk. Nem, bármennyire is úgy gondoljátok, nem Goran Pandevről van szó, de még csak nem is Sulley Muntariról. Hajtás után derüljön fény a szóban forgó labdarúgónk nevére!Volt egy olyan játékosunk ebben a szezonban, aki nélkül nemhogy az Olasz kupa-győzelem, de még a BL-indulás sem lett volna meg, a negyeddöntőbe jutásunkról ebben a sorozatban pedig inkább ne is beszéljünk. Nem, bármennyire is úgy gondoljátok, nem Goran Pandevről van szó, de még csak nem is Sulley Muntariról. Hajtás után derüljön fény a szóban forgó labdarúgónk nevére!

Nos, aki a leadben felvetett "rejtvényben" Samuel Eto'o Fils nevére gondolt, bizony nem tévedett. Az Internazionale szelídíthetetlen oroszlánja idén régen látott csatárteljesítményt produkált, ezzel a szezonnal egyszersmind felírta magát a klub valaha volt legjobb játékosainak listájára. De ne szaladjunk ennyire előre!

Az egész történet még a nyári felkészülési időszakban kezdődött. A hírek(amiket a nyilatkozatok is alátámasztottak) szerint a kameruni megkérte mindenki kedvenc Rafáját, hogy találjon neki egy olyan posztot, ahol veszélyesebb lehet a kapura, és ezáltal több gólt szerezhet. Már a barátságos meccseken is látszott, hogy lehet ebből valami, ugyanis a Panathinaikosz valamint a Dallas ellen márgólokkal jelentkezett, amit megfejelt az igazi főpróbán, a Roma elleni Szuperkupán egy duplával. Az Európai Szuperkupa döntő mindenki számára homály volt,így aztfedje inkább jótékony homály...

Ezt követően jött az idény érdemi része, ahol Inter-csatártól rég látott gólgyártásba kezdett. A Bologna elleni idénynyitón ugyan még csak jó játékig és kapufáig jutott, de a második fordulóban, az Udinese ellen már nem maradt el a találat, utána sorban bevette a Palermo, a Bari, a Twente, majd a Werder Bremen kapuját is. Itt a bajnokságban jött egy nem várt gólcsend, méghozzá két fontos meccsen (Roma idegenben, Juventus otthon), de hozzá kell tenni, hogy mindkét meccsen ő volt csapatunk legjobbja, a 0 elértgól nem elsősorban rajta múlt. Természetesen ez csak átmeneti állapot volt, innen Benítez regnálása végéig gyakorlatilag egy személyben tartotta versenyben a csapatot minden fronton - szinte képtelen volt gyengén teljesíteni, megalkuvást nem tűrően tette a dolgát minden egyes fellépésén. Azért nyomtalanul nála sem múlt el a spanyol edző irányítása, ugyanis Veronában, a Chievo ellen megfejelte Bostjan Cesart, amiért utólag eltiltották videofelvételek alapján, így 2010-es bajnoki teendőit elég dicstelenül sikerült lezárnia, ahhoz képest, amilyen őszt zárt egyébként. Azért a Klubvilágbajnokságon volt még mit tennie, december közepén természetesen ott is góllal tette le a névjegyét(az elődöntőben), és itt mutatta meg először a világnak újdonsült gólörömét, amivela vízpocsékolásra kívánja felhívni az emberek figyelmét minden alkalommal. Szerencsénkre sokszor megtehette.

2011. januárjában számára is elkezdődhetett egy új időszak, ugyanis a tudatlan lelkes Leonardo kinevezésével egyszersmind új lendületet kapott a Nerazzurri, láthatóan felszabadult a csapat nagy része, így aző válláról is lekerült egy kisebb teher - ez természetesen mit sem változtatott a meccsekhez való hozzáállásán. A szezon második fele is sok Eto'o-gólt és konstans magas szintű játékot hozott, köztük egy legendás teljesítménnyel(naná, Bayern München, idegenben). A mérleg másik serpenyőjébe szerencsére csak igen kevés dolog kerülhetett: ilyenek a Schalke, a Milan és a Juventus elleni derbik, a gobbók elleni kihagyott helyzete sajnos örökre az agyamba égett, és azóta sem tudom elhinni, hogy azt ő onnan...

A szezont méltóképp zárta le a Palermo elleni kupadöntőn, úgy, ahogy azt egy világklasszistól elvártuk/elvárjuk. És elvárjuk tőle még néhány évig. Végezetül jöjjön néhány száraz statisztikai adat: a Serie A-ban 35 fellépésén21-szer rezgette meg az ellenfelek hálóját,és adott 9 gólpasszt. A Coppa Italiában ugyanez az adat 5 mérkőzésen 7 gól, 0 assziszt, európai hadszíntéren 11 meccs, 8 gól, 5 gólpassz, ezen felül még a Klubvilágbajnokság két meccsén is összehozott egy 1 1-et. Bár valószínűleg mindenki tanult matematikát, összességében 53 tétmeccsen 37 gól mellett15 gólpasszt jegyzett. Elképesztő statisztika. A Gazzetta osztályzatai alapján Sánchez mögött a második legjobban teljesítő játékos volt, valamint ő mutatta be a legtöbb sikeres cselt a Serie A játékosai közül (94-et).

Végezetül pedig jöjjön hősünk összes gólja a 2010/2011-es idényből:

Grazie, Samuel!