„Jesse Owens, a legújabb világcsoda”

Jesse Owens történetét már a fiatal iskolások is megismerhetik a történelemórákon. A neve a gyerekek számára az 1936-os berlini nyári olimpiai játékok kapcsán kerül elő, de elsősorban nem a konkrét eredményei miatt, hanem amilyen „körítésben” nyerte meg a négy aranyérmét. A német fővárosban a náci párt és vezetője, Adolf Hitler szeme láttára tette semmissé azt, amit a diktátor az árja felsőbbrendűségről gondolt és hirdetett.

Egy színes bőrű sportoló az akkori német ideológia rémálma volt, amely a fehér felsőbbrendűséget, azon belül is a saját népének a kiválóságát és utánozhatatlanságát tényként közölte. Hitler állítólag az atlétikai versenyszámokban különösen tartott a fekete sportolóktól, de 1933 júliusában mégis elfogadta a részvételüket, hogy aztán három évvel később a legnagyobb rémálma váljon valóra a pályán, tőle karnyújtásnyira. A „Führer” elmélete már a 100 méteres döntőben megdőlt, amelyben Owens győzött, a hazaiak sprintere, Erich Borchmeyer pedig csak az ötödik lett. Ezt távolugrásban, 200 méteren és a 4x100-as váltó tagjaként újabb Owens-sikerek követték, miközben Hitler országában is az egyik legnépszerűbb ember lett.

Sajnos abban az időszakban a rasszizmus nemcsak a náci fajelméletet hatotta át, hanem az Amerikai Egyesült Államokat is, ahol Owens színes bőrű sportolóként sohasem kapta meg a neki járó tiszteletet és elismerést. Márpedig már egy évvel azelőtt, 1935. május 25-én bemutatott cselekedetei miatt is járt volna neki legalább egy kézfogás az akkori elnöktől, Franklin D. Roosevelttől!

Az amerikai egyetemi bajnokság (NCAA) egyik legrangosabb eseményének, a Big Tennek a michigani Ann Arbour adott otthont. Owens a 15.15 és 16 óra közötti háromnegyed órában beállította a 100 yard világcsúcsát (9.4 – akkoriban még nem mértek századokat, csak tizedeket), első emberként nyolc méter fölé ugrott távolban (813 cm), 220 yardon pedig síkon (20.3) és gáton (22.6) is minden idők legjobb eredményét érte el. Ha ez nem lenne elég, az utóbbi távon mindkét számban a 200 méteres csúcsot is átírta (a két táv között 1.2 méter a különbség, de ez semmit se von le az érdemeiből). Így ért el hat világrekordot egyetlen nap alatt.

Az atlétika történetének talán legzseniálisabb 45 percéről ezt írta a Népsport:

„Jesse Owensről már szinte évek óta sejtettük, hogy ő lesz az első ember, aki versenyen eléri a 8 méteres távolugrást. Mégis bombaként hatott a hír, amely a szombati Ann Arbour-i verseny nyomán végigszáguldott a világon: Owens négy (valójában hat – a szerk.) világrekordot döntött meg vagy állított be egy nap alatt, és köztük van majdnem egy arasznyival felülmúlva a japán Nambu 798 cm-es világrekordja is távolugrásban. (…) A távolugró-világrekordot ilyen nagy arányban 1901 óta nem javították meg. A Nemzetközi Atlétikai Szövetség által hitelesített első világrekord az ír O’Connor 1901-ben felállított 761 cm-es eredménye volt. Utána így alakult a világrekordlista:

761 Peter O’Connor ír 1901

769 Edward Gourdin USA 1921

776 Robert LeGendre USA 1924

789 DeHart Hubbard USA 1925

790 Edward Hamm USA 1928

793 Sylvio Cator Haiti 1928

798 Csuhej Nambu japán 1931

813 Jesse Owens USA 1935”

Owens világrekordját csak két és fél évtizeddel később honfitársa, Ralph Boston tudta túlszárnyalni (821, Walnut, 1960. augusztus 12.).

Lapunkban természetesen ez az emberfeletti teljesítmény sokáig a középpontban volt, néhány nappal később tudósítónk, Kozma Oszkár szemlézte a Los Angeles Examiner hősünkkel készült nyilatkozatát. Owens ebben elárulta, hogy három héttel Ann Arbour előtt megsérült, a columbusi viadalon a jobb lábszárában keletkező izomrándulás nehezen múlt el. A 100 yard rajtját megelőzően az edzője masszírozta meg, ami segített is neki, a következő kevesebb mint tíz másodpercre sikerült elfelejtenie ezt a problémáját.

„Nagyon rosszul indultam. Nem is tudom, mitől voltam olyan bágyadt. Mintha elaludtam volna. Pedig készen voltam a rajtra, és mégis a harmadik helyen futottam az első yardokon. Ez nem szokott velem előfordulni, 50 yardnál kerültem csak egy vonalba a vezetőkkel, onnan azonban már mentem. Tudtam, hogy tudok 9.3-at, most is meg vagyok győződve erről, és szerettem volna ezt az időt kifutni. Egészen lehangolt, hogy csak beállítanom sikerült a 9.4-es világrekordot” – beszélt a sprintjéről az akkor 21 éves Owens.

A távolnak sem hétköznapi attitűddel vágott neki: „Távolugrásban nem is gondoltam a világrekordra. Fájt a lábam, nem akartam túlságos megterhelésnek kitenni, egyéb számaim is voltak, ezért elhatároztam, hogy csak egyet ugrom. Fogtam a zsebkendőmet, letettem a homokba 26 lábnyira (792 cm – a szerk.). Két ifjú állt ott, és kicsit megütközve és gúnyos mosollyal nézte. Biztosan azt gondolták, hogy milyen beképzelt vagyok. Roham közben a zsebkendőre szegeztem a tekintetemet. A rohamom ugyanis milliméterre pontos, a dobbantógerendát nem kell néznem. Dobbantás előtt valahogy hátraszegeztem a fejemet, a zsebkendőt elvesztettem szem elöl, és csak az ugrás után visszanézve pillantottam meg mögöttem. Tudtam, hogy megvan a világrekord. Többet nem is ugrottam.”

James Cleveland Owens 1913. szeptember 12-én látta meg a napvilágot. Fekete bőrűként rabszolgasorsra volt ítéltetve, amiből kőkemény munkával és a tehetségének köszönhetően sikerült kitörnie. „Hétéves koromig senki nem nevezett niggernek, de csak azért nem, mert az Alabama állambeli Oakville-ben az első világháború éveiben egy részes bérlő magamfajta gyermeke, rabszolgák dédunokája, majdnem sohasem látta teljhatalmú urát, a fehér embert” – beszélt szokatlan őszinteséggel az életéről egy 1970-es interjúban.

„A mi urunk John Cannon volt, fent lakott a dombon egy nagy házban. Földjein nyolc néger család robotolt. Apám Henry Owens nagy területet bérelt, négy fia segített a munkában. Én nem dolgozhattam, olyan beteges voltam, hogy minden télen tüdőgyulladással ágynak estem. Két télen, amikor apámnak annyi fát sem sikerült szereznie, hogy rendesen fűthessünk, majdnem meghaltam, édesanyám azonban mégis mindig valahogy csak talpra állított. 1921-ben Clevelandbe költöztünk, egészségi állapotom lassacskán javulni kezdett, s már elemi iskolás koromban néha alkalmi munkát vállalhattam; igaz, csak néhány fityinget fizettek” – ez a legendás sportoló eredettörténete.

Tornatanára, Charles Riley volt az első fehér, aki először „emberszámba” vette őt. Az ő segítségével tudta Owens kibontakoztatni a tehetségét, amit 1931-ben először csak az Egyesült Államok, majd 1935-ös legendás produkciója után már az egész világ megismert. Azon a nyáron már mindenki, így a magyar emberek is látni akarták őt alkotni, amire az amerikai csapat augusztus huszadikai budapesti látogatása tökéletes alkalomnak ígérkezett. „New York-i távirati jelentés közli, hogy a Stockholmba induló amerikai atlétacsapatnak feltétlenül tagja lesz a néger Jesse Owens, a négyszeres világrekorder. Mivel pedig a stockholmi csapat augusztus 20-án Budapestre is jön, a világ legjobb sprinter-távolugróját a magyar közönség is látni fogja” – adta hírül a Népsport 1935. június másodikán.

Két héttel később, június 18-án már sajnos egészen más hírekről számolt be a Népsport. Kiderült, hogy Owens mégsem jön át Európába a nyáron. Az amerikai hírek szerint a klasszisnak a tanulmányi elfoglaltságára hivatkoztak, de inkább valószínű, hogy az olimpia előtti évben nem akarták Amerika legnagyobb reménységét egy fárasztó túrának kitenni. Ez volt a legnagyobb esély rá, hogy Owens valaha Magyarországon versenyezzen.

Az el nem ismert zseni

Jesse Owens emberfeletti teljesítményét a sportoló bőrszíne miatt sokáig nem ismerték el a tengerentúlon. A republikánus Dwight Eisenhower elnök végül 1955-ben a sport nagykövetének nevezte ki, később megkapta a két legmagasabb amerikai polgári kitüntetést: 1976-ban Gerald Fordtól az Elnöki Szabadság Érdemrendet, 1990-ben pedig a Kongresszusi Aranyérmet – ezt már nem élhette meg, özvegye vette át helyette.

Mint később kiderült, Eisenhower elismerése későn jött, Owens 35 éven keresztül mindennap elszívott egy doboz cigarettát, káros szenvedélyétől képtelen volt megszabadulni, végül halálához is ez vezetett. 1979-ben agresszív tüdőrákot diagnosztizáltak nála, ami 1980. március 31-én, 66 évesen el is vitte a minden idők egyik legnagyobb hatású sportolóját.

NÉVJEGY

JAMES CLEVELAND „JESSE” OWENS
Született: 1913. szeptember 12., Oakville
Meghalt: 1980. március 31., Tucson
Nemzetisége: amerikai
Sportága: atlétika
Legjobb eredményei: 4x olimpiai bajnok (1936 – 100 m, 200 m, 4x100 m váltó, távol)
Legjobbjai: 6.09 (60 yard, fedett, 1935 – vcs.), 9.4 (100 yard, 1933 – vcs.), 10.2 (100 m, 1936 – vcs.), 20.3 (200 yard, 1935 – vcs.), 20.7 (200 m, 1936), 22.6 (220 yard gát, 1935), 39.8 (4x100, 1936 – vcs.), 813 cm (távol, 1935 – vcs.)