Bundesliga: Mintha az álmaimat élném – Schäfer András

– Tényleg Lipcsébe tart?
– Igen, de csak meccset nézni – felelte lapunknak vasárnap kora délután Schäfer András, az Union Berlin középpályása, aki szombaton csereként szerzett gólt a ­Freiburg ellen idegenben 4–1-re megnyert bajnokin. – Berlinben a legtöbb üzlet zárva tart vasárnap, többnyire csak a kávézók és az éttermek nyitnak ki, és mivel a szombati győzelem után kaptunk két szabadnapot, próbáltam kitalálni valami jó programot délutánra. Végül a Leipzig–Augsburg lett a befutó, nem rossz elfoglaltság vasárnap délután.

– A szombati győzelem után eldőlt, hogy az Union Berlin a következő idényben biztosan valamelyik európai kupasorozatban szerepel, emellett az első gólját is megszerezte a Bundesligában. Milyen érzésekkel ébredt vasárnap reggel?
– Nehezen tudnám leírni... Elképesztő, ami velem történik, nagyon boldog vagyok, hogy tagja lehetek ennek a csapatnak. Ennél összetartóbb együttesbe aligha kerülhettem volna, sokat elmond, hogy némi túlzással a csapattársak jobban örültek az első gólomnak, mint én.

– Ezt kifejtené?
– Amikor egy játékos új csapathoz szerződik, az öltözői gesztusokból, az apró mozzanatokból nagyjából érzékeli, hogy kedvelik-e vagy sem. Az első perctől éreztem, hogy befogadtak, amikor pedig szombaton gólt szereztem, a csapatkapitány, a helyettese és a rutinos játékosok egyből rohantak felém, hogy odaállítsanak a szurkolóink elé. A csapatban számos olyan játékos van, akinek sokkal gazdagabb a Bundesliga-karrierje, mint nekem, mégis ennyire át tudták érezni, mit jelent nekem ez a találat. Ez hihetetlen érzés.

– Gondolta volna, hogy éppen a koronavírus-fertőzés után, két edzéssel a háta mögött szerzi meg az első gólját?
– Nem. Néhány nappal a meccs előtt még írtam a fizioterapeutánknak, hogy ha játékra alkalmas állapotba kerülök szombaton, én leszek a világ legboldogabb embere. Időközben elfelejtkeztem erről az üzenetről, ő viszont a lefújás után megmutatta. Furcsa ez a helyzet, ugyanis asztmás vagyok, ez a vírus a tüdőt támadja, vagyis tényleg nagyon oda kellett figyelni a terhelésre. Emiatt kettőt tudtam edzeni a meccs előtt, ezért is nehéz leírni, mit éreztem, amikor láttam, hogy a hálóban köt ki a labda.

– Minek köszönhető, hogy ennyire jól szerepel az Union Berlin?
– Tudom, közhely, de elsősorban a csapategységnek. Kicsit hasonló a helyzet, mint a válogatottnál, a sikereinkben az összhang és az összetartás megkerülhetetlen. Az idény előtt a többség azt jósolta, hogy a kiesés ellen küzdünk, a Bundesliga mezőnyét tekintve a keretünk összértéke nemhogy az első nyolcban, de még az első tízben sincs, ehhez képest szinte minden bajnokink háromesélyes. Természetesen az egész idényen keresztül nehéz minden találkozót megnyerni, ám a fontos összecsapások közül nagyon keveset veszítettünk el. Sajnos az egyik legfontosabbat, az RB Leipzig elleni Német Kupa-elődöntőt elbuktuk.

– Hamar túljutottak azon a vereségen?
– Sokat segített, hogy néhány nappal később a bajnokságban legyőztük a lipcseieket, de így sem volt egyszerű továbblépni. Mivel a finálét Berlinben rendezik, ott motoszkált bennünk a „mi lett volna, ha...” érzése. A német fővárosban a Freiburg ellen bármi megtörténhetett volna, a szombati meccs is mutatja, hogy nem lettünk volna esélytelenek, de ezen már kár rágódni. Ráadásul az elveszített elődöntő ellenére is nagyszerű idényünk van.

– Mit gondol, végül melyik európai kupasorozatban szerepelnek a következő idényben?
– Bízom benne, hogy legalább az Európa-liga meglesz. A Konferencialigára sem lehet legyinteni, azt sem lehetne csalódásként elkönyvelni, míg a Bajnokok Ligája az álom kategória, ám ahhoz sok mindennek kedvezően kellene alakulnia. A hatodik hely megtartása viszont a saját kezünkben van, ezért maradjunk az Európa-ligánál.

– Amikor télen a DAC-nál kezdte el a felkészülést, számított rá, hogy májusra ekkorát fordul önnel a világ?
– Akkor nehezen hittem volna, hogy ez a tavasz olyan lesz, mintha az álmaimat élném. Nem mondhatom, hogy sok meccsem van a Bundesligában, de már ebben a fél évben is bajnoki rangadókon játszhattam, gólt szereztem, a Hertha elleni derbi nyolcvanezer néző előtt pedig felejthetetlen emlék. Tényleg hálás vagyok, hogy itt lehetek, de bízom benne, hogy ez csak a kezdet.

NÉMET BUNDESLIGA
33. FORDULÓ
VASÁRNAP JÁTSZOTTÁK
Bayern München–VfB Stuttgart 2–2 (Mavropanosz 35. – öngól, Th. Müller 44., ill. Tiago Tomás 8., Kalajdzic 52.)
RB Leipzig–Augsburg 4–0 (André Silva 40., Nkunku 48., 57., Forsberg 64. – 11-esből)
Eintracht Frankfurt–Borussia Mönchengladbach 1–1 (Paciencia 66., ill. Pléa 4.)

SZOMBATON JÁTSZOTTÁK
Hertha BSC–Mainz 1–2 (Selke 45+5., ill. Widmer 25., Bell 81.)
Freiburg–Union Berlin 1–4 (Höler 59., ill. Prömel 11., Trimmel 30., S. Becker 41., Schäfer 90.)
GreutherFürth–Borussia Dortmund 1–3 (Ngankam 70., ill. Brandt 26., 72., Passlack 77.)
Hoffenheim–Bayer Leverkusen 2–4 (Rutter 22., Baumgartner 36., ill. Schick 34., 76., M. Diaby 73., Alario 90+1.)
1. FCKöln–Wolfsburg 0–1 (Gerhardt 43.)

PÉNTEKEN JÁTSZOTTÁK
Bochum–Arminia Bielefeld 2–1 (Polter 22., Bello 89. – öngól, ill. Nilsson 35.)