Gyász: elhunyt a Bayern és a német nemzet bombázója, Gerd Müller

Gerd Müller 1945. november 3-án, Nördlingenben született, és a helyi klubban kezdett futballozni. Tizennyolc éves volt, amikor a Bayern szerződtette, a bajoroknál pedig olyan futballisták oldalán írt sporttörténelmet, mint Franz Beckenbauer és Sepp Maier. Egészen 1979-ig játszott Münchenben, profi karrierjét a tengerentúlon, a Fort Lauderdale Strikers, majd a Smith Brothers Lounge Fort Lauderdale színeiben fejezte be.

„Ma a világ és a Bayern München is megdermedt: a német rekordbajnok és teljes rajongótábora Gerd Müllert gyászolja, aki vasárnap kora reggel, 75 éves korában meghalt. Gerd Müller történelmet írt a rekordbajnoknál és a német válogatottal egyaránt. Elképesztő módon 566 gólt szerzett 607 tétmeccsen a Bayern színeiben, és felállította a soha nem látott, 365 gólos rekordját a Bundesligában, miközben hétszer is gólkirály lett. A nyugatnémet válogatottban 68-szor talált a kapuba 62 bevetésén” – fogalmaz a Bayern München közleménye.

A Bayernnel négyszer nyert bajnoki címet, négyszer Német Kupát. Tagja, sőt vezéregyénisége volt az 1973 és 1976 között zsinórban három BEK-serleget nyerő együttesnek is (az 1973–1974-es, az 1974–1975-ös és az 1975–1976-os BEK-kiírást nyerte meg a Bayern).

1967-ben és 1969-ben is a legjobb német labdarúgónak választották meg, egy évvel később, 1970-ben ő kapta a France Football patinás díját, az Aranylabdát. Az 1971–1972-es idényben állította fel sokáig megdönthetetlennek hitt Bundesliga-rekordját: egyetlen évadban 40 gólig jutott. A sors furcsa játéka, hogy a rekord épp 2021-ben dőlt meg: a Bayern lengyel válogatott klasszisa, Robert Lewandowski 41 találattal zárta a 2020–2021-es évadot, mindezt úgy, hogy az utolsó fordulóban, az Augsburg elleni mérkőzés 90. percében szerezte meg az új csúcsot jelentő gólt (41). Müller az európai Aranycipőt kétszer (1970 és 1972) érdemelte ki.

Emlékezetes, Lewandowski egy „Mindörökké Gerd Müller!” feliratú pólóban ünnepelte a gólját.

Gerd Müller neve a nyugatnémet válogatott (NSZK) sikereivel legalább annyira összeforrt, mint a Bayernével. Nem véletlenül kapta becenevét, a „Nemzet Bombázóját”. 21 éves volt, amikor (1966-ban) először pályára lépett az A-válogatottban, négy évvel később (1970-ben), a mexikói vb-n a bronzérmes csapat tagja volt, és gólkirályi címet nyert a mundialon: hat meccsen tíz(!) találatot szerzett.

Tagja volt a német focitörténelem első Eb-győzelmét megszerző csapatnak is: az 1972-es Eb-n az elődöntőben a belgák ellen az ő duplájával nyertek (2–0), majd a Szovjetunió elleni döntőben ismét két gólig jutott (3–0). A csúcsot mégsem ez, hanem az 1974-es vb jelenti válogatott karrierjében, a döntőben – mondani sem kell – győztes gólt szerzett Hollandia ellen a müncheni Olimpiai Stadionban.

A vb-sikert nem élvezhette sokáig. A történet szerint a világbajnokok tiszteletére rendezett fogadásra nem voltak hajlandóak beengedni a futballisták feleségeit, eközben a szövetségi vezetők feleségei és barátnői ott lehettek. Több klasszis, például Uli Hoeness és Müller is kijelentette, így nem hajlandó részt venni a köszöntésen. Müller számára viszont ezzel nem ért véget a történet – pontosabban, de: az egész válogatottal kapcsolatos története lezárult, a vita miatt soha többé nem volt hajlandó pályára lépni a nemzeti csapatban. Évekkel később maga arról nyilatkozott, a vita csak pluszapropót adott a döntéshez, valójában már a vb előtt egyeztetett az akkori szövetségi kapitánnyal, hogy a torna után lemondaná a válogatottságot, mert több időt szeretne a családjával tölteni. Mindezt 28 évesen, karrierje csúcsán...

Páratlan pályafutását megannyi cím mellett négy mesterötös és tíz mesternégyes ékesíti.

Az aktív játékkal 1982-ben, 37 esztendősen hagyott fel. A futball utáni karrierje azonban közel sem alakult olyan jól, mint az azt megelőző két évtized. Elhatalmasodott rajta alkoholproblémája, s hiába próbálták volt csapattársai, valamint egykori klubja, a Bayern München vezetői kisegíteni a gödörből, állapota egyre csak romlott. Emiatt sportvezetőként esélye sem volt fényes utat bejárni.

Az egykori klasszis hosszú évek óta állandó gondozást igényelt, és Alzheimer-kórral is küzdött. Utolsó éveit egy müncheni idősek otthonában töltötte, ahol a leírások szerint szinte csak vegetált. Volt játékostársa és jó barátja, Franz „Bulle” Roth így jellemezte Müller állapotát: „Ő már nincs itt, nagyon távol van tőlünk. Szörnyű látni, hogy egy olyan különleges ember, mint ő, ilyen állapotban van. Nem tudom, mit mondhatnék neki, ha tudnánk kommunikálni, mert olyan sok közös emlékünk van. Tizenkét évig játszottunk együtt, ez alatt minden nap, minden percét együtt töltöttük. Felfoghatatlan, hogy ilyen állapotban kell őt látnunk. Egy fantasztikus generáció volt a miénk" – idézte Rothot az Origo Gerd Müller 75. születésnapjára írt cikke.

Neje, Uschi szintén múlt novemberben, a klasszis születésnapjának apropóján szólalt meg és tett megrázó vallomást férje állapotáról a Bild című napilap hasábjain. Elárulta, a 70-es évek legendás csatára a nap 24 óráját ágyban tölti, már csak ritkán van éber pillanata.„Gyönyörű, amikor kicsit kinyitja a szemeit, mond egy igent vagy egy nemet. Nyugodt, békés, nem hiszem, hogy fájdalmai vannak, szép lassan, alvásról alvásra közelít a túlvilág felé.”

A korabeli leírások szerint Müller sokszor tűnt esetlennek, mégis már-már emberfeletti érzéke volt a gólszerzéshez. Valahogy mindig ott volt, ahol kellett, s valahogy mindig úgy pattant róla a labda, ahogy kellett. „A világ legügyetlenebb játékosának tűnt, ám olyan hihetetlenül gólérzékeny volt, hogy ez a legnagyobbak közé emelte” – jellemezte az 1970-es vb-n a nyugatnémetek által 3–2-re legyőzött angol válogatott játékosa, Alan Mullary.

Müncheni és válogatottbeli csapattársa, Franz Beckenbauer bő tíz éve csak annyit mondott Müller lenyűgöző gólérzékenységéről: „Manapság hatvan gólig jutna az 1971–1972-es évadban mutatott formájában futballozva.”

A BUNDESLIGA HIVATALOS CSATORNÁJA 2015-BEN MEGVÁLASZTOTTA GERD MÜLLER 5 LEGSZEBB, LEGFONTOSABB GÓLJÁT A NÉMET ÉLVONALBAN