Múltidéző: amikor ideológiai harccá vált a németek csatája a BEK-ben

Mivel 1973-ban a Dynamo Dresden harmadszor nyerte meg a keletnémet labdarúgó-bajnokságot, a Bayern München pedig szintén harmadszor a nyugatnémet Bundesligát, mindkét csapat bejutott a Bajnokcsapatok Európa-kupájába. Előbbi az első fordulóban hatalmas meglepetésre kiejtette a Juventust, s mivel a bajorok is vették az akadályt, várhatták a sorsolást.

Október 5-én a zürichi Atlantis Hotelben előbb a Bayern München neve került ki az üveggömbből, majd rögtön utána a Dynamo Dresdené. Történelmi pillanat volt ez, mert először fordult elő, hogy nemzetközi kupában összekerült egy NSZK-ban és egy NDK-ban játszó csapat.

„Megjelent a klub párttitkára és közölte: tudják, fiúk, feltétlenül le kell győzniük a Bayernt, ez nagyon fontos a békés együttélés szempontjából. Ilyen és ehhez hasonló dumákkal tömték a fejünket” – emlékezett vissza később a sorsolás utáni órákra a Dynamo akkori játékosa, Reinhard Häfner.

Mivel a drezdaiaknak problémát jelentett adatokat gyűjteni a Bayernről az odavágó előtt és államérdek volt a nyugatnémet csapat legyőzése, kérhettek ehhez segítséget. A keletnémet Állambiztonsági Hivatal azonban annyira az ügy mellé állt, hogy a párharc előtti utolsó Bayern-meccsre egy Stasi-tiszt kíséretében az NSZK-ba utazhatott Walter Fritzsch vezetőedző. Ezt az utat fordítva a bajorok is megtették, Udo Lattek vezetőedzőt a klub menedzsere, Robert Schwan kísérte el az NDK-ba, világmegváltó dolgokat viszont egyik küldöttség sem látott.

Az első mérkőzésre 1973. október 24-én Münchenben került sor, ide az NDK utazási törvényének megfelelően a Dresden egyetlen valódi szurkolója sem utazhatott el. A Stasi emberei annál inkább, akik a Dynamóval tartottak, de ők inkább azért, hogy a csapat küldöttségét együtt tartsák, és kevésbé azért, hogy védjék.

„Amikor ezek az állítólagos futballszurkolók meglengették a zászlóikat, már tudtuk, hogy semmi közük hozzánk. Ismertük a zászlókkal meccsre járó vezérszurkolóinkat. Ezek nem ők voltak, még a dalainkat sem ismerték” – állította Häfner.

A meccset hatalmas küzdelemben a bajorok nyerték meg 4–3-ra, így előnnyel utazhattak az NDK-ba.

A második találkozóra becslések szerint 300 ezer keletnémet szeretett volna jegyet venni. Csakhogy a Stasi kissé túlbiztosítva a dolgot, az Action Advance művelet keretében a 36 ezer jegyből csak nyolcezret értékesített a drukkerek között. A maradék 28 ezret pedig az elvtársak és hűbéreseik kapták.

A Bayern München az NDK-ba csak a mérkőzés napján utazott be, indoknak a München és Drezda közötti jelentős szintkülönbséget hozták fel. A nyugatnémet közvélemény azt az indokot kapta, ami nyilván közelebb állhatott a valósághoz, miszerint attól féltek a vezetők, hogy valamit belekevernek az ételükbe a házigazdák. Minden bizonnyal nem alaptalanul, hiszen néhány évvel korábban a nyugatnémet ifjúsági válogatott tagjai közül sokan gyomorrontást és hasmenést kaptak egy lipcsei tornán.

Az Állambiztonsági Hivatal illetékesei kilesték a szállodában tartott utolsó bajor taktikai értekezletet, ami után egy motoros rendőr továbbította a hallottakat és a vendégek kezdőcsapatával kapcsolatos információkat Fritzsch edzőhöz.

A rendkívül izgalmas visszavágó 3–3-as döntetlent hozott, így a Bayern München jutott a legjobb nyolc közé.

A mérkőzés után az NSZK legendás szövetségi kapitánya, Helmut Schön, aki Drezdában született, ott nőtt fel, és onnan lett német válogatott, egy csomagot dobott a legtöbb igazi keletnémet drukker irányába. Egy szurkoló látta, hogy apró Bayern München-ajándékok voltak benne, jelvények, kis zászlócskák. Ezek viszont nem kerülhettek a drezdai kezekbe, így a Stasi vezetői elégedetten írhatták a jelentésükbe:

„A nap során nem történt ellenőrizetlen közeledés Kelet és Nyugat között.”

A két mérkőzésekről és a körülményekről bővebben IDE kattintva olvashat.