A Tábornok és a tizenegyesek döntője – amikor a Bayern visszatért a csúcsra

A 2011-es BL-döntőt 11-es párbajban nyert meg a Bayern, köszönhetően Oliver Kahn nagyszerű védéseinek (Fotó: AFP)

Edzőlegendák egymás között. Sir Alex Ferguson és Ottmar Hitzfeld kedvesen parolázott az Old Trafford gyepén a Manchester United–Bayern München Bajnokok Ligája-találkozó előtt, talán még ők sem gondolták 1998 decemberében, hogy nemcsak a csoportkörben, hanem a májusi döntőben is összecsapnak. A bajor klub szakvezetője több csatát is nyert a skót menedzserrel szemben, egyedüliként mondhatja el, hogy két párharcban – a Borussia Dortmunddal 1997-ben, a Bayern Münchennel 2001-ben – oda-vissza legyőzte.

A kettejük között dúló „háborút” azonban Sir Alex nyerte meg 1999. május 26-án, amikor a Camp Nouban elhódította csapatával a BL-serleget. Pedig a „Tábornok” jól felkészítette tanítványait, akik a találkozó elején nekiestek vetélytársuknak, és Mario Basler fifikás szabadrúgásgóljának köszönhetően már a 6. percben vezettek. Lothar Matthäus tökéletesen irányította a védelmet, Stefan Effenberg és Jens Jeremies a középpályán szorgoskodott, Mario Basler, Carsten Jancker és Alexander Zickler a manchesteri védőknek okozott kellemetlen perceket. Jól megszervezett együttes ide vagy oda, Ferguson edzői karrierje legcsodálatosabb húzásával megfosztotta a Bayernt régóta dédelgetett álma beteljesítésétől – Teddy Sheringham és Ole Gunnar Solskjaer pályára küldésével minden idők legdrámaibb fordítását alapozta meg. Az angol alakulat a ráadás perceiben 103 másodperc leforgása alatt két szögletet követően is gólt szerzett, kiénekelve a sajtot Oliver Kahnék szájából. A csalódottság és a keserűség pillanatait megörökítő képek a mai napig elkísérik a müncheni játékosokat. Lothar Matthäus a cserepadon ülve bénultan nézte a kijelzőt, a mindig harsány Oliver Kahn csak széttárta karjait, Michael Tarnat összezuhant a kapufánál, Samuel Kuffour pedig a gyepet püfölte fájdalmában.

El is érkeztünk Ottmar Hitzfeld életének legnagyobb kihívásához. Nyílt titok, hogy a Borussia Dortmunddal BL-győztes szakvezetőt azért édesgette magához a német rekordbajnok, hogy 1976 után ismét felüljön Európa trónjára, de ehhez fel kellett ráznia a sajátjait a fájó pofont követően.

„A »Tábornok« volt a legjobb edzőm – mondta mesteréről Oliver Kahn. – Mindent tudott a labdarúgásról, emellett tökéletesen értett a játékosok nyelvén. Megelőzte a korát, modern gyakorlásokat tartott, és jól kezelte a sztárok hangulatváltozását. Lenyűgöző szakvezető, egyben remek pszichológus.”

A drámai 1999-es finálét peches évad követte a legrangosabb kupasorozatban, a Bayern háromszor is legyőzte a Real Madridot a négy találkozóból, mégis elvérzett az elődöntőben 2–3-as összesítéssel... A második csoportkörben 4–2-re, majd hazai pályán 4–1-re ütötte ki a spanyol gigászt, ám az utókor nem a februári és márciusi gálára, hanem az elődöntő kudarcára emlékezik. Az új évezred gárdája azonban a 2000–2001-es kiírásban a Manchester Uniteden és a Real Madridon is revansot vett... Ha kiejtjük az angolokat, a piros bőrnadrágomban és a cowboycsizmámban táncolok majd az asztalon”      – fogadkozott Stefan Effenberg, miután szembesült azzal, hogy a negyeddöntőben az 1999-es finálé ellenfele következik. Az elnyűhetetlen középpályás már az Old Traffordon jelezte, ki az úr a háznál, amikor David Beckhammel a 23. percben összeugrott. A csereként beálló Paulo Sérgio góljának köszönhetően a müncheni visszavágót előnyből várhatták a németek, hazai pályán pedig 2–1-re legyőzték a Manchestert, és ezzel egy hosszúra nyúló rémálomnak vetettek véget.

„Szüntelenül a fejedben motoszkál a gondolat, egyszerűen nem hagy nyugodni – nyilatkozta Oliver Kahn. – Minden erőddel azon kell lenned, hogy legyőzd, elnémítsd. Pokoli nyomás alatt voltunk. Mostantól a lehetetlen is lehetséges.”

Utóbbi lehetett a mottója Giovane Élbernek is, aki orvosi csoda eredményeként léphetett pályára a Real Madrid elleni elődöntőben. A brazil csatár két héttel a térdműtétjét követően győztes gólt szerzett a spanyol fővárosban. Egy előrevágott labdát lőtt el ballal a jobb alsó sarokba, Iker Casillas csak beljebb tudta segíteni. Élber a gólja után lehajolt, és megcsókolta a műtött térdét. A madridiak pocsék vesztesnek bizonyultak, az As című sportlap sem kímélte a riválist.

„A bajoroknak tele volt a gatyájuk, csak védekeztek, és szerencsésen találtak egy gólt. A gyávák győzelme volt” – hirdette az újság az összecsapás másnapján. A visszavágót is a madridi hős gólja alapozta meg: Giovane Élber a nyolcadik percben fejjel szerzett vezetést. A Bayern újabb 2–1-es győzelemmel lépett tovább, és a legveszélyesebb vetélytársait eltüntetve került a milánói döntőbe.

Uli Hoeness, az egyesület későbbi elnöke el volt ragadtatva: „Kikapcsoltuk a Manchester Unitedet és kiejtettük a Real Madridot. Most aztán főhet a fejük a kritikusainknak: mi vagyunk a legjobbak! És mi jár a legjobbaknak? Persze, hogy a trófea. Ezúttal fel kell tennünk a teljesítményünkre a koronát. A teljes sikerre szomjazunk.”

A játékosok már tapasztalták 1999 májusában, hogy az utolsó lépcsőfokot a legnehezebb sikerrel venni. A Valencia meseszerűen kezdte a 2001-es döntőt, Gaizka Mendieta a 3. percben betalált tizenegyesből. Mehmet Scholl azonban kihagyott egyet négy perccel később, de szerencséjére Stefan Effenberg lába nem remegett meg a második félidőben. A „tizenegyesek döntőjeként” emlegetett találkozón a németek bírták jobban idegekkel a drámai párbajt. Megérzéseinek, káprázatos reflexeinek és határtalan győzni akarásának köszönhetően Oliver Kahn a Valencia három büntetőjét is hárította, csaknem egyedül eldöntve a meccset.

Negyed évszázadnyi áhítozás után a Bayern München krimivel felérő tizenegyespárbajt követően megszerezte az európai klubcsapatok legbecsesebb trófeáját. Ottmar Hitzfeld tartotta a szavát, és elégedetten értékelt.

„A Bayern München régóta készült arra, hogy megnyerje a Bajnokok Ligáját. Végre lekerült labdarúgóimról a lelki teher, kiszabadultunk a kötelező győzelem szorításából. Biztos vagyok benne, hogy szurkolóinknak nem kell újabb negyedszázadot várniuk a következő BL-sikerünkre.”

A bajorok mesterének ebben is igaza volt, ugyanakkor együttese jelentős átalakítás előtt állt. Bixente Lizarazu és Giovane Élber bejelentette távozási szándékát (végül meggyőzték őket a maradásról), a csapatkapitány Stefan Effenberg 2002-ben, szerződése lejártakor választotta a Wolfsburgot. Hiába érkezett Niko és Robert Kovac, valamint Pablo Thiam (majd egy évvel később Michael Ballack, Zé Roberto és Sebastian Deisler), az újabb BL-címre 2013-ig kellett várniuk a drukkereknek. A nem mindennapi menetelésről szól jövő heti írásunk, avagy mit köszönhet a Ba­yern München Felix Magath, Louis van Gaal és Jupp Heynckes vezetőedző munkásságának.

(A következő részben: Holland iskola német precizitással)

(A cikk a Nemzeti Sport szombati melléklete, a Képes Sport 2020. október 17-i lapszámában jelent meg.)