Don Jupp, a labdarúgás tiszta szívű lovagja, aki meghódította Spanyolországot

Erkölcs, fegyelem, akarat és futballtudás. Jupp Heynckes e négy tartópillérre építette játékos-pályafutását, és később edzőként sem változtatott az elvein. A szakma fortélyait másodedzőként leste el Udo Lattek szakvezetőtől az 1978–1979-es idényben, hogy a következő évadban már egymaga dirigálja a Borussia Mönchengladbach labdarúgóit.

WOLFRAM WUTTKE GÚNYOLÓDÁSA

Noha Heynckesért rajongtak szülővárosában, és játékosai is tisztelték, az újságírók nem fogadták kitörő lelkesedéssel a fiatal szakvezetőt. Mindössze 34 évesen vette át a Gladbach irányítását, és bár sokan kiemelkedő képességű vezetőnek tartották, a sajtótájékoztatókon többször hozták kellemetlen helyzetbe. A rafinált újságírók tudták, ha megfelelő kérdésekkel provokálják, a vérnyomása az egekbe szökik, az arca elvörösödik – az izzó felgyulladásához hasonlatos élettani tüneteket produkál. A német Tageszeitung szerint elsőként játékosa, Wolfram Wuttke illette emiatt az „Osram” becenévvel, s ezt rögtön átvette tőle a média. Ahogy az Heynckes életrajzi könyvéből kiderül, mindig is zavarta a gúnyneve, de idővel megtanulta palástolni a dühét, és csak kiélezett helyzetekben vörösödött el.

A Gladbachnál 1980 és 1987 között ténykedett: első idényében UEFA-kupa-döntőig menetelt csapatával, bejutott a Német Kupa fináléjába (1983–1984), ám mindkétszer alulmaradt. A bajnokságban kétszer végzett a harmadik helyen (1983–1984, 1986–1987), de a korszakot uraló topcsapatokkal nem vehette fel a versenyt. Első éveiben levezényelte a generációváltást, felfedezte Lothar Matthäust, ám amikor elveszítette pártfogoltját (a Bayern München megvásárolta 1984 nyarán), rájött, hogy a tehetséges és jó erőkből álló „csikókkal” nem érvényesülhet hosszú távon.

Uli Hoeness, a Bayern München menedzsere először 1986-ban kopogtatott Heynckes ajtaján. A sportvezető már akkor bajor hegemóniáról álmodott, és a megvalósításhoz a legígéretesebb edzőt szerződtette volna. Kiválasztottja elutasította az ajánlatot, hű maradt szeretett klubjához, és csupán a bajnoki harmadik helyezést követően állt fel a kispadról.

ULI HOENESS LEGNAGYOBB HIBÁJA

A Bayern München akkori menedzserének következő hívása már nyitott fülekre talált: Heynckes 1987 nyarán elvállalta a munkát. Az ügy pikantériája, hogy ismét korábbi mentorát és tanítóját váltotta, csak most nem a Borussia Mönchengladbachnál, hanem a müncheni sztárklubnál. A Bayernnél aztán tapasztalhatta, hogy nem elég eredményesnek lenni, játékosai tiszteletét is ki kell vívnia, és ebben a négyéves időszakban megtanulta azt is, miként szerepeljen hatásosan a médiában.

„Jupp Heynckes vezetőedzőként altatót is reklámozhatna” – Christoph Daum, a Köln korábbi szakvezetője az 1988–1989-es idény kiélezett küzdelmét személyeskedéssel fokozta. A vita odáig fajult, hogy a ZDF műsorában egymás mellé ültették a feleket, hogy a salátástál sorsáról döntő Köln–Bayern München (1–3) találkozó előtt rendezzék nézeteltérésüket. Heynckes úriemberként állta a támadást, míg Daum továbbment az altatós fricskán és kifejtette, hogy egy meteorológiai térkép böngészése is érdekesebb elfoglaltság, mint kollégájával beszélgetni. A szópárbajban Uli Hoeness védte meg klubja trénerét, a pályán pedig Heynckes vett nemes elégtételt: csapatával 3–1-re diadalmaskodott Kölnben, és az idény végén elhódította a salátástálat (a következő kiírásban megvédte címét együttesével). Noha nem úgy tervezte, hogy a Bayern Münchennel szerzi meg első bajnoki trófeáját, következő vállalását már valóban a német rekordbajnokkal akarta teljesíteni, mely szerint játékosaival elfoglalja Európa trónját. Ám erre még várnia kellett, mert a Stuttgarter Kickerstől elszenvedett vereség (1–4) után, 1991. október 5-én lezárult pályafutása első müncheni edzői időszaka.

„Ha valaki azt állítja, hogy nem követett el még hibát, hazudik. Óriási melléfogás volt, hogy Jupp Heynckes menesztésekor Sören Lerbyt neveztük ki. Heynckes megtartása mellett kardoskodtam 1991-ben, végül a barátomat ültettem le a kispadra. Életemben nem hibáztam ekkorát: Lerby szenzációs fickó, órákon keresztül beszélgetett velem a labdarúgásról, de a játékosok előtt megnémult” – nyilatkozta Uli Hoeness a Kickernek.

Heynckes pedig ráébredt, hogy 28 labdarúgással eltöltött év után végre pihenhet.

SZÍVÜKBE ZÁRTÁK BILBAÓBAN ÉS TENERIFÉN

A feltöltődésnek különleges módját választotta. Bérlete volt a Gladbach bajnokijaira, szabadidejében képezte magát, tanulmányi útra ment Eindhovenbe, Milánóba, Londonba. Sokáig nem tétlenkedett, egyévnyi pihenés után Spanyolországból kapott csábító ajánlatot. Harmadik német szakvezetőként indult útnak – korábban Hennes Weisweiler, majd Udo Lattek ült a Barcelona kispadján –, és meg sem állt Bilbaóig. A baszkok azonnal bizalmukba fogadták, s Heynckes meghálálta a vendégszeretetüket. José Julian Lertxundi Larrauri, az Athletic Bilbao elnöke mondta róla: „Kiérdemelte a Don nevet. A labdarúgás tiszta lelkű lovagja, aki meghódította szurkolóink szívét.”

Don Jupp a második idényét az ötödik helyen zárta a Bilbaóval, majd munkáját elvégezve az Eintracht Frankfurthoz szerződött. Németországba új emberként tért vissza, a spanyolországi kaland jót tett az önbizalmának – az már kevésbé, hogy Frankfurtban megbuktatták a játékosok, akik Jay-Jay Okocha vezérletével fellázadtak a szigorú tréner ellen. Visszatért Spanyolországba, és edzői pályafutása egyik legnagyobb kihívásának veselkedett neki. Átvette a Tenerife irányítását, amely az 1994–1995-ös idényben tizenötödikként zárt a La Ligában. Új edzőjének köszönhetően azonban megtáltosodott a csapat: az óriási elismerésnek örvendő német kihasználta tekintélyét az öltözőben, és ráncba szedte a gárda védekezését. Elöl Juan Antonio Pizzi felelt a gólokért, aki 31 bajnoki találattal gólkirályi címet szerzett az élvonalban. Az európai kupakalandnak azonban már támadója nélkül vágott neki az együttes (Pizzit a Barcelona szerződtette 1996-ban).

A Tenerife elképesztő menetelése során többek között a Laziót, a Feyenoordot, a Bröndbyt búcsúztatta, a későbbi győztes Schalke állította meg az UEFA-kupa 1996–1997-es kiírásában. Heynckes együttese igencsak kitett magáért: az elődöntő első mérkőzésén kettős emberhátrányban győzte le német vetélytársát, a drámai visszavágót követően a hosszabbításban búcsúzott.

HARMINCKÉT ÉVE VÁRT TRÓFEA

Ezután Heynckes a nemzetközi kupasiker reményében elvállalta a Real Madrid vezetését. Számításai találkoztak a spanyol gigászéval – a királyi klub 32 év után szeretett volna felülni Európa trónjára! A két fél „házassága” azonban nem sokáig működött zökkenőmentesen, mert Don Jupp tekintélyelvű vezetési stílusát nem kedvelték a sztárok. A játékosok kikezdték, és nem segített, hogy Predrag Mijatovics a Marcának adott interjújában a legjobb edzőként hivatkozott rá. A bajnokságban nem ment a Realnak – végül csak befutott a negyedik helyre –, ám a Bajnokok Ligájában összetartó közösséget alkottak a labdarúgók. A Juventus elleni 1–0-s döntő Heynckest igazolta, aki vasmarokkal fogta védőit, és szigorúsága a fináléban megtérült. Az 1998-os amszterdami sikerre a szurkolók 32 évet vártak, és alaposan kitettek magukért, a holland városban csaknem félmillióan ünnepelték meg a történelmi győzelmet. Heynckes azonban már januárban tudta, hogy akaratát nem érvényesítheti a klubnál – Lorenzo Sanz elnök mindig a futballisták pártján állt –, ezért nem érte váratlanul, hogy a régóta vágyott Bajnokok Ligája-győzelem után kirúgták.

„Négy hónapig dolgoztam embertelen körülmények között, nem szeretném folytatni. Több mint harminc éve foglalkozom labdarúgással, a játékosaim és az újságírók mégis azt gondolják, hogy sokkal jobban értenek hozzá, mint én. Nem irigylem a Real Madrid következő vezetőedzőjét” – idézte a német szakvezetőt a Marca. Madridból Lisszabonba (Benfica), majd ismételten Bilbaóba vezetett az útja, áttörést azonban egyik csapattal sem ért el, így visszatért a Bundesligába.

HALÁLOS FENYEGETÉS ÉS RENDŐRI KÍSÉRET

A Schalke szakvezetőjeként vágott bele az újabb németországi küldetésbe, visszatérését óriási várakozás előzte meg: bemutatását ötezer szurkoló várta a stadionban. A Spanyolországot megjáró szakember optimistán tekintett a jövőbe, kijelentette, csapata és közte nagyszerű a kapcsolat. A pályán elért eredmények nem erről tanúskodtak, az első idényében csalódást keltő hetedik pozícióban végzett a gelsenkircheni alakulattal, majd a következő évad negyedik bajnokija után menesztette Rudi Assauer. A Schalke klubmenedzsere a Bildnek elárulta, hibát követett el Heynckes kinevezésével, akit „egy letűnt korszak megújulni képtelen hírmondójának” nevezett.

A szakmai kérdések azonban a továbbiakban nem érdekelték: 2004-ben Heynckes feleségénél rákot diagnosztizáltak, és az aggódó férj két éven keresztül minden idejét hitvese ágya mellett töltötte. Szerencsére Iris felépült súlyos betegségéből, és áldását adta a folytatásra. Heynckest a másik szívszerelme szólította, a Borussia Mönchengladbach hívására nem mondhatott nemet.

A meseszerű kezdést – a Bundesliga 2006–2007-es kiírásában hét forduló után az 5. helyen állt csapatával –, rémálomszerű 12 mérkőzéses nyeretlenségi sorozat követett, a Bochum és Energie Cottbus elleni idegenbeli bajnokin rendőri kíséret védte a szurkolók haragjától. Sokkal fájóbb lehetett neki, hogy saját drukkerei is kikezdték az egyesület egykori legendáját, halálos fenyegetéseket kapott. Úriemberként távozott. Szolgálati kocsiját kitakarítva és teli tankkal vitte vissza a klubház elé, a végkielégítéséről pedig lemondott. A hátrahagyott Borussia Mönchengladbach sereghajtóként kiesett az első osztályból.

Az önmagát marcangoló Heynckes egyedül maradt a gondolataival: mégis igaza lehetett Rudi Assauernek?