Dortmund: a ma „Ez meg ki?”-je a jövő aranybányája

Érdekes nyarat produkált tavaly a Borussia Dortmund élére akkor kinevezett Lucien Favre vezetőedző és Michael Zorc sportigazgató: érkezett majdnem 30 millió euróért egy fiatal középső védő (Abdou Diallo), húsz-húszmillióért egy dán (Thomas Delaney) és egy belga (Axel Witsel) középső középpályás, olcsón egy germán szélső (Marius Wolf), a La Ligából egy kölcsöncsatár és egy kölcsönbekk (Paco Alcácer, Asraf Hakimi), valamint két kapus (Eric Oelschlägel, Marwin Hitz). Mindenképpen emeljük ki, hogy nagyon jót tett egy féléves kölcsönjáték a VfB Stuttgartnál a dán szélsőnek, Jacob Bruun Larsennek, aki visszatérte után már öt kanadai pontnál tart.

Ezért is adhatta el nyugodtan a vezetőség a télen Christian Pulisicet a Chelsea-nek, 64 millió euróért a télen, nyári távozással – 2018 nyarán Andrij Jarmolenko, Szokratisz Papasztathopulosz, Mikel Merino, Gonzalo Castro, Nuri Sahin elengedésébe és Roman Weidenfeller visszavonulásába nem rokkant bele a klub. Sőt belefért még André Schürrle és Erik Durm elpocsékolása is: a világbajnok szélsőt nevetséges 400 ezer euróért kapta kölcsön a Fulham, 2020 nyaráig (dortmundi szerződése 2021-ig szól), a világbajnok szélsőhátvéd egészségében pedig nem bíztak a németek, imigyen ingyen, pontosabban négymillió eurós bónuszlehetőségekkel elengedték a Huddersfieldhez, ahol a 26 éves játékos már 19 mérkőzésen szerepelt.

Visszatérve egy kicsit még Pulisicre: a Dortmund remek megfigyelő- és nevelőhálózatának dicséretére válik az Ousmane Dembélé, Pulisic, Pierre-Emerick Aubameyang, Henrih Mhitarjan, Mario Götze, Mats Hummels, Ilkay Gündogan hetesen realizált csaknem 300 millió eurós haszon (sajnos nem ismerjük a pontos aláírási pénzeket), ugyanakkor Schürrle, Jarmolenko vagy Sebastian Rode megvétele nem volt az a transzferológiai fáklyásmenet, és Ciro Immobile, Robert Lewandowski, Ivan Perisic vagy Matthias Ginter ingyen vagy rossz ütemben történő elengedése sem volt éppen jó ötlet.

Ahol faragják a keretet, ott hullik a forgács, de Dortmundban belefér egy-két vakvágás: Paco Alcácert kétmillió euróért vették kölcsön, 17 mérkőzésen 13-szor volt eredményes, a nyáron ezért 23 millióért meg is veszik a Barcelonától, a néhány millióért megszerzett Jadon Sancho pedig maga az aranybánya (Marco Reus is az lenne, ha nem sérülne meg folyton), miközben Witsel, Manuel Akanji és Raphaël Guerreiro is megkétszerezte az értékét megvétele óta, és akkor az ingyen vagy pár kabátgombért megszerzett Julian Weigl, Bruun Larsen, Dan-Axel Zagadou trióról ne is beszéljünk!

Ha végignézünk a kereten, akkor látjuk, hogy egy klasszis kapus mellett (bocs, Roman Bürki) kellene egy jobbhátvéd is, hiszen Lukasz Piszczek nemsokára 34 éves, Jeremy Toljan nagy csalódás – ehhez képest a télen egy középső védő érkezett (a mostanában felváltva sérült) Akanji, Abdou Diallo, Zagadou és Ömer Toprak mellé, a 19 éves argentin tehetség, Leonardo Balerdi személyében. Érte 15.5 millió eurót kapott a Boca Juniors, még kétmilliós bónuszlehetőséggel és okosan kikötött tízszázalékos továbbadási részesedéssel.

Középen is bombaerős a Dortmund, lásd a Witsel, Weigl, Delaney, Dahoud négyest, a széleken jókat lehet válogatni a Guerreiro, Reus, Sancho, Wolff, Bruun Larsen, Pulisic fogatból, a klasszikus 10-es pozíciójában Mario Götze, Kagava Sindzsi, a 18 éves spanyol, Sergio Gómez és Maximilian Philipp is bevethető – legelöl Alcácer mellett azonban a Real Madrid orra elől 2017-ben 8.6 millió euróért elhappolt Alexander Isak nem igazolta csodagyereki minőségét, kölcsön is adták Hollandiába (de végleg el nem engedték a Besiktashoz).

A 12 millió euróért vett középső középpályást, Sebastian Rodét kölcsönadták egy fél évre annak a Frankfurtnak, ahonnan a Münchent anno megszerezte őt, és annak ellenére is lemondtak róla Zorcék, hogy Julian Weiglt jó áron el lehet most adni a PSG-nek. Mellette távozhat a Girondins Bordeaux és a VfB Stuttgart által hívott Kagava és a Newcastle, az RB Leipzig és a VfB Stuttgart által is csábított Philipp.

Már az U-edzőket is Angliába viszik...

Pulisic utóda a nyártól Wilfried Zaha lehet a Crystal Palace-tól, de a Mönchengladbachban bizonyító Thorgan Hazard is képben van – mindketten a húszas éveik közepén tartanak, előbbiről a Manchester United, utóbbiról a Chelsea mondott le túl korán és túl olcsón. A középcsatári posztra Timo Werner túl nagy falat lenne (vagy el kellene adni hozzá Reust), a 18 esztendős iraki támadó, Mohanad Ali súlytalan még, Álvaro Morata lutri; a portugál tinireménység, a benficás Joao Félix már jobban illene a Dortmundhoz, és tehetségben is nagy, léván tíz eddigi bajnokiján öt kanadai pontig jutott, 409 perc alatt. Amerikai, a Gentben futballozik, és a szezonban már hét gólnál tart Jonathan David, őt a fél Bundesliga szemmel tartja a potenciáljára tekintettel.

Weigl eladásakor a mönchengladbachos Denis Zakaria vagy a celtás Stanislav Lobotka lehet helyettes, a fiatalabb és sokkal olcsóbb korosztályt Matt O'Riley (Fulham U23) és Florentino (Benfica B) képviseli. A Cagliari által Lengyelországba kölcsönadott hátvéd, Sebastian Walukiewicz és a Le Havre a Napoli és a Wolfsburg által is megkívánt középső védője, Harold Moukoudi is szerepel a Zorc, Favre kettős kívánságcetlijén, az Atalanta német-holland balbekkje, Robin Gosens mellett.

A Sancho-ügyből kifolyólag is nagyon keresettek a fiatal angol szélsők, a Dortmund a Manchester City U23-asai közül a jónevű Rabbi Matondót, a Rennes ifijei közül a sokszoros U-válogatott Lucas Da Cunhát szúrta ki magának. Sokkal nevesebb, ezért aztán negyvenmillió euró körüli vétel lenne az ajaxos Hakim Zijeh (ő támadó középső középpályás és jobbszélső), negyedennyiből megúszható a galatasarayos támadó mindenes, a nigériai Henry Onyekuru leigazolása.

Felvetődött, hogynem hagyja el több dortmundi ász a Bayern kedvéért a csapatát, majd kiderült, hogy a minap em ért célt a Pulisicnek küldött Hasan Salihamidzic-féle „szerelmes videó”, ám később Zorc cáfolta a bayernellenes dortmundi SZMSZ-t.