Bundesliga – a világ legstabilabb bajnoksága

 

Szerintem egy darabig nincs reális esély arra, hogy a német klubfutball annyira erős és markáns legyen Európában, mint jelenleg a spanyol – mondta nemrégiben a Nemzeti Sportnak Raphael Honigstein, a The Guardian újságírója, akit a Bayern–Dortmund, valamint Dárdai Pál szerepvállalása kapcsán kérdeztünk április elején. – Két meghatározó csapat van az európai porondon, a Bayern München és a Borussia Dortmund. Ezzel szemben a spanyoloknak három, BL-aranyra is esélyes gárdájuk van, a Barcelona, az Atlético és a Real Madrid, míg a Sevilla az Európa-ligában tarolt az elmúlt években. Németországban óriási a szakadék a két gigaklub és a többiek között. Persze vannak szépen fejlődő csapatok, mint a Leipzig és a Hoffenheim, de nekik huzamosabb ideig kell jól játszaniuk, nem csak egy évig. Sokáig vártam az áttörést a Leverkusentől vagy a Schalkétól, ám nem következett be. Korai arról beszélni, hogy az együttesek valós aranyeséllyel vágnak neki az európai kupáknak.”

Van-e megoldás arra, hogy a német klubfutball ismét sikeres legyen a nemzetközi porondon, vagy a bajorok dominanciája végleg unalomba fullasztja a bajnokságot?

EGY SZABÁLY MIND FELETT: KÜLFÖLDI MÁGNÁS KIZÁRVA!

Egy-egy csapat lehet bármennyire sikeres, ha gazdaságilag nem megfelelően működik, a sporteredmények sem menthetik meg: megvonják a licencjogát. A Német Labdarúgóliga (DFL) szabályzata szerint az egyesületeknek kötelező megőrizniük többségi tulajdonrészüket, illetve szavazati többséggel kell rendelkezniük. Ez a kitétel garantálja, hogy orosz iparmágnás és arab sejk sem szerezhet meghatározó befolyást Bundesliga-csapatban. Az 50+1 százalékos szabály gazdasági biztonságot jelent: a német első, illetve másodosztály harminchat csapata közül egynek sincs tartozása.

Egyéb esetben csak az rendelkezhet többségi tulajdonjoggal (50+1), aki legalább húsz éve a klub befektetője. A rendszer elleni legemlékezetesebb tiltakozás Martin Kind Hannover-elnök nevéhez fűződik még 2009-ből, mert lett volna olyan befektető cég vagy személy, amely (aki) szerette volna megvásárolni az egyesületet. A beáramló pénz megváltoztatta volna a klub anyagi helyzetét, és ez visszaköszönt volna az átigazolásokkor is, ennek érdekében a szakember olyan indítványt terjesztett elő, amely a szabály megváltoztatására irányult. Beszédes azonban, hogy rajta kívül mindenki kiállt az 1990-es évek óta használt szisztéma mellett, így még azt sem sikerült elérnie, hogy az ügy a bíróság elé kerüljön. Legutóbb tavaly nyáron vetődött fel a szabály létjogosultsága, amikor az országszerte gyűlölt RB Leipzig kijátszotta.

Amikor az újonc a Bundesliga-licencért folyamodott, a tárgyaláson a tizenhét üzletember többsége a Red Bull, azaz a csapatot üzemeltető cég munkatársa volt. A lipcsei klub kérelmét elfogadták, és elvileg az 50+1 százalékos tulajdonosi részvételt rögzítettek, ami ugyebár ellentmond a szabályban leírtaknak. A kritikusok szerint ez is rávilágít a futballban jelen lévő korrupcióra. Érdemes felhívni a figyelmet arra, hogy a Borussia Dortmund 139 ezer pártoló taggal büszkélkedik, akik évente hatvankét eurót fizetnek. Ezzel szemben a Lipcsénél ez a szám a már említett tizenhét főben merül ki – és a részvétel díja ezer euró.

Rengeteg bírálat éri a csapatot, de kár lenne feledni, hogy anno a Volkswagen a VfL Wolfsburgot, míg a gyógyszeriparban tevékenykedő Bayer a Leverkusent eredetileg az alkalmazottainak alapította. Sőt, Dietmar Hopp első magánszemélyként lett a Hoffenheim többségi tulajdonosa – igaz, a DFL azzal az indoklással adta meg hozzájárulását 2015-ben, hogy a milliárdos üzletember több mint húsz éve megszakítás nélkül jelentős összeggel támogatja az egyesületet.

RÉGI TÉTEL, HOGY A SZÁMOK SOHASEM HAZUDNAK

A Bundesliga januári beszámolójából kiderül, hogy a bajnokságban folytatódik az egy évtizeddel korábban elkezdődő bevételnövekedés. A tavalyihoz képest az első két vonal 36 együttese összesen 3.24 milliárd eurós hasznot termelt – az élvonal tizennyolc csapatból tizenhárom átlépte a százmillió eurós határt. A számok egyértelműen a töretlen gazdasági fejlődést mutatják, ráadásul egyik német egyesület sem tartozik az államnak (ez annak függvényében elismerésre méltó, hogy a spanyol bajnokság, a La Liga állami tartozása kevesebb lett ugyan, de a 643.1 millió euróból 222.7 millió még mindig terheli a klubokat).

Mitől ennyire nyereséges a Bundesliga? A 3.24 milliárd jelentős részét a médiabevételek jelentik (933.3 millió), de a reklámbevételekből (772.5 millió) és a jegyértékesítésből (527.6 millió) is jelentősen merít a bajnokság. A jól felépített rendszer és a gazdasági háttér ellenére a német együttesek nem versenyezhetnek az angolokkal az átigazolási díjak kifizetésében.

 

AZ ANGOLOK SZÍVFÁJDALOM NÉLKÜL IGAZOLNAK

A televíziós jogdíjak a 2016–2017-es szezonban Angliában a legnagyobbak: meghaladják a kétmilliárdos összeget (euróban!), míg a dobogóra Spanyolország és Olaszország fér fel úgy, hogy minimálisan több mint egy-egy milliárdon osztoznak az együttesek. Bár Németországban nézik meg a legtöbben a mérkőzéseket a helyszínen, a 628 millió eurós (jog)díjazás csekélynek mondható. A helyzet azonban változik, hiszen 2017–2018-tól idényenként 1.2 milliárd eurót fizet a Sky Germany és az Eurosport négy éven keresztül a közvetítési jogokért a Bundesliga csapatainak. Noha ez jelentős emelkedést jelent a jelenkori kiíráshoz képest, nem árt megjegyezni, valószínűleg sokkal jobb feltételekkel tárgyalják újra a részleteket jövőre az olaszoknál, majd egy évvel később a spanyoloknál is. A Premier League csapatai a jelenlegi szezont az új szerződés szellemében kezdték: az angol bajnokság 5.136 milliárd fontért adta el három évre az országon belüli televíziós közvetítési jogokat a Skynak és a BT Sportnak.

 

A minap véget érő PL-idényben a Hull City újoncként 170 millió fontot keresett, ebből is látszik, hogy mekkora versenyelőnyben van az angol bajnokság a többihez képest. A Premier League együttesei nem éreznek szívfájdalmat, ha a Bundesligából kell erősíteniük. Az átigazolási piacon a legutóbbi két nyáron történt események egyértelműen megmutatják a szigetországi klubok erőfölényét: huszonkét futballista hagyta el Németországot az angol bajnokság hívó szavára. Csapatot váltott többek között Ilkay Gündogan, Henrih Mhitarjan, Leroy Sané, Granit Xhaka, Roberto Firmino és Kevin De Bruyne – utóbbi átigazolási rekordot döntött azzal, hogy a Manchester City hetvenötmillió eurót fizetett érte a Wolfsburgnak. De Bruyne kapcsán nyilatkozta Karl-Heinz Rummenigge, a Bayern Münchent működtető gazdasági társaság vezérigazgatója, hogy elérkezett az az idő, amikor a bajorok már képtelenek lépést tartani nemzetközi vetélytársaikkal.

„Egy-egy játékos esetén meg kell vizsgálnunk, megéri-e a befektetést – mondta a sztárfutballistából lett sportvezető. – Elképesztő összegek röpködnek a piacon, így még alaposabban meg kell fontolnunk, hogy melyik játékosra mennyit áldozunk. Érdeklődtünk korábban Kevin De Bruyne iránt, ám amikor kiderült, hogy a Manchester City hetvenötmillió eurót sem sajnál érte, befejeződött számunkra a licitverseny. A középpályás fizetésével együtt ez már eléri a százmilliós vételárat, ami óriási kockázat! Gondoljanak bele, mi történik, ha megsérül, és egy évig nem futballozhat!”

S gondoljunk bele, mit jelez, ha már a Bayern legendás játékosa aggódik amiatt, hogy a Bundesliga klubjai nem versenyezhetnek a Premier League csapataival...

HARMINCRÓL HUSZONNÉGY ÉV LETT AZ ÁTLAGÉLETKOR

Amikor a Professzor becenévre hallgató Ralf Rangnick átvette az RB Salzburg és az RB Leipzig felügyeletét sportigazgatóként 2012-ben, a két klub játékosállományának átlagéletkora 29 és 30 év között mozgott. A szakember elmagyarázta a tulajdonos Dietrich Mateschitznek, miért kell ezen változtatni: „A Red Bull a fiatalokcélcsoportját szólítja meg, ezért teljesen értelmetlenlenne elvárni a fogyasztóktól, hogy harmincévesjátékosokkal azonosuljanak."

Vagyis a csapatok átlagéletkorát a fogyasztási szokásokhoz kell igazítani, ez pedig azt jelenti, hogy 17 és 24 év közötti futballistákkal kell megtölteni a keretet. Ennek a felfogásnak a legjobb példája Timo Werner elcsábítása volt a VfB Stuttgarttól 2016 nyarán: a 2016–2017-es idény legeredményesebb német támadója a lipcsei filozófia megtestesítője a Bundesligában. A fiatal csatár kiváló adottságokkal rendelkezik, robbanékony, mindkét lábbal gólveszélyes, és ami talán a legfontosabb, igazi csapatjátékos. Nem lehet elmenni szó nélkül Naby Keita teljesítménye mellett sem, akiről árulkodó adat, hogy legkevesebb ötvenmillió euróért válna meg tőle együttese a nyáron. A csupa szív középpályás a Lipcse motorja, elképesztő futómennyisége és játékintelligenciája kiemeli őt a Bundesliga futballistái közül. Négy éve az RB Leipzig keretének átlagéletkora csaknem 30 év volt, mára ez 24 lett, ez az egyik legfiatalabb játékosállomány a Bundesligában. Az elgondolás alapja, hogy a mai labdarúgók már sokkal korábban kezdik karrierjüket, majd érik el annak csúcsát, mint korábban. A világ legjobbjai között gyakran huszonéves fiatalok tűnnek fel – ezért az együttes felfogásában az ennél idősebb játékos már nem tekinthető tehetségnek. így ez a felső határ.

Rangnick a Hoffenheim vezetőedzőjeként nem hódította el a salátástálat 2008-ban, ám akkor megalapozta a német futball elméleti aranykorát, és azóta a nationalelf már valóban az egyik leginkább innovatív válogatottá vált taktikai szemszögből. A bajnokságban kiválóan teljesített újoncként az RB Leipzig, hiszen második lett a Bayern München mögött, de az igazi erőfelmérő a Bajnokok Ligája csoportköre lesz Gulácsi Péteréknek.