Klopp: drága nyilakkal a bajor páncélököl ellen

Elveszítette ugyan a nemrégiben véget ért idényben hazai egyeduralmát a BORUSSIA DORTMUND, a Bajnokok Ligájában viszont letette a névjegyét az új generáció, csak éppen ott is a nagy rivális Bayern bosszantotta őket. Meg két vereség között is, hiszen már korábban kiderült, hogy az „évszázad tehetségét", Mario Götzét elviszik Dortmundból a bajorok, még ha belnémet rekordért, 37 millió euróért is. Igaz, ez a transzfer megteremtette a nyári erősítések anyagi alapjait, de az aláírási pénzek kiosztásához az is jól jött, hogy a tavaly vett Leonardo Bittencourt (visszavételi opcióval), Daniel Ginczek, a több játéklehetőségre vágyó Felipe Santana és Julian Koch némi pénzért távozott. A már 33 éves védővel, a sokszoros német válogatott Patrick Owomoyelával, a sérültlisták örökös szereplőjével nem hosszabbítottak.

Nem kisebb, termetes csoda, hogy a lengyel góllovag, Robert Lewandowski még nem távozott, hiszen a Bayern mellett Európa leggazdagabbjai vadásznak rá, jövőre ráadásul lejár a szerződése – maradása a garancia arra, hogy a Dortmundnak komoly tervei vannak a következő idényre. Lukasz Piszczekért az Arsenal, Marco Reusért és Sven Benderért a Manchester City érdeklődik-érdeklődött, Ilkay Gündogan tavasszal szóba került a két spanyol gigásznál, míg a még "át nem törtek" közül Lasse Sobiech, Jonas Hofmann és Marvin Bakalorz távozhat.

Hacsak nem érkezik egy őrült, visszautasíthatatlan ajánlat Lewandowskiért – mert hát mondjuk meg őszintén, van abban némi ráció, hogy taktikailag jobb lenne most eladni több tízmillióért egy másik ligába, hiszen így egyrészt nem kerülne jövőre ingyen Münchenbe, másrészt az érte kapott összegből lehetne őt a „szintjén" pótolni –, igen könnyű dolgunk lesz ezen a nyáron a dortmundi átigazolási pletykákkal: a BVB közleményben tudatta, hogy Henrih Mhitarjan, Pierre-Emerick Aubameyang és Szokratisz Papasztatopulosz megszerzésével lezárta az átigazolásait a 2013–2014-es szezonra, miután kimerült a nagyjából 50 millió eurós átigazolási kassza.

Mint a közleményeket általában, ezt is erős forráskritikával kell szemlélni, hiszen úgy lett 50 millió az 50 millió, hogy több mint 43-ért keltek el játékosok!

Legelőször a 25 éves görög középső védő, Szokratisz Papasztatopulosz érkezett, aki szép lassan remek játékossá nőtte ki magát a Milan, Genoa, Werder Bremen háromszögben. Érte 9.5 millió eurót kellett fizetni a Weser-partiaknak, akik jó feleennyit költöttek rá tavalyelőtt, amikor kölcsönvették, és tavaly, amikor végleg meg. Ne feledjük, középső védők terén eddig sem állt rosszul a klub, Neven Szubotics és Mats Hummels például az elmúlt idényben párbajai 73 százalékát megnyerte, ami pompás arány. A német sajtóban az egyszerűség kedvéért csak „Sokratis"-ként tisztelt robusztus (duelljei 68 százalékában győző) hellén afféle luxuscsere lesz, Santana szerepkörébe lépve – egyébként alkalomadtán a védelem jobb oldalán is bevethető.

A középpályára is céligazolást rendezett Jürgen Klopp mester: Götze utóda (a pályán és a 10-es mezben) az „örmény Zidane" (pedig inkább Youri Djorkaeff), Henrih Mhitarjan lett. A 24 éves, roppant gólerős középpályás az elmúlt idényben 29 bajnokin alig 25 gólt és holmi 10 gólpasszt osztott ki, kétszer a BL-ben is betalált – nem véletlen, hogy a Liverpool, az Anzsi, a Tottenham, a Chelsea, a Juventus, a City és a Barcelona is érdeklődött iránta. Nagyon jó hír a németeknek, hogy Angliából is hasonló nagyságrendű ajánlatot kapott a Sahtar, mint Dortmundból, azaz a karmester a Borussiához akart igazolni, és minden bizonnyal roppant motivált lesz majd. Nem lesz könnyű dolga, de a németországi életbe való beilleszkedésben segítheti, hogy gyermekkora egyharmadát Franciaországban töltötte, húszévesen pedig felcsapott légiósnak; a csapatba pedig azért is simulhat be könnyen, mert körötte az összes poszton változatlan a felállás. Egyébként megdöntötte a dortmundi vételi rekordot: Márcio Amorosóért 2001-ben akkor német csúcsot jelentő 21.5 millió eurót adtak, míg az örményért végül 27.5 milliót kellett, ezzel ő a Bundesligában a negyedik legdrágább vétel (és az első a nem bayernesek közül).

Az világossá vált a tavalyi idényben, hogy Lewandowski nélkül a Dortmund félkarú óriás, Julian Schieber nem az a kimondott gólzsák (Bajner Bálint pedig ugyebár a tartalékokhoz tartozott). Ezen segített Klopp a 24 esztendős Pierre-Emerick Aubameyang megvásárlásával, akiért 13 milliót kért és kapott a Saint-Étienne. A gaboni-francia ék mögött nem akármilyen múlt áll, hiszen a Milan neveltje volt két testvérével, Catilinával és William Filsszel. Nos, ők már félig-meddig elkallódtak a töméntelen kölcsönjáték után, jelenleg odahaza, Gabonban rúgják a labdát az FC Sapinsban, például az egykori Rangers-támadó Daniel Cousinnel (nemrég még a két kameruni legenda, Bill Tchato és Pierre Wome is abban a klubban harcolt). No de térjünk vissza Pierre-Emerickre (közel százszoros gaboni válogatott édesapjuk, Pierre a Milan megfigyelője), aki a Dijon, a Monaco és a Lille után a St.-Étienne-ben lett igazán gólerős, meg is vették őt a franciák tavaly télen 1.8 millióért. Azt az idényt 16, a mostanit 19 bajnoki góllal zárta, így hát a Leverkusen, a Newcastle, az AS Roma, az Anzsi, a Monaco, a Swansea, a Wolfsburg, a Fenerbahce, a Schalke, az Inter, az Arsenal, a City és a Chelsea is érdeklődött iránta. A Milannál is rájöttek, hogy elkótyavetyélték őt, aztán arra is, hogy annyi pénzük már nincs, hogy visszavigyék.

Ugyanis tízmilliónál kezdődött érte a licit, amelynek nyertese 13 millióval a Dortmund lett. Ne feledjük, Aubameyang egyértelműen Lewandowski mögé érkezett – bár nem ugyanolyan stílusban nyomul, mint a lengyel –, de a hosszú idény alatt bőven lesz ideje kibontakozni.

„A dortmundiak tudják, hogy ha fel akarják venni a harcot a Bayernnel, akkor nagyobb keretre van szükségük" – mondta ki a nagy igazságot Franz Beckenbauer, Klopp szerint pedig ügyesen költekeztek és csak posztra igazoltak, ám még mindig a Bayernnél van a páncélököl, amely ellen ők csak íjakkal és nyilakkal harcolnak. „De azt mondják, Robin Hood így is sikeres volt" – tette hozzá hamiskásan Klopp.

Igaz, ő nem páncélöklök ellen vívott...

Hogy mire jut a 2005-ben még a csőd szélén álló klub a nagy erősítésekkel, nem tudjuk, az azonban biztos, hogy az online szöveges közvetítők meg fognak dolgozni velük, a stadion szpíkere is már vadul gyakorol, de a lelátói kórusoknak ugyancsak sokat kell majd tréningezniük az újak miatt.

A BAYER 04 LEVERKUSEN is feladja a leckét ilyen szempontból, hiszen szláv és ázsiai játékosok is jöttek-mentek náluk. Ahogyan az várható volt, André Schürrlét elvitte a Chelsea, 22 millió euróért (és a támadó majdnem kétszer annyit keres majd, mint a dortmundi csillagok, azaz nettó ötmillió euró körül), Daniel Carvajal túl jól játszott ahhoz, hogy ne vigye vissza a Real Madrid, míg a rutinos cseh védőt, Michal Kadlecet a Fenerbahce, Hoszogai Hadzsimét a Hertha, Nicolai Jörgensent pedig az FC Köbenhavn vette meg. Mellettük olyan ismert játékosok távoztak, mint a védő Daniel Schwaab, a chilei válogatott csatár, Júnior Fernándes, a kapus Michael Rensing és a sokszoros német válogatott középső védő, Manuel Friedrich.

Most sem vettek nemzetközi csillagokat a „gyógyszergyáriak" (a Schürrléért kapott summa egyharmada amúgy is a Mainzé), de nagy reményeket fűznek a Hamburgból tízmillióért megszerzett dél-koreai Szon Hung Minhez, aki az elmúlt idényt 12 góllal zárta a nem éppen szárnyaló HSV-ben. Ő lesz ugyebár Schürrle örököse (sőt, a bundesliga.com szavazása szerint a következő gólkirály), Rensingé pedig a kispadon a rutinos spanyol Andrés Palop, aki 39 évesen érzett késztetést arra, hogy felcsapjon légiósnak. A Carvajal-utód az olasz Giulio Donati, az Inter nevelése, érte hárommilliót kellett fizetni. Feleennyit a balbekk Kadlec helyére vett Konsztantinosz Sztafilidiszért és Robbie Kruséért, valamint jóval kevesebbet a tapasztalt bosnyák bekkért, Emir Spahicért, aki Palophoz hasonlóan a Sevillát hagyta ott a Bayer kedvéért.

A lenti táblázatban szereplő, viszonylag ismeretlen fiatalok (a szűrő Jonas Meffert, a hátvéd Nico Perrey, a középpályás Levin Öztunali és a balszélső Luca Dürholtz) mind tizenévesek, és mind sokszoros német utánpótlás-válogatottak, ami garancia arra, hogy tarsolyukban hordják a marsallbotot (és itt nem az egykori NDK-s, majd „össznémet" Olaf Marschallra gondolunk, ő egyébként is Kaiserslauternben villogott, hanem a távoli lövések mellett a szélekre is nagy hangsúlyt fektető letámadásos taktika korai nagyját, Napóleont idéztük).

Még maradhatott pár millió a kasszában, így ha sikerül megtartani Stefan Kiesslinget, Ömer Toprakot és Lars Bendert, s a kiszemeltek közül (az ajaxos védő, Toby Alderweireld, a palermói karmester, Josip Ilicic, a CSZKA Moszkva szűrője, Pontus Wernbloom, a Juve bal oldali mindenese, Reto Ziegler, a klub nélküli Roque Santa Cruz, az argentin válogatott River-támadó, Rogelio Mori vagy a spanyol U20-as válogatott csapatkapitánya, a Sevilla-középpályás José Campana) néhányan a Bayerhez kerülnek – a Bayernt és a Borussiát is megszorongathatja a Sami Hyypiä-legénység.

Apropó, Hyypiä: mint a fentiekből láthattuk, elképesztően átgondoltan, ügyesen forgatja játékosait a Bayer, és nem kivétel ez alól az edzőkérdés sem, hiszen az egykori remek finn védőt már évekkel ezelőtt, játékoskorában kiszemelték erre a posztra.

Azért tudnak valamit ezek a fránya, válságtól ölelt németek...