Bundesliga: Götzék mellett karakteres figurák is váltottak

Anatolij Timoscsuk: a 34 éves ukrán középpályásra kevés jó várt volna a Bayern Münchenben hajlott kora és az új edző, Pepe Guardiola érkezése miatt, és bár voltak ajánlatai Nyugatról és más, szintén jól fizető kontinensről, az orosz Zenitet választotta, ahol nyilvánvalóan könnyű lesz beilleszkednie az idegeneket bizony ritkán toleráló közegbe. Ha minden stimmel majd, ez a fáradhatatlan szűrő utolsó átigazolása karrierje során: most, lejárt szerződésű munkavállalóként két évre írt alá ahhoz a klubhoz, ahonnan a Bayernhez igazolt 2009-ben 11 millió euróért, és ahonnan vissza szeretne majd vonulni. Timoscsuk remek viszonyt ápolt Jupp Heynckesszel, ezért is vert nagy viharokat a tavasszal, amikor azt nyilatkozta, hogy a mester 99 százalékos biztonsággal átül a Real Madrid kispadjára. Egyébként szavatartó ember az ukrán: amikor otthagyta a Zenitet, kisebb tömeg kísérte ki a repülőtérre, és akkor megígérte az embereknek, hogy visszatér még hozzájuk. Távozásával a legborzalmasabb frizura hagyta el a Bundesligát.

Manuel Friedrich: karrierje során több mint hatmillió eurót fizettek már a 33 éves középső védőért, aki most ingyen sem kellett senkinek (kis túlzással, természetesen), miután kifutott kontraktusa július elsején a Bayer Leverkusennel. Az elmúlt idényben keveset játszott, ezért sem hosszabbított, mondván, kevés ideje van vissza, szeretne minél többet futballozni – no, és új nyelveket, kultúrákat megismerni, ezért Ázsiát célozta meg. Ám a kilencszeres német válogatott futballista egyelőre nem tudta eladni magát, volt csapattársa, Hoszogai Hadzsime sem tudta őt „elhelyezni" Japánban.

Michael Rensing: hatalmas tehetségként kezelték még pár éve az 1984-es születésű kapust, Oliver Kahn utódaként vártak a Bayern Münchennél, ahol 16 éves kora óta pallérozódott. A nagy elvárások azonban agyonnyomták, 2010 végén ingyen elengedték az 1. FC Kölnhöz, ahol némi meglepetésre magára talált, remekül teljesített. Az elmúlt idényben a Bundesliga 2. helyett a Leverkusen kispadját választotta, amelyet csak elcserélt a második vonalra, az idén nyáron ugyanis (eleve csak egy évre kötötte magát a Bayerhez) aláírt a kieső Fortuna Düsseldorfhoz 2015-ig. Új csapatánál parádésan mutatkozott be, összeveszett az őt kispadoztató edzőjével, de megúszta az ügyet egy fegyelmivel és egy 10 ezer eurós büntetéssel – a konzekvenciákat levonva máris azon dolgozik menedzsere, hogy új egyesületet találjon számára...

Christoph Metzelder: a még csak 32 éves örök ígéret védő levonta a fájdalmas konzekvenciát, ennyit bírtak a profizmusból sokszor műtött testrészei (térd, kéz, derék, combizom, lovaglóizom, vádli, boka, orr). Kész csoda, hogy két válogatottság kellett volna neki az 50-hez, és két világbajnokságon is részt tudott venni. A Dortmund Bravo-díjasa (a legjobb Európában játszó 21 év alatti labdarúgónak járó elismerést utána Wayne Rooney és Cristiano Ronaldo vehette át) a Realban válhatott volna klasszissá, ha bírták volna fenti testrészeinek fontosabbjai. Három éve tért meg a Schalkéhez, amelyben 52 bajnoki még jutott neki osztályrészül, de a tavasz végén szembesült azzal: eddig bírta. A nyár elején pedig azzal: mégsem bírja ki majd futballozás nélkül, ezért sérülten is aláírt szülővárosa csapatához, az ötödosztályú TuS Halternhez, de hivatalosan, főállásban kommentátorként és egy cégnél marketingesként dolgozik már, a klubnál a pályán csak vészhelyzetben számolnak vele, inkább sportigazgató-helyettesként, reklámarcként fungál. Igazolása megújításával nem mellesleg maradhatott a játékos-szakszervezet alelnöke is.

Mike Hanke: bizony, elmúltak már azok az idők, amikor négy, majd négy és fél millió eurót fizettek a most 29 éves támadóért, aki néha igen fontos gólokat szerzett, sokszor futott jó heteket-hónapokat, de azért mégis sokat elmond a német válogatott közelmúltbeli csatárválasztékáról, hogy 12-szer is magára húzhatta a címeres mezt. A szöszke gólvágó az odaveszett idényben már csak négy gólra és három gólpasszra volt képes, vásár- és ünnepnapokon játszott végig teljes találkozót – ezért is engedte el a Borussia Mönchengladbach. Freiburgban viszont tárt karokkal fogadták a még mindig 2.5 millió eurót érő Hankét, akitől azt várják, hogy vezesse a fiatalokat az Európa-liga dzsungelében. Egyébként, fűallergiás lévén, az sem lett volna rossz húzás, ha a messzi északra igazol, ahol a műanyag gyepen végre nyugodtan becsúszhat vagy heverészhet egy kellemeset.

Timmy Simons: a belga futball jelen korának legtapasztaltabb futógépe a 36 éves, mosolygós középpályás, akinek értékét és elismertségét jelzi, hogy kora ellenére kerek egymillió eurót fizetett érte az FC Bruges az 1. FC Nürnbergnek. A Bundesligába 2010-ben szinte levezetni érkező Simons az elmúlt három idény összes bajnokiján szerepelt, most 100. válogatottságára hajt. Egyébként azon kevesek egyike, aki még mindig magas szinten futballozik a 2002-es világbajnokság résztvevői közül.

Johan Djourou: az Arsenal-mester, Arsene Wenger és a világfutball egyik nagy rejtélye a remek felépítésű védő, akit anno Sol Campbell-utódként tiszteltek az „ágyúsok" szurkolói („Csim-csimini, csim-csimini, csim-csim-csirú, kinek kell már Campbell, ha itt van nekünk Djourou" – szóla a lelátói kórus). Mostanában messze került attól, hogy nyilvánosan agyondicsérjék, a tavasszal a Hannoverben futballozott kölcsönben, most Hamburgban teszi ezt, de már vásárlási opcióval. Szerződése 2015-ig köti őt az Arsenalhoz, amely évi szolid 2.8 millió eurós bért garantál számára. Ebből engednie kellett a HSV-nél valamelyest, de legalább tudjuk, miért nem kapkodtak érte két marékkal mások a nyáron.

Ivan Klasnic: zárjuk piciny körsétánkat a 33 éves horvát támadóval, aki a profi labdarúgásban az első, aki visszatért egy veseműtét után, majd mivel újabb transzplantációt kellett rajta végrehajtani, egy második után is tudta folytatni karrierjét! A szerencsés kimenetelű események ugyebár még Brémában történtek meg vele hat-hét éve, amikor a legjobb balkáni csatárok között tartották számon. Később megfordult a Nantes-ban és a Boltonban is, majd tavaly ősszel aláírt a Mainzhoz, amelynek színeiben a két vb-n és egy kontinenstornán is megjelenő támadó háromszor lépett pályára, de egy gólt így is jegyzett. Többször is azt nyilatkozta, hogy fiatalkori egyletéből, a St. Pauliból szeretne visszavonulni. Itt az alkalom.