Büntetőfeljelentést tett a DAC a Slovan-szurkolók ellenséges magatartása miatt

Lapunk is már többször foglalkozott a szombaton történt eseményekkel. Minimum ötször felhangzott a megszokott „magyar ku...k”, vagy az „üsd a magyar fejét” rigmus. Az első negyedóra végén egy olyan óriásdrapériát tartottak a magasba a pozsonyi ultrák, amelyen Magyarországot Mongóliaként azonosították. Rajta Slovan-mezben egy tanár magyaráz a térkép előtt ülőknek, akik hátán DAC, Mongólia vagy Fradi-felirat van. A drapéria alatt pedig az állt szlovákul, hogy „Szlovákia a szlovákok és a Slovan-drukkerek országa”. Szinte vágni lehetett a magyargyűlöletet. Amikor megjelent az említett molinó, a közel tízezer ember hasonlóképpen örült, mint később a hazaiak góljainál. A szlovák nemzeti színű görögtüzek füstje belengte a stadiont és szinte nem lehetett látni semmit. Kiss játékvezető hét percre megszakította a játékot. Amint újraindult, a hazaiak egy DAC-zászlót gyújtottak meg.

„A Szlovákia a szlovákoké felirat teljes mértékben figyelmen kívül hagyja a 400 ezres magyar nemzeti kisebbséget. Ilyesmit látni 2025-ben sokkoló volt – nemcsak a szöveg, hanem annak üzenete miatt is. Ez a sokszínűség megtagadását jelképezi, pedig az ennek az országnak a valósága. És ez túlmutat a futball és a sport világán” – mondta a parameter.sk portálnak a dunaszerdahelyiek ügyvezető igazgatója. Jan Van Daele hangsúlyozta, hogy a klub intézkedései nem érzelmi alapú reakciók voltak, hanem a jog és az értékek mentén meghozott döntések. „Mi a méltóság, a tisztelet és a befogadás mellett állunk ki. Ha ezek közül bármelyiket nyilvánosan és szimbolikus térben megkérdőjelezik, kötelességünk megszólalni. Minden klubnak és sportvezető szervnek közös felelőssége biztosítani, hogy a futball olyan tér maradjon, ahol nincs helye félelemnek, gyűlöletnek és kirekesztésnek. Mi a saját ultráival folyamatos párbeszédet folytatunk, világos alapelvekre építve: kölcsönös tiszteletre, jogkövető magatartásra és klubértékekre.”

A szombati eseményeket követően a DAC hivatalos leveleket küldött a Szlovák Labdarúgó-szövetségnek, a bajnokságot irányító Ligás Klubok Uniójának, valamint nemzetközi partnereknek, köztük az UEFA-nak és a FARE-nek. Büntetőfeljelentést is tettek, a jogszabályoknak megfelelően. „Ha megalapozottan felmerül a gyanú, hogy megsértették a törvényt vagy az emberi méltóságot, kötelességünk cselekedni – nem érzelmekből, hanem elvekből és jogi alapon” – fogalmazott a sárga-kékek ügyvezető igazgatója, aki bízik benne, hogy a Szlovák Labdarúgó-szövetség átlátható módon és a sport értékei mentén vizsgálja ki az ügyet.

A szlovák médiában, ha már egyáltalán foglalkoztak az esettel, úgy tálaltak az esetét, hogy egyenlőségi jelet tettek a hazaiak magyargyalázó molinója, és a dunaszerdahelyi szurkolók piros-fehér-zöld trikós megemlékezése között a Felvidékről kitelepített emléknap alkalmából. „Különbséget kell tenni az identitás kifejezése és mások identitásának tagadása között. Ez nem ugyanaz – és nem kezelhető szimmetrikusan. Az identitás kifejezése nem provokáció – hanem alapvető jog. Ez az a félreértés, amit sokan nem értenek meg, vagy nem akarnak megérteni: a kisebbségi jogok védelmet élveznek, a kulturális önkifejezés pedig nem fenyegetés. A kisebbségek nem kívülállók. Ők is ennek az országnak, ennek a régiónak és ennek a klubnak a részei.”

Jogászként Jan Van Daele számára a legnagyobb aggodalom az, hogy egyes intézmények továbbra sem reagálnak világosan olyan esetekre, amelyek átlépik a jogi és erkölcsi határokat. „Ami csalódást okoz, az nemcsak az, ami megtörténik – hanem az is, ami utána nem történik meg. Ha nincs következmény, visszajelzés vagy reflexió, az azt üzeni: egyes emberek méltósága kevésbé fontos. És ezt egy társadalom sem engedheti meg magának.”

Jan Van Daele üdvözli az európai futball világában zajló tisztelet- és egyenlőségkampányokat, ugyanakkor azok mélységét megkérdőjelezi. Szerinte a valódi próba nem a szlogenekben rejlik – hanem abban, hogyan viselkedünk akkor, amikor kényelmetlen kérdésekkel találkozunk. A diszkrimináció nem csak a bőrszínről szól, hanem általánosságban az elfogadásról.

A dunaszerdahelyi sportvezető szerint a DAC lépéseit elvek vezérelték – nem nyomás. Azért cselekedtek, mert úgy érzik, ez volt a helyes. „Mások másként dönthetnek. Ez az ő joguk. A futball túl nagy hatással bír ahhoz, hogy közömbösek maradjunk, ha kirekesztés vagy gyűlölet jelenik meg benne. A jog tiszteletben tartása számunkra a játék tiszteletben tartásának része. Nem az a szerepünk, hogy feszültséget keltsünk, hanem hogy példát mutassunk. Ha a futball hiteles akar maradni, akkor az értékei nemcsak a pályán, hanem az intézményi válaszokban is meg kell, hogy jelenjenek.”

Jan Van Daele számára a kérdés végső soron arról szól, mit jelent a futball – és milyen világot akarunk köré építeni. „Büszkék vagyunk arra, hogy egy olyan régiót és közösséget képviselhetünk, ahol különböző nyelvű és kultúrájú emberek élnek együtt. Ez a sokféleség nem gyengeség, hanem identitás. És a futballnak ezt kell tükröznie.”

Hangsúlyozta, hogy a DAC elkötelezettsége a tisztesség, a befogadás és a méltóság iránt nem egyszeri reakció, hanem a klub társadalmi szerepvállalásának része. „A mi feladatunk nemcsak az, hogy meccseket nyerjünk, hanem az is, hogy értékeket képviseljünk. Nyugodtan, határozottan és láthatóan kell kiállnunk azért, ami helyes – különösen akkor, amikor mások hallgatnak.”

A futball és az identitás kapcsolatáról szóló párbeszéd kapcsán Van Daele reményét fejezte ki, hogy a jelenlegi helyzet nem megosztáshoz, hanem párbeszédhez és tanulságokhoz vezet. „Súlya van annak, amit most üzenünk, és ahogyan üzenjük. Nemcsak a DAC számára, hanem az egész szlovák futball és az azt tükröző társadalom számára is.”