Először kerülhet Európán kívülre a nem hivatalos klubvilágbajnoki cím

Ahogy a nemzeti csapatoknál (válogatottaknál) is létezik nem hivatalos világbajnoki cím, úgy a klubcsapatoknál is van ilyen titulus, igaz, túlzottan nagy jelentősége nincs, sőt, inkább csak afféle játék a labdarúgás történelmét kedvelők körében. A lényege, hogy az első klubcsapatok közötti hivatalos tétmérkőzés nyertesét tekintik az első nem hivatalos klubvilágbajnoknak, a következőnek pedig mindig azt a csapatot, amelyik ennek a mérkőzésnek a győztesét legyőzte, és így tovább.

Vagyis: az első(nek tekintett) nem hivatalos klubvilágbajnoki mérkőzés az 1871. november 11-én lejátszott Upton Park–Clapham Rovers FA-kupa-találkozó volt, amelyen a Rovers 2–0-ra győzött, ezzel ő lett az első nem hivatalos klubvilágbajnok. A címet a 2. fordulóban el is vesztette, miután kikapott a Wandererstől, amely bő két évig veretlen maradt, mígnem az 1874 januárjában rendezett kupameccsen kikapott az Oxfordtól. A nem hivatalos klubvilágbajnoki cím – nemzetközi tétmeccs híján – a Manchester United révén egészen az ötvenes évek második feléig a Brit-szigeteken maradt, s jobbára az angol élvonalban, illetve a másodosztályban vándorolt ide-oda, mígnem az akkor éppen a titulust birtokló MU a Bajnokcsapatok Európa-kupája 1956–57-es kiírásának selejtezőjében kockára nem tette az Anderlecht ellen. Az idegenbeli 2–0 és a hazai 10–0 sikeres címvédést jelentett, s a cím további két éven át még az angol élvonalban cserélt gazdát. Első nem brit csapatként 1958-ban a nyugatnémet Schalke lett a nem hivatalos klubvilágbajnok, s ezt követően a cím hat éven keresztül az NSZK-ban maradt – 1964-ben aztán a Vasárvárosok Kupája 1. fordulójának visszavágóján a Bordeaux 2–0-ra legyőzte a Borussia Dortmundot. A franciáktól egy év múlva Jugoszláviába került a titulus, miután a belgrádi Partizan nyert a Nantes ellen az 1965–66-os BEK első fordulójában.

A hosszú évek során nem hivatalos világbajnokot adott többek között Svédország, Svájc, Törökország, Csehszlovákia, Skócia, Franciaország, Olaszország, Spanyolország, mialatt 2021 és 2023 között hazánkban bukkant fel a nem hivatalos klubvilágbajnoki cím. A Ferencváros 2021 decemberében, az Európa-liga csoportkörének utolsó fordulójában legyőzte az akkori bajnokot, a Bayer Leverkusent, az NB I-be elhozva a címet, amely négy nap múlva a Debrecenre szállt, majd sorban a Mezőkövesd, az Újpest, a Honvéd, a ZTE, újra az Újpest, a Paks, ismét a Ferencváros, végül a kieső MTK Budapest birtokolta, amely magával vitte az NB II-be. Itt a kék-fehérek után a DVTK, a Szeged-Csanád Grosics Akadémia és a Mosonmagyaróvár birtokolta a címet, ezt másfél éve egy Magyar Kupa-meccsen a Kisvárda visszavitte az élvonalba, ahol a ZTE néhány meccses uralkodása után visszakerült a Ferencvároshoz. A zöld-fehérektől a tavaly márciusi El-nyolcaddöntőben a Bayer Leverkusen hódította el, hogy aztán 52, veretlenül megvívott meccses sorozata végén az Atalantának adja át.

Az ősszel olasz klubok között vándorolt a cím –a Puskás Akadémia egyébiránt mindkét Konferencialiga-selejtezőjén megszerezhette volna azt a Fiorentinától –, s végül visszakerült az Atalantához, majd úgy alakult, hogy a történelem 5346. nem hivatalos klubvilágbajnoki meccsén, 2024. december 10-én a Real Madridra szállt, amely 3–2-re győzött Bergamóban, BL-mérkőzésen. A Real első címvédése a bajnokságban, a Rayo otthonában sikerrel zárult a múlt hétvégén, de itt az újabb megméretés: szerda este a cím története során először elkerülhet Európából – a királyi gárda a mexikói Pachuca elleni Interkontinentális Kupa-döntőben teszi kockára.

Nem árulunk zsákbamacskát, erről a „plusztétről” vélhetően egyik csapat játékosai sem tudnak...

FIFA INTERKONTINENTÁLIS KUPA
DÖNTŐ, LUSZAIL, KATAR
18.00: Real Madrid (spanyol)–Pachuca (mexikói) – élőben az NSO-n!