Bizton állíthatjuk, hogy példátlan volt a szerda esti mérkőzés: néhány fogadóiroda San Marinót tartotta a találkozón az esélyesebbnek. Az európai miniállam győzelmére 2.25-2.5-szoros pénzt fizettek volna.
A feltételes mód indokolt, annak ellenére, hogy a tavaly decemberben szövetségi kapitánynak kinevezett Roberto Cevoli csapata kimondottan jól kezdte a találkozót és Filippo Berardi tizenegyesével a 21. percben vezetést szerzett. Saint Kitts és Nevis csapata viszont még az első félidőben fordított: előbb Tyquan Terrell egyenlített, Andre Burley a játékrész utolsó percében pedig már a vezetést is megszerezte a vendégeknek. A 3–1-es karibi győzelmet aztán a négy perccel a szünet után az egyébként Máltán légióskodó Harry Panayiotou állította be.
Berardi a harmadik gólját szerezte a nemzeti csapatban, ezzel fellépett a San Marinó-i válogatottsági örökgóllövőlistán a második helyre a nyolcgólos csúcstartó Andy Selva mögött – nem mellesleg pedig Selva után ő lett a második olyan labdarúgója a miniállamnak, aki két egymást követő meccsen is betalál.
Szintén nem elhanyagolható szempont, hogy a FIFA világranglistáján utolsó helyen álló égszínkékek sorozatban már negyedik meccsükön is gólt szereztek. A széria még tavaly októberben a Dánia (1–2) elleni Eb-selejtezőn kezdődött, majd a Kazahsztántól elszenvedett 3–1-es vereséggel folytatódott novemberben, s három nappal később jött a finnek elleni 2–1-es vereség.
A sorozat folytatására jó esély kínálkozik, hiszen négy nap múlva megint összecsap egymással San Marino és Saint Kitts és Nevis válogatottja és ekkor újra lehet esélye arra a miniállam nemzeti csapatának hogy megtörje 20 éve tartó nyeretlenségi sorozatát. Az eddigi 202 mérkőzésén 193 vereség mellett 8 döntetlent játszott a csapat és csak egyszer, 2004. április 28-án győzött Liechtenstein ellen 1–0-ra.