Czuczi Mátyás: A Sepsinek most kell igazán megmutatnia magát!

– Milyen elképzelésekkel érkeztek novemberben Bernd Storck vezetőedzővel Sepsiszentgyörgyre?
– Amikor elkezdünk tárgyalni egy klubbal, első feladatunk a csapat felmérése, hogy meghatározhassuk azokat az összetevőket, amelyeken rövid idő alatt is változtatni tudunk − válaszolta a Nemzeti Sportnak Czuczi Mátyás, a román élvonalban szereplő Sepsi OSK pályaedzője. − A Sepsit látva úgy gondoltuk, ez a csapat képes sokkal támadóbb szellemű futballra, arra, hogy minél hamarabb, lehetőleg már az ellenfél térfelén megfojtsa a támadást és hogy a rivális kapujához minél közelebb szerezzen labdát. Azt mértük fel, ehhez milyen játékosokra van szükségünk. A téli szünetben aztán megfelelően elemeztük a futballistákat, miben kell őket fejleszteni, hogy esély nyíljon a rájátszásba jutásra.

– Az első öt meccsen négy győzelem és egy döntetlen, aztán a téli szünetet követően egy 6−0-s siker. Majd a zuhanórepülés, amely már-már ellehetetlenítette a célkitűzés teljesítését. Megmagyarázható ez a folyamat?
– Az első hat mérkőzésen meredeken ívelt felfelé a hangulati görbe, főleg a hat null után. Majd elutaztunk Aradra, ahol talán az egyedüli olyan meccset játszottuk, amelyen a döntetlen sem lett volna igazságos. A CSU Craiova elleni hazai mérkőzés tőlünk független okokból sem úgy sikerült, ahogyan reméltük. A stílusunk azonban megmaradt akkor, illetve a későbbiekben is, valamennyi találkozót uraltuk, a labdarúgásban azonban a taktikán kívül is vannak olyan elemek, amelyek miatt semmi sem jön be. A Farul elleni csata első félideje felejthető, de a másodikban folyamatosan nyomtuk ellenfelünket, mégis egy vitatott gól döntött a javukra. Az első hat sikeres mérkőzés nyomán mindenki magabiztossá vált az ellenfél kapuja előtt, jöttek a helyzetek, a gólok, aztán az UTA elleni meccset követően sikerült visszatérnünk a jó útra, csak valahogy mindig hiányzott az a kicsi, amiből gól lesz. Ilyen bárhol a világon előfordul.

– Az alapszakasz hajrája újra igazolta, hogy a futball alapvetően igazságos, hosszú távon visszaadja, amit menet közben időnként elvesz. Ezzel együtt a playoffba kerüléshez már az is kellett, hogy a vége szerencsésen alakuljon. Volt olyan pillanat, amikor megtört a hitük?
– Edzői szemszögből soha, mi ugyanis mindig mérkőzésről mérkőzésre lépkedünk előre. Az alapszakasz záró fordulójában a Petrolul elleni meccsre is úgy utaztunk el, hogy nyerjünk, aztán meglátjuk, mit hoz a sors. Előfordulhatott volna, hogy amikor a 88. percben egyenlít az ellenfél, összeesik a csapatunk, és akkor még rúg kettőt a Petrolul. Kívülről viszont azt láttuk, a koncentráció megmaradt. Úgy döntöttünk, menjen fel a belső védő, legyen ott a pontrúgásoknál, a fejeléseknél. És éppen Denis Ciobotariutól indult a mindent eldöntő gól.

– Bernd Storck érkezésével alapemberré vált a magyar válogatottban korábban megforduló Kecskés Ákos és Varga Roland. Majd kissé a háttérbe szorultak…
– Tudni kell róla, sérülésekkel bajlódtak. Bernd Storck amúgy sem nemzetiség alapján választ, hiába ismeri őket akár régebb óta. A sérülések, a sárga lapok helyzetének kezelése mellett volt olyan mérkőzés is, amely előtt taktikai szempontok miatt kellett úgy döntenünk, más játszik a helyükön.

– A hangulat, a szakmai stáb elvárásai, a csapat felkészültsége mire jogosítja fel a Sepsi OSK-t a bajnoki rájátszásban?
– Egy biztos: versenyképesek akarunk lenni, nem engedhetjük meg, hogy hátradőljünk. A játékosoknak sem mindegy, hogy a román bajnokság hatodik helyezettjei vagy harmadikjai lesznek. Már csak azért sem, mert lesz következő évad is, teljesíteniük kell, egyszersmind megmutatniuk, jövőre is van helyük. Ugyanakkor Bernd Storck keményen tartja az öltözőt, a legkisebb kilengésre sincs esély, a társaság összeállt, együtt vannak, tudnak egymásért harcolni. Ezt próbáljuk bennük folyamatosan tovább erősíteni, hogy a játékosok is értsék meg: itt az idő, amikor igazán meg tudják mutatni magukat.

– Megszerette Sepsiszentgyörgyöt?
– Nagyon jól érzem magam itt, kedvesek és nyitottak az emberek. Amikor elkezdek beszélni, mindenki felkapja a fejét, hogy milyen akcentusom van, miközben én természetesen nem érzem, hogy akcentusom lenne. Amikor kiderül, hogy Magyarországról érkeztem, még inkább mosolyognak rám is. Nagyon elfogadó és befogadó ez a hely, csak jót tudok mondani, örülök, hogy itt élek. A tervem szerint a nyártól már a családdal együtt.