A Lengyel Labdarúgó-szövetség (PZPN) január végén jelentette be, hogy a Portugáliával 2016-ban Európa-bajnokságot nyerő, ám a 2022-es világbajnokságon megbukó Fernando Santos veszi át a válogatott irányítását. A szakemberrel szemben már érkezésekor számos kritikát megfogalmaztak, a vérmesebbek még általánosítottak is, mondván, portugálok ne jöjjenek, mert legutóbb Paulo Sousa a több pénzt kínáló Flamengo hívásának engedve egyszerűen elárulta a válogatottat, és a szerződését egyoldalúan felbontva távozott a PZPN égisze alól.
Ekkor azonban legfeljebb sejteni lehetett, hogy Santossal pocsék eredménysor vár a csapatra, az azóta lejátszott Eb-selejtező meccsek, valamint a szövetségi kapitány bérezésének ismeretében azonban érthető, miért zúdul most haragáradat a szövetségre.
Kiderült ugyanis, hogy az öt selejtezőn elért két győzelem és három vereség után Santos majdnem félmilliárd forintnak megfelelő zlotyt kapott meg abból az éves béréből, amely a szövetség történetének legmagasabb javadalmazása. Az igazán fájdalmas aránypárt éppen a teljesítményarányos leosztás jelenti, mert az Albánia és Feröer elleni sikerért külön-külön felvett több mint kétszázmillió forintnyi zloty ellenére a lengyel válogatottnak kisebb csoda kellene az Eb-szerepléshez, azaz Santos munkája az értékelhetetlenhez konvergál.
A SportoweFakty számításai pedig csak olajat öntöttek a tűzre, a portál ugyanis összehasonlította az elődök bérezését Santoséval, sőt azt is számításba vette, hogy a 68 éves portugál szakember összesen húsz hetet dolgozott, amiből tizenkettőt az országon kívül, vakációval töltött. Így a szövetség valamivel több mint hárommillió forintos napidíjat utalt át neki, ami nyolccal elosztva 375 ezer forintos órabért jelent, ez pedig meghaladja a lengyelországi minimálbért (kerekítve cirka 290 ezer forint). És akkor Santos végkielégítése még nem is ismert...
A lengyel válogatott élére egyelőre keresik az utódját, ám érthető módon feszült a hangulat a szövetségen belül.